A+ A-

A gárdonyi nyaralás 2. rész

Az aktus után lementünk a konyhába és készítettem egy kávét, majd mire azt elfogyasztottuk megjelent Vince is. Ekkor én neki kezdtem megcsinálni a reggelit, vagyis az órát elnézve inkább a tízórait. Volt még majdnem 1,5 kg kenyér megmaradva és úgy gondoltam, hogy az bundás kenyérnek még tökéletes lesz, hisz az enyhe szikkadtságán kívül nem volt semmi baja. Főztem hozzá egy nagy lábos teát. Mire ezzel elkészültem már az ikrek is lenn voltak.
- Gyere csak egy kicsit ki! szóltam oda Vincének
- Miért? kérdezett vissza
- Csak gyere ki és ott elmondom! válaszoltam # jegyeztem meg
- Mit akarsz? kérdezett rá, miután kijött velem
- Te 100%-ig biztos vagy benne, hogy tényleg jó ötlet az, hogy kerékpárral menjünk át Fehérvárra? kérdeztem meg tőle
- Hát nekem is vannak kétségeim, de a fiúk már nagyon várják, és ha most mondanánk vissza, akkor megsértenénk őket! mondta
- Tudom, hogy igazad van! De mégis csak féltem mindhármat! mondtam
- Tisztában vagyok vele, hogy félted őket, hiszen nem kis veszéllyel jár. mondta
Végül mégis csak arra hallgattam, amit a lelkiismeretem diktált, ill. azt vettem figyelembe, hogyha most visszakozok, akkor az öcsém bizalma megrendülhet bennem, amit nem akartam. Főleg az előzőnap esti dolgok után. Ebből kifolyólag úgy 10 óra magasságában elindultunk Fehérvárra. Persze azért lassabb a bicaj, mint a kocsi, így a mintegy 20 km-es szakaszt kicsivel több, mint két óra alatt tettük meg. Ehhez azért az is hozzátartozik, hogy a sebességünk alig érte el a 20 km/h-t, amit sokszor a gyerekek akartak gyorsítani, és mivel azért nálunk valamivel jobban edzésbe vannak, így lehet, hogy bírták volna, de még ott volt visszafele út is. Na de átérve Fehérvárra, beültünk egy fagyizóba. A szép napos időt kihasználva a kerthelységbe. Mellettem ült az öcsém. Velem szemben Ricsi, az öcsémmel szemben Beni. Az asztal másik végén pedig a haverom. Nekem nagyon szemet szúrt, amikor Beni elkezdett flörtölni a tesómmal, aki először ezt nem vette fel, majd viszont elkezdte suttyomban viszonozni. Ekkor kicsit féltékeny lettem Benire. A fagyizás és sütizés után még egy kicsit körbenéztünk a városba, majd visszaindultunk a nyaralóba. Nagyjából 5 óra magasságába értünk vissza. Akkor még egy kicsit kihasználtuk a medence által biztosított lehetőségeket. Bennem pedig az motoszkált, amit a cukrászdába láttam. Kicsit zavart a gondolat, hogy Beni esetleg lecsapja a kezemről az öcsémet. De az a gondolat viszont viszonylag megnyugtatott, hogy elég sűrűn vagyunk otthon kettesbe a tesómmal, ami Benivel szemben előnyt jelenthet számomra. Este 11 körül még lent voltam a nappaliban, mert a tesóm még zuhanyozott és nem akartam nélküle lefeküdni. Ekkor odajött hozzám Beni, hogy megkérjen, hogy másnap engedjem át vele Dinnyésre az öcsköst, merthogy volt valami kiállítás, amit nagyon szívesen megnézne. Na, ez számomra egy szívdöféssel ért fel, hisz láttam a kamaszon, hogy leginkább kettesbe szeretne lenni a tesómmal, amit én nem akartam, mert féltem, hogy lecsaphatja őt a kezemről. Ezt viszont nem mutathattam ki.
- Ha Vince elenged téged, akkor én a feléd mutatott bizalmam jeléül elengedem veled Gergőt. válaszoltam
- A bátyám elengedett engem és Gergő is szívesen átjönne velem. válaszolta
- Te nem vagy kicsit sunyi? kérdeztem vissza
- Miért kérdezed? válaszolt a kérdésemre kérdéssel
- Először körbe haknizod a tesód és a tesóm, majd odajössz hozzám is. Jó, hogy nem reggel közölted, hogy te és Gergő mentek Dinnyésre. válaszoltam nyugodtnak színlelve magam, bár belül majdnem felrobbantam
- Ne haragudj, hogy nem kérdeztelek meg korábban. De elengeded velem Gergőt Dinnyésre vagy sem? kérdezte a kamasz
- Tudod mit?! Csak lásd, hogy mennyire megbízok mindkettőtökben, elengedem veled az öcsémet. Tudom, hogy nem sodornád sem őt, sem magadat veszélybe. Vonattal mentek úgyis, így akkor kiviszlek benneteket reggel az állomásra. válaszoltam
- Köszönöm a bizalmadat! Igen, vonattal megyünk. válaszolta
- Mikor indul a vonat? kérdeztem
- 8:23-kor! válaszolta
- És mikor tájt jöttök haza?
- 17:27-kor lenne itt visszafelé a vonat. válaszolta
- Mit akartok olyan sokáig csinálni Dinnyésen? kérdeztem
- 10 órakor kezdődik és nagyjából 2-2,5 órás tárlat. Aztán mivel a 12:27-kor induló vonatot úgyis lekésnénk, így meghívnám egy kis sütizésre Gergőt. válaszolta csillogó szemekkel
- De még így is fennmarad +4 óra. Ezzel mi a terved vagy tervetek? kérdeztem, miközben belülről majd felrobbantam a féltékenységtől, mert éreztem, hogy arra megy ki a játék, hogy lecsapja az öcsémet a kezemről. A tesóm ebben a percben odaült mellém és így szólt:
- Légy szíves engedj el Benivel, mert tényleg érdekelne a kiállítás! közben, ahogy rám nézett azokkal a gyönyörű szemeivel, nem tudtam nemet mondani.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.38 pont (24 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#6 joe013 2019. 04. 11. csütörtök 21:49
nem tetszett....
#5 deajk2008 2019. 04. 9. kedd 12:41
Tetszett... 10p
#4 cscsu50 2019. 04. 9. kedd 08:40
Igazad van Hahaha.
#3 Hahaha 2019. 04. 9. kedd 06:09
De hosszú és unalmas. 1pont.
#2 A57L 2019. 04. 9. kedd 03:50
2 pontot adok rá.
#1 Törté-Net 2019. 04. 9. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?