Tisztelegj a váltónak!

Az étterem bankett termében a buli szinte önálló életet élt. Pókok, pókhálók és egy rakás dekoráció lógott miden felületről. Az ősz narancs-fekete színeit a mennyezetről alálógó fényfüzérek biztosították. Nia Kirkston specialista körül nézett, és kortyolt egyet az italából. Elfintorodott, és felidézte, hogy az ír autóbombások nem kortyolgatják az italt, ezért felhajtotta.
– Ez a beszéd, Nia!
Az egység egyik katonája hátba veregette, és elvigyorodott, mert az ital rögtön a fejébe szállt. Jó dolog volt, hogy engedélyt kaptak a Halloween partin való részvételre. Mivel érkeztek a hírek, hogy az utolsó osztagot is visszahívják Irakból és hazaindulnak, volt okuk az ünneplésre. Nia lenézett fényes, ezüst sarkú csizmájára, és tudta, hogy a jelmeze kissé merész. Szexi cica lovaglópálcával?
Kételkedett a választásban, mikor távozás előtt belenézett az egész alakos tükörbe. Ébenszínű bőre mellett a fekete szexi kontrasztot képezett. Még aranyszínű, csillogó testápolót is kent a bőrére, hogy szexi ragyogást adjon neki. Hála az égnek, a főnököm nincs itt, hogy lássa ezt!
Casey Johnson őrnagy képe jelent meg lelki szemei előtt – pokolian szexi, halálosan jóképű, erős állal és mélykék szemekkel.
De ebben ki is merült a dolog, mert a fickó pokolian zsémbes volt. A Különleges Ranger Felderítők Egység vezetőjének gyorsírójának lenni meg volt a maga előnye, és míg jó volt ránézni a főnökére, ő nem olyan típus, aki szórakoztatóvá teszi a munkát. Feltételezte, hogy a Sereg Szörnyetegei fejének lenni jó sok feszültséggel járt.
Volt valami a férfiban, és a férfiak csoportjában, akiket vezetett.
Látta, hogy ki-be járkálnak az irodájába, számtalan alkalommal. Más volt, ahogy mozogtak, ahogy viselkedtek, és a szemük. Mintha mindegyikük szeme fényesebb lenne, mélyebb színű, és sokkal intenzívebb.
– Kirkston specialista, már kerestem magát.
Parancsnokának hangjára majdnem megfulladt az italában, és megpördült, hogy szembe forduljon vele. Ott állt ő, hideg, kék tekintetével végigmérte őt macskafüles hajpántjától egészen a magas sarkújának hegyéig.
– Igen-igenis, uram? – Nia olyan gyorsan tette le a kezében tartott poharat, hogy az ital a kezére loccsant. – Fenébe! – Gyorsan feltörölte, és újra a férfi felé fordult.
– Volna itt egy munka a számára. Jöjjön velem – utasította.
– Uram? – kérdezte Nia. – Este tizenegy múlt, és...
– Megkérdőjelezi a parancsot, Kirkston specialista? – csattant fel Johnson őrnagy.