A+ A-

Tíz másodperc I.

Csak aki nézett már farkasszemet egy üres papírlappal értheti milyen nehéz leírni valamit, ami aztán életre kelve egy üveggolyóba zárt, önálló világgá válik. Ebbe a parányi világba bárki szabadon beleshet, és véleményt alkothat teremtőjéről, akinek többé már nincs lehetősége további magyarázatokra, kiegészítésekre. Abban a pillanatban, amikor az író a története végén leteszi a tollat, és átadja a külvilágnak, elveszíti mindennemű uralmát felette. Én is most így engedem útjára saját történetemet, s mivel e szavak, betűk és mondatok által alkotott térben esetlen gyermekként forgolódom, nézzétek el nekem, ha első nekifutásra nem sikerült tökéletes világot teremtenem.
Az én történetem mindössze tíz másodpercről szól, vagy tán még kevesebbről. Talán annyi időt sem ölel át amennyi két lélegzetvétel között eltelik, még most is vágyom arra, hogy újra megismétlődjön és örökké tartson. Persze minden történetnek van előzménye, szereplője és helyszíne. Az én esetemben előzményként adva van egy férfi és egy nő, akik egymás mellett élve és dolgozva szinte észre sem vették egymást, annyira lekötötte őket a munkájuk, a családjuk és a saját életük. Aztán a sors szeszélye folytán felfigyeltek a másikra, és rácsodálkoztak egymásra. Mindez egy idegen országban történt, távol minden megszokottól. Szép és varázslatos földön, ahol más értelmet kaptak a szürke hétköznapok és mindkettő eddig a másik számára új, ám rendkívül kedves oldaláról mutatkozhatott be. Aztán megszólalt a test is a vágy hangján, és egyre elviselhetetlenebbül kezdett követelőzni.
Ez a pillanat volt az, amikor valójában megérkeztek az idegen földre, jóllehet nem állt a határon senki, aki az útlevelüket kérte volna. Szokatlan, kicsit rémisztő, de eddig nem érzett, jóleső borzongást keltő világ határán álltak tétovázva, a másiktól várva a választ arra, hogy belépjenek e. Aztán testük válaszolt helyettük. Ártatlan táncnak indult, de azzal, hogy egymás közelségébe kerültek, végérvényesen megadták magukat a sorsnak. Működésbe lépett egy olyan erő melyek titkára és összetételére a napjainkban egekig magasztalt tudomány sem tud elfogadható válaszokat adni. Ezen erő a semmiből keletkezik, és könnyen semmivé válik, mindeközben úgy képes összeláncolni két emberi testet és lelket, hogy az néha már fájdalommal vegyes érzéseket kelt.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.25 pont (28 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#14 zsuzsika 2014. 11. 27. csütörtök 08:50
Nem rossz.
#13 genius33 2013. 06. 8. szombat 10:15
Egész jó.
#12 Kapa 2003. 04. 17. csütörtök 10:11
Színvonalas munka, valóban egyedi stílussal, amely nem csak a megfogalmazásban, hanem a történet mondanivalójában is megnyilvánul. Kíváncsian várom a folytatást.
Bíztatás képpen, részemről 10 pont.
#11 Szanto tanar ur 2003. 04. 16. szerda 16:22
Neo! Jol irsz, tenyleg jol, de kicsit sokat lopsz. Peldaul a "Most döbbent rá arra, hogy eddig folyamatosan éhezett és rettentően szomjazott" mondatot se a te szadbol valo, de sebaj. Azert nem kapsz tolem jobbat, mert lopsz. De attol meg igazan remek iro vagy! Varjuk a folytatast. Erdemjegye: 8as
#10 Xcal 2003. 04. 16. szerda 11:48
Végre egy egyedi stílus!
A 10 masodperc nem erdekel de egy vaskosabb iromány annal inkabb :)
#9 JW 2003. 04. 16. szerda 03:07
Ilyen az ha valaki tud írni... :)
#8 Judge Brad 2003. 04. 15. kedd 18:14
We want more...
#7 John 2003. 04. 15. kedd 17:47
Hé emberek! Egy valódi író pottyant közénk! A sztori nagyon jó! A folytatást izgatottan várom!
#6 TheChronic 2003. 04. 15. kedd 14:31
Fru-hoz csatlakozva: ilyet itt még nem olvastam.Nagyon mélyen tudja az író megragadni mindazt,ami annyira tudattalanul,automatikusan zajlik le.A rendkívüli részletesség ellenére nem fárasztó,de nehezen emészthetö,ha valaki beleéli magát,mint én is.
Mindenképp folytatódnia kell,de csak ha nem okoz csalódást.Ezt a magas színvonalat tartani kell!
#5 Alhambra 2003. 04. 15. kedd 12:54
Kérem a folytatást!!! Gyönyörű munka ... már ez is 10 pötty! remélem, hogy a folytatás is:)
#4 Fru 2003. 04. 15. kedd 11:40
Gyönyörűen an megfogalmazva... teljesen beleborzongok!
#3 Moken 2003. 04. 15. kedd 11:09
hát igen elég nagyvilági ködösítős szöveg...
#2 Dezso 2003. 04. 15. kedd 08:49
Nekem tul fellengzos, bar lehet, hogy bennem van a hiba. :-(
#1 Törté-Net 2003. 04. 15. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?