A+ A-

Nyári történet

Az a történet, amit most megosztok veletek, mindössze néhány éve történt. Igazából most is csak azért jutott eszembe, mert nyár van, és hát ez a dolog is éppen akkor esett meg, s máig szívesen idézem fel azokat a perceket.
A történet lényegéhez tudni kell, hogy vidéken élek, egy kisvárosban, ahol valamikor orosz csapatok állomásoztak. Az egykori laktanya épülete máig ott áll a város határában, de persze a katonák kivonulása után az enyészeté lett az egész, s mára már semmire nem használják az egykori barakkokat, kifosztva, elfeledve állnak a düledező romok, amikre éveken át nem vigyázott senki. Gyerekként persze az ember egészen máshogy lát egy ilyen területet, mint most felnőtt fejjel. Akkoriban a haverokkal, hat-nyolc srác, szinte minden szabadidőnket a régi falak között töltöttük, nagy izgalommal fedeztük fel az elhagyott folyosók, termek, irodák szövevényes hálóját, értetlenül silabizáltuk a falakra mázolt cirill betűket, és a padlókon mindenütt szanaszéjjel heverő megsárgult iratokat. Nyaranta, mikor a legnagyobb volt a hőség gyakran behúzódtunk a régi lőtéren álló fák árnyékába, ott múlattuk az időt, s beleképzeltük magunkat az egykori katonák helyébe, próbáltuk eljátszani, hogy milyen lehetett az élet a laktanya falai között 15, 20 évvel ezelőtt. 14-15 éves lehettem akkoriban, éppen elég idős ahhoz, hogy csábítsanak az efféle kalandok, de persze túl fiatal ahhoz, hogy belássam az efféle játékok veszélyét. A szüleink persze soha nem tudtak meg az egészből semmit, valószínű, hogy elevenen megnyúztak volna mindannyiinkat, ha kiderült volna, hogy merre járunk napközben.
A bandából az egyik srác az osztálytársam volt, mi voltunk a legidősebbek. Akkoriban mi már nyolcadikosok voltunk, így a tapasztalt idősebbek magabiztosságával igazgattuk a többieket. De valójában ez a srác, Geri, számított a srácok vezérének, ha lehet ezt így mondani, mindannyiunk közül ő volt a legmagasabb és a legerősebb. Néhány évvel korábban 12-13 évesen kezdett el sportolni, úgyhogy addigra már hihetetlenül jó, sportos teste volt. Emlékszem, hogy nyaranta gyakran trikóban jött le a többiekhez, s hogy irigykedve bámultuk az izmos karjai alatt serkenő szőrszálakat. Vele egész más volt a kapcsolatom, mint a többi sráccal, gyakran előfordult, hogy csak mi ketten találkoztunk valahol, és csupa olyan témákról dumáltunk, amikről úgy gondoltuk, hogy azokat a kisebbek még úgysem értenék. A fő téma természetesen többnyire a szex volt. Emlékszem, hogy ez őt akkoriban már sokkal inkább izgatta, mint engem, de lévén, hogy mindig szívesen hallgattam, amikor ilyesmiről beszélt, nekem sem volt ellenemre. Geri apja mindenféle sexújságokat járatott, meg volt néhány videója is, amikre persze a fia is "rájárt" úgyhogy mindig akadt valami új mesélnivaló, hogy milyen csajokat látott a filmeken, meg hogy hogyan, milyen módon intézték el őket a pasik a filmen. Aztán egy idő után már nem csak a filmekről mesélt. Elmondta, hogy amikor az újságokat, meg a filmeket nézni mindig nagyon áll a farka, és hogy beleőrülne, ha olyankor nem verhetné ki. Persze tudtam miről beszél, de azért furcsa volt hallgatni, hogy ennyire nyíltan mesél róla. Egy másik alkalommal meg arról kezdett mesélni, hogy a filmeken mekkora farkuk van a pasiknak, meg hogy mennyire irigyli őket, habár neki sincs oka panaszra, mert egyszer, mielőtt kiverte volna, megmérte magának a farkát, és 18cm volt. Emlékszem, hogy amikor ezt mesélte, már szinte alig bírtam magammal, a farkam úgy állt, hogy szerintem még a farmeron keresztül is látszott, de nem volt bátorságom belemenni a témába, úgyhogy ráhagytam.
Augusztus vége felé járhatott az idő, mikor egyik délután Geri telefonon keresett, hogy nincs-e kedvem kimenni a laktanyához beszélgetni. Rögtön gondoltam, hogy lehet valami új sztorija, úgyhogy mindjárt rávágtam, hogy megyek. Délután egy-két óra lehetett, amikor felszálltam a biciklimre, hogy kitekerjek a város szélére. Hatalmas volt a hőség, szinte állt a levegő, és az egész város kihalt volt. Ahogy elhagytam a perzselő aszfaltot, és ráfordultam a laktanyához vezető földes útra, kissé enyhült a forróság. Onnan már csak pár száz métert kellett tekerni ahhoz a lyukhoz, amit a szögesdróton fedeztünk fel néhány évvel korábban, és amin keresztül bejutottunk a lakatanya területére. Örömmel láttam, hogy Geri bicaja már ott állt nekitámasztva a kerítésnek, gondosan elrejtve a magas fűben. Én is letettem az enyémet, aztán átbújtam a drót alatt. Pár percig szinte céltalanul bolyongtam az omladozó épületek között a derékig érő fűben, míg felismertem Geri alakját az egyik épület tövében. Az egykori hadikórház lépcsőjének csorba kövein ücsörgött és önfeledten játszadozott egy fűszállal a kezében. Remekül nézett ki, irigyeltem a hanyag lazaságát. Egy agyonmosott, megfakult, szürke póló, sötétkék sort, meg egy kitaposott edzőcipő volt rajta, de esküszöm bármelyik csaj elalélt volna a gyönyörűségtől, ha a helyemben lehetett volna, annyira jól nézett ki.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.97 pont (29 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#3 Ricsi1990 2017. 11. 7. kedd 13:39
Remek történet!
#2 toomi 2011. 09. 24. szombat 05:24
Beszálltam volna harmadiknak....XD
#1 Törté-Net 2006. 07. 11. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?