Hirtelen lehetőség

a telefon, majd elhallgatott, utanna a nevemet kiabaltak. Kimentem a folyosóra, felvettem a kagylót:
– Hello! – ismertem meg a kedvesem hangjat – Van kedved velem vacsorazni?
– Tudod, hogy nem vagyok ilyen könnyen kapható... – viccelődtem volna.
– A szüleim, most utaztak el síelni... – vágta el a mondatomat.
– Fél óra múlva nálad vagyok. – válaszoltam. Zuhanyzás, tiszta ruha, fogkefe és valtó also a zsebbe es irány a hegy. Futottam fel a lépcsőn hozzá!
Egy sárga polo (és egy feher tanga, de akkor meg nem lattam) volt rajta, mikor ajtót nyitott. Szép volt. Átöleltem, megcsókoltam. Visszacsókolt. A nyitott ajtóban a fenekét simogattam, ő a nyakamat, hajamat cirógatta. Beljebb araszoltunk. Elválltak ajkaink. Becsukta az ajtót. Letérdeltem elé, a poló alá dugtam a fejem. Csókoltam a köldökét, a derekát. Beszívtam bőrének illatát.
– Lassítsunk. Az egész hét a miénk. Meg különben is csak vacsorázni hívtalak! – mondta, de cirógatta a fejem, és lehajolt, hogy lehúzza rólam a pólót.