A+ A-

Koreai-magyar viszony 1. rész

1. fejezet
Idén április 4-én töltöm/töltöttem az 55. életévemet, és Jakubnak vagyis magyarosabban Jakabnak születtem. A nevet illető kettősség abból adódik, hogy apám apai ágon teljesen szlovák, anyai ágon viszont van némi magyar felmenője is. Édesanyám viszont minden felmenőjét beleértve magyar. Első sorban apai nagypapámnak köszönhettük, hogy a lakosság-csere programba valamint a lakóhelyről való kitelepítést a II. Világháború után elkerültük. Én gimnázium után jelentkeztem egy magyarországi egyetemre, ahova felvételt is nyertem. Ám, mielőtt elkezdhettem volna egyetemi tanulmányaimat bevittek katonának. A hátam közepére sem kívántam azt a két évet, amit a csehszlovák néphadseregbe kellett lehúzzak. Aztán 1985. július havának közepén leszereltem, így az év szeptemberében elkezdhettem az egyetemet. Itt megismerkedtem dél-koreai apától és magyar anyától született sráccal (Kim Jun-Ho; egyszerűbben: Kim). Az apja még a ’60-as években járt egyetemre Magyarországon, ám az iskolái elvégzését követően haza kellett, hogy menjen. Ám a tanulmányok mellett összejött egy magyar egyetemista lánnyal, aki csak néhány héttel a fiatal srác hazautazása után jött rá, hogy terhes a pasitól. Addig-addig tárgyaltak a két állam vezetői, hogy végül a fiatal nő, és addigra megszületett fia, alig néhány héttel a szülés után kiutazhattak. A nő kinn maradt és összeházasodtak. Az asszony persze a gyereknek megtanította, amennyire tehette a magyar nyelvet és kultúrát, ami ugyebár nagyban különbözik a helyi nyelvtől és kultúrától.
Végre eljött számomra a két éve várt első egyetemi nap. A kollégiumi szobatársamról lesüt, hogy nem európai. Megpróbálok vele hol angolul, hol magyarul beszélgetni. Kiderül, hogy érti a magyart is. Sőt néhány alapvető szót és mondatot tud is. A srác meglepően nyitott minden témába. Szerintem azért ő is észrevette beszédemen, hogy nem tiszta magyar vagyok. Eleinte kerülgette a témát, de én elmondtam neki erről az igazságot. Ekkor még jobban megnyílt, és így mondta el, hogy miként tanult ő minimálisan magyarul. A srác nagyon jól nézett ki. 180 magas, 75 kg, rövid fekete haj, sötétebb bőrszín, átlagostól eltérő szemek, sportos testalkat. Nem is volt ez véletlen, hisz otthon focizott és tornászott is. Az úszást sem vette meg. Én némileg alacsonyabb (175), de testesebb (85) voltam. A sport terén a torna, a foci, a kézilabda és az atlétika is megjelent az életembe. A vizet én is imádtam. Főleg, hogyha benne lehettem. Mindketten dolgoztunk persze az egyetem mellett, mégpedig eleinte egy pizzériában, majd egy kávézóban voltunk pincérek.
A második tanévnek is már majdnem vége volt, vagyis 1987 tavaszát írtuk. Minél jobban közeledett a nyár kezdete, annál kevésbé vártam. Kimen is valami hasonlót láttam. A háta közepére sem kívánta a hazautazást. Egyszer-egyszer el is szólta magát. Pedig velem ellentéte, aki legalább havonta egyszer egy-két napra haza tudott látogatni, ez neki nem adatott meg. Május végén vagy talán június első napjaiban leültem vele beszélgetni.
- Mondd el nekem, hogy mi bánt!
- Nem bánt semmi! válaszolta tört magyarsággal
- Látom rajtad, hogy bánt valami!
- Hát úgy látom, hogy már nyitott könyv vagyok számodra! válaszolta lesütött szemmel
- Nem szeretnél hazamenni?
- Hát a szívem egyik fele nagyon hazahúzna, de a másik fele pedig nem szeretne hazamenni. De.... De.... De, hogyha itt maradok, akkor meg egyedül leszek egész nyáron. Ezt meg nem szeretném. mondta lesütött szemekkel
- Miért nem szeretnél hazamenni? Nem szeretnéd látni a szüleidet, nagyszüleidet, tesóidat? Ha itt maradsz, akkor miért lennél egyedül?
- Anyuék és a nagyi is nagyon hiányoznak. A tesóimat is szívesen látnám már. De nem kívánkozok úgy igazán haza. De, hogyha itt maradok, akkor egyedül leszek, mert az egyetlen, akivel nagyon jól kijövök, ő nem lesz itt. mondta többször megcsukló hangon, tört magyarsággal
- Kire gondolsz? reagáltam mosolyogva és játszva a tudatlant. Erre ő közelebb húzódott hozzám, megfogta a kezem
- Rád! Rád! Rád! nézett először mélyen a szemembe. Erre már nem is tudtam mit mondani, mert, ahogy kimondta harmadjára a „rád” szót, ajkát az enyémhez érintette és a nyelve elkezdett utat törni magának a számba. Nagyon furcsa volt mindkettőnknek ez, de nem löktem el Kimet magamtól. Sőt! Átadtam magam a csókjának. Nagyon jól esett minden másodperce!
- Most már értem, hogy miért nem akarsz hazamenni! mondtam mosolyogva a csók után
- Nagyon kedvellek téged! Nem szeretnélek egy pillanatra sem elveszíteni vagy magamtól távol tudni. jegyezte meg a srác
- Te is nagyon bejössz nekem! válaszoltam neki, majd a vállára tettem a fejem, miközben ő az egyik kezével a combomat, másik kezével pedig a hátamat simogatta. Erre a bal kezemet az ő bal kezére, a jobb kezemet pedig a bal combjára helyeztem.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.64 pont (25 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#8 A57L 2019. 04. 13. szombat 05:45
Nem tetszett.4P
#7 83FaNa04 2019. 04. 3. szerda 11:45
#sunyilo
A folytatás megfogalmazása folyamatban van.


#6 Barkas
Az a helyzet, hogy a közvetett történetek esetében viszonylag kevés dolgot kapok meg szó szerint. A levelek ilyenek. A többit néhány szavas összegzést kapok, amihez nekem kell megírnom a többi részt. Az arrogánssággal kapcsolatban meg csak annyit, hogy aki szinte minden homoerotikus történethez (nem csak az enyémekhez) odaírja, hogy nem az ő világa, ami igencsak troll szagú megjegyzés, hisz akkor miért olvas ilyenek? Esetleg mazochista (önkínzó)?

Egyéni megjegyzés:
Újfent köszönöm mindenkinek a reagálást! A valós kritikát megfontolom és megpróbálom figyelembe venni.
#6 Barkas 2019. 03. 27. szerda 15:58
Tisztára olyan vagy, mint Rejtő Jenő. Azzal a különbséggl, hogy amikor ő betett egy-egy levelet a szövegbe ott komoly szerepe volt, azon kívül, hogy őt oldalakra fizették itt nincs.:-(
Ha ilyen arrogáns leszel továbra is a folytatást el sem olvasom. smile )
#5 sunyilo 2019. 03. 26. kedd 21:26
Nem kéne...
#4 83FaNa04 2019. 03. 26. kedd 12:08
Előre jelzem (úgy látom, hogy a beküldött szövegből lemaradt):
Ez NEM saját történet, hanem az egyik felvidéki magyar ismerősöm kért meg arra, hogy osszam meg.


#2 veteran
Ki kötelez rá, hogy elolvasd?

#3 gyuri0926
Az a helyzet, hogy első körben a saját történeteimet szerettem volna megosztani a regisztrációm alatt, ám jöttek olyan történetek ismerősöktől, amelyeket persze a kérésüknek megfelelően osztottam meg.

#4 cscsu50
Téged is kikötelezett arra, hogy elolvasd?


Összegezve:
Mindenkinek köszönöm a kommentet!
#3 cscsu50 2019. 03. 26. kedd 07:48
Még mindig nem az esetem.
#2 veteran 2019. 03. 26. kedd 02:35
Unom az ilyen írásokat.
#1 Törté-Net 2019. 03. 26. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?