Nagyikám volt az első!

Mindig is bolondultam anyai nagyanyámért. Jó húsban levő vidéki asszony volt, s annak ellenére, hogy soha semmilyen kenceficét nem alkalmazott, olyan bőrrel dicsekedhetett, mint egy csecsemő. Sehol semmi pattanás vagy mitesszer, nyoma sem volt rajta a két szülésnek, se narancsbőr, se márványosság, fehér, kreolba hajló bőre mindenütt gusztán feszült kerekded idomain. Hatalmas mellei voltak, mint két nagy, tízkilós görögdinnye, omlós és mégis duzzadó, saját súlyuk alatt lógó óriás körték, mogyorónyi bimbókkal, amelyeket széles, csészealjnyi barnás rózsaszín udvar övezett. Keblei fehér bőre alatt finom kék erecskék futottak. Jó szőrös hónalja volt, soha nem borotválta, viszont napjában kétszer is mosakodott tetőtől talpig – reggel és este. És mindig csak sima pipereszappannal, aminek levendulaillatát érezni lehetett a bőrén, ha közel hajolt hozzá az ember. Duci volt, de hihetetlenül formás és arányos. Számomra még a derekán képződött hájhurkák is vonzóak voltak. Gyönyörű, kancás, jókora farának alakja valahol az alma és a körte között félúton formálódott ki, vastag, kerek combjai voltak, erős, szép vádlija. Lábán némi szőr pihédzett, mintegy jelezve, hogy feljebb is akad belőle bőven. S akadt bizony! Szegedi buciként kidomborodó, jókora homlokos pinája volt, kiflinyi szeméremajkakkal, amelyeket és egész párnás combja tövét buja fekete szőr borított. A szőrzete kiterjedt volt, hasának a szeméremdombja fölött képződött hájhurkája alatt kétarasznyira burjánzott, négy tenyér talán elegendő lett volna a lefedéséhez. Mélyen behízott köldöke kikerekedő hasán csodás kelyhet formált...

Tudtam pontosan, hogy néz ki meztelenül, mert úgy tizenkét éves koromtól fogva rendszeresen meglestem, amikor mosakodott egy nagy lavórban. Előbb derékig mosdott meg, aztán letette a lavórt a konyha kövére, töltött még hozzá meleg vizet, beleguggolt, úgy mosta a fenekét és a punciját, majd felállva benne végig dörzsölte magát egy szivaccsal. Huh! Ha belegondolok, még most is állni kezd a farkam! Ahogyan elkezdett vetkőzni... és egyre többet láthattam dús testéből... Aztán már meztelenül előre hajolt, mosta a nyakát, a fülét, az arcát, s két hatalmas körtéje meg harangozott, lengett, rengett, belelógott a vízbe... Végül azokat is megmosta gondosan. Istenem, a hatalmas, csupa szappan cicik csak úgy csúszkáltak ki a kezéből... S amikor a lavórba lépve leguggolt, s a vaskos, tárt combjai között szappanozta azt a buja, nagy kövér pináját! Jaj nekem!