JAN.
17.
2020
Andi és Karesz a szakközépiskolában ismerték meg egymást, amikor a lány egy évig ugyanabba az osztályba járt, mint a fiú is. A lány idősebb volt, érettségi céljából került az évfolyamba, de végül másik iskolába került. Nem egyszerre, és nem is egy helyen végeztek, így pár évig nem is hallottak egymásról.
A húszas éveiben járó Karesz nemrég egy internetes közösségi portálon vette fel újra a kapcsolatot a lánnyal, igaz először nem hitte, hogy Andi még emlékszik rá. A lány viszont visszaigazolta, és egy rövid levelezésből kiderült, hogy pontosan emlékszik a srácra. A fiú örült, hogy régi ismerőse nem felejtette el. Ahogy leveleztek, a fiú számára világos volt, hogy a lány hasonló cipőben jár, mint ő. Mind a ketten több végzettségűek voltak, de nem tudtak elhelyezkedni, keresték a számukra megfelelő munkát. A srác sejtette, hogy a lány régebb óta próbál szerencsét, mint ő, így kölcsönösen is sok sikert kívántak egymásnak.
- Ez az! Baszd meg keményen a ribancot. Nyársald fel a hatalmas nigger faszodra! - Ordította, ahogy torkán kifért a megtermett, kopasz pasi, miközben a bárpultra támaszkodó szőkített cicababa üdvözült mosollyal fogadta, ahogy a valóban méretes szerszám ki - be jár a fenekébe.
Én eközben összegyűjtöttem a kiürült üvegeket, poharakat és kezdtem elpakolni. A buli a végéhez közeledett. Nem így képzeltem a szombat estémet, amikor féléve szűkebb hazámat elhagyva kiköltöztem Londonba. A cég, amely alkalmazott, azonban rekord idő alatt csődbement, és mivel semmi kedvem nem volt szégyenkezve hazakullogni „időlegesen” elvállaltam a pincérkedést ebbe a klubba. Hirtelen megragadják a karomat.
- Hé, te! Hogy hívnak?
- Viktor - válaszoltam illusztris vendégünknek.
Nyilván sok sztorit írtatok már itt egyetemi, vagy a korán érők akár gimis gólyatáborokról. Ezek mindenkinek nagy emlékek, itt érezheti magát az ember először szabadnak tanártól, szülőtől... ennek megfelelően aztán mindkét csoport kötelezően utálja is ezeket a rendezvényeket. Vélhetően sokaknak volt itt emlékezetes kalandja fiúval/lánnyal is, gyors kapcsolatok, hamar végződnek akár kiadós esti részeges szeretkezésben is. Velem is valami hasonló történt, azonban egy egészen különleges lánnyal, így gondoltam, veletek is megosztom.
Szóval egyetemi gólyatábor. Hol van egy rendes gólyatábor? Természetesen a Balatonnál. Hogyan megy oda a diákság? Vonattal, a Déli pályaudvarról. Mi történik út közben? Ordibálunk, és iszunk. Mit csinálunk a táborban? Hallgatunk néhány unalmas előadást, nézzük az idősebbek önmegvalósítását, és persze eszünk, iszunk, iszunk, iszunk, iszunk.
Sziasztok! Kendrának hívnak, huszonnégy éves vagyok, diplomás és jelenleg a logisztikusként dolgozok. Mondhatni egy átlagos lány, átlagos élettel, álmokkal, vágyakkal. Már rég óta olvasom az oldalon megjelenő írásokat, s hamar felmerült bennem, hogy megosztom a saját tapasztalataimat. Nem vagyok író, senki ne számítson tőlem szépirodalmi műre, inkább egy bensőséges naplóra vagy blogbejegyzésre. Fogadjátok szeretettel és ne túl szigorúan írásomat!
Átlagos lánynak tartom magam, átlagos tapasztalatokkal – ez már mintha írtam volna, nem pedig olyan, akin átment a fél iskola vagy lefeküdt volna egy egész foci csapattal. Nem nevezném magam prűdnek, de szexuális értelemben mindig lassabban nyíltam meg. Középiskolában is jobban érdekelt a tanulás és a sport, mint a fiúk. Matek versenyekre jártam, angol felső- és francia középfokú vizsgát tettem le. Évekig kézilabdáztam, amit nagyon szerettem.
Vidéki srác vagyok. Egy szabolcsi kisvárosban nőttem fel, és bár lassan több mint 10 éve a fővároshoz köt minden, a munkám, a társam, sosem leszek igazi fővárosi. Ezt azok tudják igazán, akik szintén egyfajta kényszer miatt költöztek fel a lehetőségek városába.
Történetem szempontjából nem sok jelentősége van ennek az aprócska ténynek, valami kicsi azért mégis, de ezt majd később...
A neveket, helyszíneket a nehezebb beazonosítás érdekében megváltoztattam, viszont a történet maga a teljes valójában került leírásra. Mivel egész véletlenül tudom, hogy eme kis szösszenetnek a női főszereplője is olvassa ezt az oldalt, ezért bízom benne, hogy megjelenés után pár nappal egy erotikus tartalmú email-t, vagy SMS-t fogok tőle kapni:-)
Tíz éve működő szállítmányozó cégem volt. Nagyon jól ment, elég gyorsan fejlődött a család.
3 autónk volt, egy nyaraló, külföldi utazásokra jártunk évente kétszer.
42. születésnapomon feleségem meglepetésbulit szervezett nekem. 5 körül értem haza, már láttam a sok autót a ház előtt. Ott volt az összes barátunk a gyerekeikkel, kollégák, szomszédok.
- Meglepetés! - kiáltották, ahogy beléptem ajtón.
Kezembe nyomtak egy méregerősre kevert Daiquiri koktélt, amit egyhúzásra lehajtottam. Ez jólesett.
Ahogy fogyott az alkohol, úgy emelkedett a hangulat is. Egyre hangosabbak voltak a vendégek és birtokba vették az egész házat.
A sokadik pia után megfájdult a fejem és kimentem a medence mögé és leültem egy díszbokor alá. Este volt már besötétedett, csak a kerti lámpa fényei világítottak.
Kedves Látogatóink!
A mai nap egy gyönyörű kerek és határozottan meggyőző számhoz érkeztünk a történetek terén: A mai nap történetek száma elérte a kerek tízezret az idén már 19 éves születésnapját ünneplő Törté-Net-en! :)
Hogy ezt még nagyobb számokkal is kifejezzük, ez több, mint 147 millió karaktert, azaz több, mint 36 ezer A4-es oldalnyi történetet jelent.
Köszönjük minden írónknak és fordítónknak ezt a szép számot, és természetesen továbbra is szivesen látjuk a történeteiteket, képregényeiteket, legyen az akár saját, akár fordítás!
És természetesen köszönjük összes olvasónknak is a folyamatos bizalmat, igyekszünk továbbra is méltónak lenni rá, és fenntartani a színvonalat!
További jó írást, olvasást kíván a Törté-Net Szerkesztősége!
A piszkos falon kopott postaládák sorakoztak. Nyolc darab. A zavart elme ösztönösen számol, miközben a megsárgult névtáblák között pásztáz. Legfelül tolakódóan nagy, frissen ragasztott fehér papír, rajta kék betűkkel felpingálva: K. Bender.
Jay nyugtázta, hogy jó helyen jár. Mély levegőt vett, a lépcső felé fordult. Fejét leszegve, vontatottam tette egymás után lábait. A benne kavargó fura érzések izgalommá álltak össze, ami szüntelen ott dobogott a torkában. Az elmúlt nyolc hónapban nem volt olyan nap, hogy ne gondolta volna végig a találkozás minden egyes percét. Forgatókönyvek százai zúgtak fejében, döntési helyzetek, azok lehetséges kimenetelei. Csalódott volt, amiért Kathie olyan hirtelen ismét hosszú időre eltűnt az életéből. Boldog, hogy újra láthatja. Izgatott, gyáva, dühös.
Az ünnepek előtt újra beléptem a kedvenc hirdetési oldalamra. Kivételesen ajándékot kerestem és nem szexpartnerre vadásztam, de ahogy a papok mondják: isten útjai kifürkészhetetlenek. Találtam egy játékot a kedvenc unokaöcsémnek és a hirdető profilképe baromira ismerős volt. A telefont nem vette fel, így írtam neki egy üzenetet, hogy érdekelne a játék és ha megvan még írjon vagy hívjon vissza. Olyan 30 körüli, vörös, hullámos hajú, kedves arcú nő volt. A régi trükkhöz folyamodtam. Mivel csak az arca látszott a képen, próbáltam elképzelni más frizurával és a harmadik bejött. Mikor barna egyenes szálú hajat montírozott rá az agyam, rájöttem ki ő.
- Basszus, Orsi - mondtam ki hangosan is. És előjöttek az emlékek.
Orsival akkor találkoztam először amikor 14 éves volt.
