A+ A-

Egy furcsa kezdet

Sziasztok! Bencének hívnak, és 37 éves vagyok. A családomról annyit érdemes tudni, hogy édesapám református lelkész, míg édesanyám pedig kereskedelmit végzett és abban is dolgozik. Van egy nővérem, egy bátyám, három öcsém és két húgom. A nővérem (1974) és a bátyám (1977), az öcséim (1984, 1986, 1994), a húgaim (ikrek; 1990) és a jómagam is templomba jártunk. Hozzá tartozik, hogy éppen csak megkezdte katonai szolgálatát (vagyis alig múl 18 éves), amikor a nővérem megszületett. A családunk nagyon összetartó volt mindig is. A nagyszüleim, a nagynénéim és nagybátyáim is sokat segítettek anyuéknak és ez viszont is igaz volt. Persze, mint minden családba, előfordultak nálunk is összezördülések. Mire én iskolába mentem, a nővérem már a kamaszkorának a végét élte. A bátyám pedig akkor volt a kellős közepén. Mire én oda jutottam, hogy kamasz lehessek, addigra már az öcséim és a húgaim is veszélyesen közeledtek ehhez korhoz.
Na de legyen ennyi elég a családi hátteremről. Legalábbis elöljáróban mindenképpen.
Másodéves voltam az informatikai szakközépiskolába, amikor elkezdtem valami nagyon furcsát érezni a legjobb barátom, Jani iránt. Egyszerűen nem tudtam, vagy nem akartam eleinte tudomást venni arról, ami ezzel kapcsolatban bennem zajlik. Aztán eljött a harmadév vége felé magyar próba (kis)érettségit megelőző nap. Mint, ahogy a megelőző hetekben minden hétvégén, így ezen a napon is átjött Niki és Jani tanulni. Úgy este 6-7 óra fele Niki hazament. Jani megkérdezte, hogy nálunk aludhat-e vagy sem. A szüleim belementek. Ekkora azért már elég tisztán láttam az érzéseimet a fiú iránt. Reménytelenül belé szerettem. Vacsora után még egy kicsit tanultunk, majd egyszer csak az egyik jelzését félreértve megpróbáltam megcsókolni. Ez úgy éjfél körül lehetett. A fiú ellökött, majd elrohant. Az érzéseim iránta tiszták voltak. A szemében nem is tudom, hogy mit láttam abban a pillanatban. Megvetést? Csalódottságot? Félelmet? Ezt inkább passzolnám. Másnap reggel, ahogy az kell, mindenki a megbeszéltek szerint legkésőbb félórával az elővizsga megkezdése előtt ott volt. Próbáltam neki kezet nyújtani, de nem fogadta a kézfogásomat.
Ez újabb döfés volt a szívembe. Niki tisztában volt vele, hogy mit érzek Jani iránt, mert egyfelől rájött, másfelől pedig addig-addig tapogatózott nálam, hogy néhány héttel korábban meg is erősítettem neki. Talán ő is látta azokat a jeleket Janin, amit én félreértettem. A próba érettségi két hete alatt egyáltalán nem szóltunk egymáshoz. Én is magamba zárkóztam, és a családdal is kissé ellenséges lettem. Főleg apámmal, anyámmal és a legnagyobbik öcsémmel, aki sokszor hangoztatja, hogy mennyire megveti a melegeket. Bár apuék mindig rászóltak, mondván, hogy a melegek is ugyanolyan emberek, mint a többiek és nekik is joguk van a boldog élethez / meg ehhez hasonlók. De még sem tudtam előrukkolni avval, hogy meleg vagyok. Apámnak a templomhoz tartozó irodában volt egy nagyon kedves titkárnője (az egyik unokabátyám sógornője), akinek elmondtam a történetemet, hisz úgy voltam vele, hogy ő még sem tartozik úgy mondva a családunkhoz, legalábbis közvetlen nem.
Azzal is tisztában voltam azért, hogyha valaki valamit elmond neki, azt nem fogja tovább adni senkinek. Amikor elmondtam Krisztinek a dolgot, nem mondhatom, hogy nem lepődött meg, de mégis elfogadónak tűnt. E közben, mint kiderült, hogy apám próbált segítséget kérni az addigra már családot alapító bátyámtól és nővéremtől is, hogy faggatózzanak nálam, mert neki nem mondok semmit. De, mivel ez sikertelen volt, így megpróbált beszélni Janival, aki szintén elküldte. Niki pedig annyit mondott neki, hogy „ne adja fel”. Apám nem is arról híres, hogy feladjon valamit. Főleg, hogyha a családról van szó. Eközben már én is egyre nehezebben bírtam magamban tartani, így anyunak elmondtam. Először kisebbfajta sokkot kapott, majd a támogatásáról biztosított. A férjének viszont nem szólt semmit. Már megkaptuk az elővizsga eredményeit is (nekem jó és jeles eredményeim lettek), amikor az egyik nap már megunva, hogy hol a nővérem, hol a bátyám (Laci), hol pedig az apánk faggat a dologról, vacsora előtti imát követően közöltem, hogy meleg vagyok. A szokásos vacsora közbeni beszélgetést a mély hallgatás jellemezte. Ezt a csendet a vacsora vége fele Zsiga (a legidősebb öcsém) beszólása törte meg. Elég elítélő mondatot mondott. De a szüleim miatti tiszteletből nem hagytam ott az asztalt. Mondjuk az is igaz, hogy anyánk rá is szólt, majd apánk is megjegyezte, hogy eddig is összetartó család voltunk és ez ezután se változzon. A vacsorát követően én mielőtt elakartam vonulni a szobámba, de apu utánam jött. Mindent megbeszéltünk. Nagyon meglepett, hogy lelkészként milyen jól fogadta, hogy meleg vagyok. Innen kicsit felgyorsultak az események. Először Niki jött el hozzám, pedig hát vele sem voltam a megelőző hetekbe valami kedves, de ekkor tisztáztunk mindent vele. A leányzó után két nappal megjelent az ajtónkba Jani is.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 3.83 pont (23 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 genius33
2019. 04. 21. vasárnap 06:01
Elég gyenge lett... Válaszolok rá!
#6 sunyilo
2019. 04. 16. kedd 19:57
Miért nem lehet 0 pontot adni??? Válaszolok rá!
#5 cscsu50
2019. 04. 16. kedd 16:32
Ez gyenge Válaszolok rá!
#4 deajk2008
2019. 04. 16. kedd 08:02
Nekem tetszett 10p lett... Válaszolok rá!
#3 A57L
2019. 04. 16. kedd 04:23
Egy gyenge élettörténet. Válaszolok rá!
#2 veteran
2019. 04. 16. kedd 03:47
Nem tudom értékelni. Válaszolok rá!
#1 Törté-Net
2019. 04. 16. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről? Válaszolok rá!