Terápiás javaslat

“Nlk.. Nlk! ” Anya szeme megdöbbenten tágra nyílt amikor elélveztem. Nem tetszett neki? Igyekeztem visszatartani ameddig csak lehetett és azt hittem minden viszonylag jól ment. Sikerült megőriznem az erekciómat és az orgazmus meglepően intenzív volt figyelembe véve hogy anyáról beszélünk.

Nehéz ha tizenkilenc éves vagy és soha nem volt barátnőd és a fájdalmas elutasítások sorozata miatt depresszióba zuhantál, amit úgy tűnik egyedül lehetetlen legyőzni. Anya végül talált egy jól ismert, bár kissé ellentmondásos terapeutát, aki napi orális stimulációt javasolt a depresszió, a szorongás és az elutasítás érzésének leküzdésére. A szakemberek drágák voltak és a szüleim már fizettek a terapeutának, így anya a takarékosság jegyében úgy döntött, hogy ezt maga is meg tudja tenni.

Nehéz volt felizgulni rá még akkor is, ha meztelen volt és még soha nem láttam így lányokat, de mindent összevetve azt hiszem az első alkalom elég sikeres volt. Anyának sikerült felépítenie egy egyenletes ritmust, ami sokkal jobb érzés volt mint bármi más, amit a saját kezemmel meg tudtam volna csinálni és egészséges, súlyos lövelletekben jött ki a spermám.

– Ez számomra is tanulságos élmény, édesem. Kicsit kellemetlen ha egyenesen a torkomon megy le így és Dr. Janice azt mondta hogy fontos, hogy megismerjem az ízét és megtanuljam elfogadni és lelkesen várni. – mondta anya.

Meg kell mondanom hogy ezalatt valami újfajta imádatot és megbecsülést találtam anyám iránt.

– Persze, anya! – bólintottam egyetértően miközben ujjai lassan és érzékien simogatni kezdték a golyóimat ami nagyon jól esett.

Anya többnyire meztelen volt – csak azért, hogy kevésbé érezzem magam miatta . Nem mondhatom hogy a kis, megereszkedett, szeplős keblei sokat tettek az ügy érdekében de szőke fürtjei kellemesen simogatták a kezeimet miközben a vállán pihentek. Megfigyeltem hogy a szeméremszőrzete ugyanolyan színű mint a tincsei, de igyekeztem elkerülni, hogy – az időnkénti ösztönös és természetesen kíváncsi pillantásoktól eltekintve – bámuljam.

Ezúttal próbáltam figyelmeztetni:

– Istenem, anya, én...!

De csak az ujjai ütemét éreztem felgyorsulni és továbbra is nagy őzike szemekkel nézett fel rám. Imádnivalóan tágra nyíltak szemei és meglepetten felkiáltott: "M-m!, amikor hallhatóan olyan erősen spricceltem a szájába, hogy lüktetett az arca.

Aztán az ajka feszes vonallá változott, ahogy nyelt. Egyszer, kétszer, újra.