A+ A-

A tét 1. rész

Írta: damonX
Fordította: Pavlov (pavlov@primposta.hu)
Az itt leírtakat otthoni kipróbálásra egyáltalán nem javasoljuk, de ha mégis megtennéd, dobj róla egy e - mail - t... :>
2006. október
Nagy levegőt vettem, behunytam egyik szemem és lássan hátrahúztam a karomat. Éreztem, ahogy a sima fa könnyedén végigcsúszik a kezemen. Csak előre figyeltem: a dákó előrelendült, megkoccantotta a fehér golyót, ami végiggurult az asztalon.
- Gyerünk! - mormoltam magamban. A golyó meglökte a fekete golyót, amitől az a sarok felé gördült.
A terem elcsendesedett, a fekete golyó nekiütközött a lyuk mellett mindkét peremnek, aztán a zöld kör közepén mozdulatlanná dermedt.
- Basszus - jelentettem ki keserűen. A padlóra engedtem kezemből a dákót.
- Óóó, szegény haver! - nevetett Will, és ivott egy nagyot a söréből.
- Ez az, nevess csak ki! - feleltem, és leültem a fal mellé az egyik magas faszékre. - Igaz, neked még mindig két golyód van az asztalon.
- Ha! Nem sokáig! - válaszolta, és lehunyta félszemét a célzáshoz.
Miközben Will a golyókat vizsgálgatta a biliárdasztalon, a barátnőmhöz, Aprilhez fordultam, aki csöndesen kortolygatta sörét az egyik széken. Biztos voltam benne, hogy szétunja magát, úgyhogy gyorsan el akartam nyerni Will pénzét, hogy hazavihessem a csajt.
- Minden oké? - kédeztem, és megpaskoltam a térdét.
April bólintott, és ivott még egy kortyot.
- Sajnálom, hogy ilyen sokáig tart - folytattam. - Egy perc alatt végzünk, és már mehetünk is.
- Jó - mondta finoman. - Nem bánom.
Elmosolyodtam és megcsókoltam, aztán újra a játékra koncentráltam.
- A hetes az oldalsóba, a hármas vele szemben, aztán a feketét beteszem a sarokba.
- Viccelsz? - kérdeztem Willtől. - Ez lehetetlen!
- Ó, nagyon is lehetséges - kérkedett, és kiitta a maradék sörét.
- Na jó - legyintettem. - Csináld.
- Tulajdonképpen - mondta - , még feltennék rá egy százast.
- Szerintem éppen eleget tettél már fel rá - ráztam a fejem. Mellettünk elég sok üres sösörüveg sorakozott már fel.
- Mi a baj? - bökött meg Will a dákójával. - Beijedtél?
- Csak nem akarom, hogy minden pénzedet elveszítsd. És... már minden pénzem az asztalon van - mutattam a nagy bakjegyhalomra az asztal sarkán.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.4 pont (63 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#9 papi 2013. 07. 30. kedd 19:19
Kiváncsi vagyok hogyan sikerült a békítés
#8 A57L 2013. 07. 2. kedd 05:43
Ez tetszik.
#7 Pavlov 2013. 01. 7. hétfő 22:22
Köszi smile
#6 genius33 2013. 01. 7. hétfő 12:04
Csodálatos nyes
#5 Pavlov 2007. 07. 27. péntek 19:40
Kedves Olvasók!

Mivel úgy tapasztaltam, hogy a primposta nem nagyon működik egy ideje, létrehoztam egy új e-mail-címet:

pavlov.urasag@gmail.com

Továbbra is örömmel várom leveleiteket, hozzászólásaitokat!
#4 Pavlov 2007. 02. 15. csütörtök 16:08
Hol az az angol félmondat? Nem látom sehol. Majd írd meg, lécci. Remélem, a folytatásban már nem maradt semmi ilyen malőr.
#3 Rebyc 2006. 09. 28. csütörtök 12:33
Szokásos pavlovi minőség, igaz, egy helyen maradt benn egy angol félmondat... várjuk a folytatást!
#2 az 2006. 09. 27. szerda 14:59
ez naggyonn jóóó! 10.
#1 Törté-Net 2006. 09. 27. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?