Vidéki nyaralás

Nagyon vártam már az iskola végét és a szünidő kezdetét. Minden évben el szoktam utazni a nagynénémhez, aki egyedül neveli az unokatestvérem. Ő is ugyan annyi idős, mint Én. Mindketten nyolcadik osztályba járunk. Hogy miért vártam annyira ezt az utazást? Tavaly nyáron mikor lent voltam, ért egy nagyon kellemes élmény a nagynénémmel kapcsolatban. Nálunk itthon mindig egyedül szoktam fürödni, mert nagyon szégyellős vagyok és a szüleim tiszteletben tartják ezt. Viszont amikor lent voltam, hiába tiltakoztam, hogy a nénikém megfürdessen, azt mondta, hogy inkább Ő segít, mert különben nem biztos, hogy rendesen megmosakszom mindenhol. Az unokatestvéremet is Ő fürdeti mindig. Gyorsan levetkőztem és beugrottam a kádba. Elkezdte szappanozni a hátam, a nyakam és elől a mellkasom. Mikor ezt befejezte, kérte, hogy álljak fel, hogy lent is meg tudjon mosni. Zavarban dadogtam, hogy majd inkább Én. Nevetett, hogy látott már Ő olyat, ne legyek olyan szégyenlős. Mikor felálltam, elkezdett mosdatni, és a farkam mosásánál az rögtön felállt. Nagyon zavarban voltam, de Ő nem csinált belőle problémát. Csak mosolygott és tovább csinálta. Sajnos tovább nem jutottunk, és ezért remélem, hogy majd idén hátha mást is csinálunk. Nagyon jó érzés volt amikor a merev farkam simogatta. Azóta már sokat fejlődtem, a fütyim nagyobb lett, szőrösebb is, és sokszor vertem már ki magamnak. Végre eljött a nagy nap, elutaztam a nénikémhez. Nagyon örült, hogy látott. Az unokatestvérem is nagyon megnőtt, talán még jobban, mint Én. Egész nap sétáltunk az erdőben, és sokat is játszottunk. Bevallom, direkt összekoszoltam magam, hogy biztosan fürödnöm kelljen. Este haza mentünk, és jól bevacsoráztunk. Az elalvás előtt szoktunk fürödni, és már nagyon izgatott voltam, hogy mikor kerül már ár sor. A nénikém ránk nézett, és azt mondta:
– Hűha, de koszosak vagytok. Azonnal menjetek fürödni!

Bekísért minket a fürdőbe, megengedte a vizet és folytatta:

– Vegyétek le a ruhátokat, és alaposan mosakodjatok meg!
– Miért te nem maradsz itt? – kérdeztem ijedten.
– Nem, nem. – mondta nevetve – Most már nagy fiúk vagytok, egyedül is megtudtok fürödni. Majd szóljatok, ha végeztetek.
A francba! Ebből sem lesz semmi. Nagyon szomorú lettem, mert már annyira beleéltem magam a jó érzésbe. Észrevettem, hogy az unokatestvérem gúnyosan néz rám.

– Hát te meg mit nézel, mi? – kérdeztem mérgesen, miközben beleereszkedtünk a vízbe.
– Azt hitted, hogy megmossa a farkadat mi?