A+ A-

Tanárból tanítvány

Eredeti történet : SM-World
Az egész a matematikával kezdődött. Egy ismerősöm kért meg, hogy az unokaöccsét kellene korrepetálnom matekból, mert kissé gyengén megy neki. A középiskolás matek az egyetemi után nem jelenthetett gondot.
Mivel úgy sem voltak az estéim túlontúl elfoglaltak, a heti egy-két óra belefért. Legalább én is átismétlem, amit tanultam. Habozás nélkül igent mondtam. Egy hét múlva csörgött is a telefonom. A leendő tanítványom anyja hívott, hogy a részleteket megbeszéljük. Abban maradtunk, hogy a következő héten hétfőn már megyek is, és a fizetésről majd akkor megegyezünk. Előzetesen csak annyit tudtam, hogy egyedül neveli a fiát, de amúgy sem kértem volna magas összeget, mert mégiscsak ismerős kért meg rá.
A megbeszélt időre kimentem, és megtartottam az órát. Az anyja csak később jött meg, így csak mikor végeztem, utána tudtuk megbeszélni a piszkos anyagiakat. Akkor láttam először Edinát. Szőkésbarna hajú, kifejezetten szép arcú, vékony nő volt. Fiatalos stílusa és jó humora miatt hamar megtaláltuk a közös nevezőt.
Legközelebb már úgy mentem, hogy feltétlenül tudjak pár szót vele is beszélni. És egyre többször beszélgettünk. Először csak kötetlen dolgokról, aztán egyre komolyabb dolgok is szóba kerültek. Elmondta, hogyan hagyta el a férje, miért nem talál igazi barátot, hogyan akart kikezdeni vele a főnöke, hogyan szerelte le. Hallatlan határozottsága minden szavából sütött. Így utólag azt mondanám, hogy olyan nő volt, aki megszerzi magának, amit akar.
A hetedik vagy nyolcadik alkalommal aztán hamarabb kellett befejeztem a korrepetálást, mivel tanítványomnak sürgős programja volt. Ott hagyott bennünket, hogy az anyja ideadja az erre a hóra esedékes összeget. Miközben fizetett, csak úgy poénból megkérdeztem tőle, hogy minden férfinak fizet-e.
- Miért, férfi vagy? - jött a hasonló stílusú válasz.
- Indiszkrét kérdés. Nem úgy néz ki?
- Nem tudom, mély a hangod, de többet nem tudok rólad. Nem látszik más.
- És, baj?
Elmosolyodott.
- Mihez képest?
- A mély hang nem az egyetlen külső jel. - adtam a tájékozott embert. - Úgy látom, téged is korrepetálni kellene.
Rám nézett és elnevette magát.
- Kisfiú, ne udvarolj. Nem vagyok olyan nő.
- Milyen? - próbáltam folytatni, mert kezdett érdekes lenni a dolog.
- Akit könnyen megkaphatsz. Azért tenni is kell valamit.
- Mit? - újabb együgyű kérdés.
- Szeretnéd tudni? - megállt, és elkomolyodott. Rám nézett. - Nézd, most nem alkalmas az idő, és különben sem tudom, hogy helyes volna-e.
Erre nem tudtam okosat mondani. Ha bizonygatom, hogy helyes, akkor tényleg olyan lennék, mint aki le akarja fektetni. Bármennyire is jó lett volna, nem bánhattam így vele.
Hirtelen megint felém fordult: - Tudod, mi az a szado-mazo?
- Igen. - feleltem hirtelen, és csak utána gondolkodtam rajta, mit is mondott.
- És szeretnéd kipróbálni?
- Még sohasem gondolkodtam ezen. Csak olvastam róla.
Aztán megláttam lemondó tekintetét, és felülkerekedett bennem a férfi jellem. Nem hagyhatom ki ezt az alkalmat. - Igen érdekel!
Azt hiszem rájött, mi jutott eszembe, és elmosolyodott.
Nem szólt többet róla. Én meg azt hittem, hogy elvesztettem a menetet. Ebből sem lesz semmi. Beszélgettünk a tegnap esti filmről, a politikáról, aztán vettem a cipőmet és indultam. Kikísért, és mielőtt becsukta az ajtót, nagy komolyan azt mondta: - A fiam a jövő héten táborban lesz. Én meg szabadságon leszek.
Mivel ezt már jóval előtte tisztáztuk, hogy nem kell jönnöm jövő héten, nem értettem teljesen miért mondta ezt. Aztán a pillantásából megértettem.
Hazamentem, és másra sem tudtam gondolni, mint a jövő hétre.
Hétfőn aztán elindultam, fel voltam rá készülve, hogy félreértette, és kirúg, de nem ez történt. Csendben kinyitotta az ajtót, és mondta, hogy vegyem le a kabátomat. Mikor bementünk a szobába, leültetett, aztán sokáig hallgattunk. Ő törte meg a csendet.
- Amit a múltkor kérdeztem, azt halálosan komolyan gondoltam. Nézd, nekem szükségem van erre. Már nagyon régóta nem csináltam ilyesmit. A férjem gyakran megtette nekem, de amióta elváltunk, nem találtam megfelelő férfit. A fiam nagy lett, így itthon ilyesmiről szó sem lehetett. Nagyon szeretem irányítani a férfiakat, domina vagyok. Megpróbáltam magamban elfojtani az érzéseimet, de egyre kevésbé sikerül. 5 éve nem próbálkoztam senkivel. Nézd, komolyan szeretném csinálni végre, ha nem vállalod, akkor most még elmehetsz.
Ez több volt, mint izgalmas. - Nem megyek sehová.
- Akkor tudd meg, - és sóhajtott egy nagyot. - az eszközeim megvannak. Ha most itt maradsz, akkor előfordulhat, hogy fájni fog, amit csinálok. Most megbeszélhetünk egy olyan szót, amit kimondhatsz, ha úgy érzed, hogy nem bírod. Akkor abbahagyom. Egyébként bármit tehetsz, én fogom megmondani mikor mi történik és mikor fejezem be. Így is vállalod?
A szívem már most a torkomban dobogott, abba már bele se mertem gondolni, hogy mi következhet. Vettem egy nagy levegőt. - Vállalom.
- Rendben - és lassan bólintott. Akkor egyezzünk meg, hogy azt mondod, hogy hmmm - megállt a mondatban és körbenézett. Rámutatott egy fényképre. - Ha kimondod a fiam nevét, akkor abbahagyom, amit csinálok. Oké?
- Rendben.
- Van valami, amit nem szeretnél, ha tennék veled?
Erre megint nem tudtam mit mondani. Mióta megbeszéltük ezt a találkozást, azóta én csak a vele való együttlétre tudtam gondolni, mindenféle pózban. Utána olvastam egy-két könyvben a szadomazochizmusnak, de ilyesmiről nem gondolkodtam el.
- Nincs. - Ráztam meg a fejem. - Csak ne sérüljek meg.
- Erre vigyázni fogok. Akkor kezdjük el. - Odament a szekrényhez, és elővett egy törülközőt. - Itt van, tessék. Most menj el zuhanyozni, addig én elkészülök.
Elvettem a kezéből, és kimentem a fürdőszobába. Nagyon gyorsan végeztem a zuhanyozással. Megnyitottam a vizet, a tus alá álltam, és sietve bedörgöltem magam valamilyen ott talált tusfürdővel, lemostam, és már zártam is el a csapot. Az izgalomtól már most ágaskodott a hímtagom, közben alig álltam meg, hogy ne játsszak vele. Azt nem tudtam, hogy most felöltözzek-e vagy sem, ezért felvettem az alsónadrágomat, magamra tekertem a törülközőt, és vártam.
Kisvártatva megszólalt egy hang:
- Ha készen vagy, gyere be.
Mint az őrült kitrappoltam a szobába, de két lépés után hátrahőköltem az elém táruló látványtól. Noha kint még világos volt, a függönyt elhúzta, így a szobában félhomály volt. A vörös kendővel letakart éjjeli lámpa sejtelmes fényt sugárzott. Az ágy teli volt pakolva jórészt ismeretlen tárgyakkal. Két köteg kötelet, egy bilincset, meg valamilyen ostort ismertem meg első ránézésre. A két fotel szét volt húzva az asztal mellől, ezáltal elég üres lett a szoba közepe. Az egyik fotel felém volt fordítva, és a lábait keresztbe téve ott ült benne Ő. Öltözete magas sarkú cipőből, szürke harisnyából, valamilyen apró, tangaszerű bugyiból, és valamilyen fekete kis ruhából állt, ami szabadon hagyta a melleit. Az egészet fekete kesztyű egészítette ki. Nem láttam tisztán, de szerintem ki is volt sminkelve. Kezeiben egy vékony, hosszú ostort tartott.
- Földre te rabszolga! - kiáltotta hirtelen.
Én engedelmesen térdre ereszkedtem, majd a kezeimre is támaszkodtam. Megvárta, amíg elhelyezkedem, majd felállt, és odajött hozzám. Lassan körbejárt, majd megfogta a törülközőt, és lerántotta rólam.
- Vedd le ezt a gatyát is! - utasított. - A rabszolga mindig meztelenül mutatkozik ura előtt!
Engedelmesen leráncigáltam a nadrágot, és felé nyújtottam. Ezt valószínűleg nem kellett volna.
- Ne nézz ide! Nem engedtem meg! - harsogta, és az ostorral rávágott a combomra.
Kissé váratlanul ért a dolog. Azt hittem nem fog ennyire fájni. Felszisszentem.
- Látod, ez a jutalmad. - miközben fojtatta a járkálást. Megállt mögöttem, és a fenekemre is rávágott kettőt.
Megint felszisszentem.
- Csend! - utasított.
Odament az ágyhoz, és felemelt róla valamiket. A hangokból ítélve fém is volt rajtuk, mert megcsendültek. Visszajött, és lehajolt hozzám.
- Most pedig rád fogok tenni egy nyakörvet. Ez jelzi, hogy vagy valakié. - kommentálta, amit csinál.
Gyakorlott mozdulatokkal csatolta rám a bőr szíjat. Mikor végzett, ismét a hátam mögé lépett, és letérdelt mögém.
- Tedd szét a lábad!
Mikor engedelmeskedtem, benyúlt a lábam közé, és megmarkolta a farkamat. Elkezdte hátrafelé húzni. Azonban az olyan meredtem állt, hogy ismét felszisszentem a kíntól, és megpróbáltam a fenekemet megemelni. Nem igazán tudtam, hogy mit szabad ilyenkor mondani. Kíméletlenül húzta tovább hátra, majd egyik kezében tartva a másikkal erre is csatolt valamit. Csak azt éreztem, hogy nagyon szoros, de nem láttam pontosan mi az. A szíjszerűség egyik része a farkamat fogta körbe, míg a másik része a herezacskómat. Mikor ezzel is végzett, felegyenesedett, majd az ostorral ismét rávágott a fenekemre. Ezúttal úgy tűnt, hogy abba sem akarja hagyni. Eleinte kisebbeket vágott, majd egyre erősebbeket. Elhatároztam, hogy tartom magam, amíg tudom, de a hatodik ütés után elhúztam a testem. Még négyet kaptam utána.
Leállt vele, majd ismét odament az ágyhoz.
- Tudod, mi az a gyertyázás rabszolga? - kérdezte.
- Sejtem - feleltem. - Meggyújtod, és rám csöpögteted a viaszt. Erről olvastam.
Közben ismét odaért hozzám, és váratlanul ismét kaptam egyet. - Ki engedte meg, hogy letegezz? - kérdezte. - Egy rabszolgának meg kell adnia a kellő tisztességet. Na még egyszer szeretném hallani!
Összeszedtem minden udvariasságomat, és óvatosan újra kezdtem: - Meggyújtod úrnőm a gyertyát, és rám csöpögteted.
- Helyes. - válaszolta kis kivárás után, majd folytatta. - De először a gyertyát bemutatom neked.
Nem értettem mit akart ezzel mondani. Ismét mögém lépett, és elkezdte simogatni a fenekemet.
- Szép csíkos. Egy-két napig meg fognak látszani. - közben tovább simogatott, majd hirtelen megállt a keze. Széthúzta a nyílást, és beledugta a gyertyát. - Volt már benned valaki hátulról?
- Neeem! - nyögtem, és megpróbáltam mozogni egy kicsit, ahogy a nőktől láttam. Nem tudom miért, de nagyon élvezetesnek találtam.
Kihúzta a gyertyát, majd ismét visszadugta. Ismét kihúzta, majd megállt.
Hirtelen valami forró érte el a fenekemet. Felkiáltottam a váratlan fájdalomtól, és hasra vetettem magam.
- Ugye jó érzés? - kérdezte hízelgő hangsúllyal. Közben egyre több csepp érte el a hátam. Máskor oltottam már el gyertyát a két ujjammal, de akkor láttam, mit csinálok, és csak egy pillanatig fájt. Most bezzeg a cseppek lassan bevonták mindkét fél fenekemet, majd lassan egyre fentebb éreztem a forróságot. Megpróbáltam a kezembe harapva elfojtani a kiáltozásomat, de nagyon nehezemre esett, hogy most ki ne mondjam a fia nevét. Ha igaz, amit ígért, akkor abbamarad ez az egész. De leszámítva ezt, az egész szituáció izgalmas volt, és nem akartam abbahagyni.
Lassan megunta a játékot. Megfogta a nyakörvemet, és a szoba közepe felé húzott. Az asztalnál megállt.
- Feküdj ide fel! - utasított. - Hanyatt!
Mikor megtettem, felvette a kötelet, és a bal kezemet az asztal lábához nyomva odakötötte. Aztán folytatta a jobb kezemmel, majd a jobb lábammal, végül a ballal. Aztán megállt fölöttem, és elégedetten végigmért. Szeme hosszan elidőzött ágaskodó farkamon, majd futó mosoly jelent meg a száján. Az ágyhoz lépve egy kendőt vett elő, és bekötötte a szemem. Nem láttam semmit. Az izgalomtól remegve vártam, mi következik. Halk neszeken kívül nem hallottam semmit, de nem tudtam, mit csinál. Aztán valami puha anyagot tekert a hímtagomra, és lassan a hasamon felfelé haladva a mellkasomig emelte. Aztán a számhoz. Az illatát magamba szívtam. Szerintem a bugyija volt. Ekkor a számba tömte az egészet. Majdnem megfulladtam tőle. Ki akartam köpni, de rátette az egyik ujját a számra:
- Ne! - suttogta. Mintha megszűnt volna a szigor. Éreztem, ahogy finoman mozdulatokkal felmászott az asztalra. Kezébe vette a farkamat, és a rajta lévő akármiket kezdte birizgálni. Aztán óvatosan beigazította, és rám ereszkedett.
Kis sikolyok közepette, óvatosan egyre lentebb engedte magát. Majd elkezdett óvatosan mozogni. Nagyon lassan csinálta, mint aki minden percét ki akarja élvezni annak, amit csinál. Kezével a mellbimbóimat csavargatva egyre gyorsabb tempóra váltott. A kis sikolyokat egyre nagyobb nyögések váltották fel, majd lihegés.
Nem bírtam sokáig. Próbáltam visszafogni a magömlésemet, hogy neki egyre jobb legyen, de nem tudtam sokáig. Megvárta, amíg teljesen lenyugszom, és csak akkor emelkedett fel rólam. Eloldozta a kezeimet, majd a lábaimat. Éppen ideje volt, mert meglehetősen erősen kötözte át, és végtagjaim kezdtek zsibbadni. Engedte, hogy megdörzsöljem a csuklómat és a bokámat. A szememről még mindig nem vette le a kendőt. Én pedig nem akartam.
Ekkor hirtelen megszólalt a telefon. Kiment, és felvette. Pár perc volt csupán, de mikor visszajött, éreztem, hogy valami nem oké.
- Most sajnos el kell menned. A fiam beteg lett, és hazaküldték. Már Pesten van. - közben szememről is levette a kendőt.
Felnéztem, és farkasszemet néztünk. Aztán egy pillanatra látni engedte magát. A hasa nem volt sem beesett, sem kövér. Izgató volt. Alatta a szőre nem volt dús, két oldalt rendesen fel volt szedve. Aztán felvette a köntösét.
- Sajnálom. Pedig folytattam volna. Csak tudod te vagy az első férfi több mint egy éve. Nem állhattam meg.
Nem tudtam, mit mondjak. - Én is sajnálom. De azért máskor ugye folytatjuk?
Csak mosolygott.
Megvárta, amíg felöltözöm, majd kikísért. Az ajtóban búcsúzóul kaptam tőle egy csókot.
- Légy jó kisfiú!
Többet nem hívtak. Állítólag találtak egy közeli ismerőst, aki ingyen elvállalta a korrepetálást.
Szavazz Te is!

Átlag: 4.74 pont (50 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#8 feherkalman1 2015. 03. 6. péntek 07:15
Ezt neeee.
#7 zsuzsika 2014. 10. 29. szerda 08:05
Nem az én világom.
#6 A57L 2014. 03. 30. vasárnap 09:39
Elég jó írás.
#5 tutajos46 2013. 10. 20. vasárnap 06:28
Nem szeretném ki próbálni.
#4 Jankoo 2003. 05. 24. szombat 17:57
Ilyen az élet:)
#3 TheChronic 2003. 01. 10. péntek 17:54
csatlakozom ambrekhez.kár.
#2 ambrek 2003. 01. 10. péntek 10:37
Ígéretes kezdés után gyenge befejezés. 6 pont.
#1 Törté-Net 2003. 01. 10. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?