A+ A-

A haverom anyja

A neveket igyekszem mellőzni. Ahol mégis nevet látsz, a párbeszédek szükségszerűsége miatt van, és bár nagy fájdalmamra, de megváltoztattam őket, mivel véletlen se szeretném, ha akár csak a gyanúja fölmerülne a kilétünknek, ha netán bárki ismerős olvasná soraimat. Talán azt is adhatnám alcímnek: Az álmok mégis valóra válnak. Mert bár 10 év késéssel, miután rég letettem róla, hogy valaha bármelyik összejöhet, elkezdtek valósággá válni. A komoly meló, a kocsi, a lakás. De még mindezek előtt, életem legizgalmasabb szexuális kalandjával kezdődött addigi szürke életem megszépülése. Már vagy 15 évvel azelőtt is, hetedikes korom óta róla ábrándoztam. A haverom háta mögött az osztályban mind odavoltunk az anyjáért, amióta egyszer bejött hozzánk a tanórára a fiáért. Máig kristály tisztán él az emlékezetemben, amint belibben az ajtón miniszoknyában és magassarkúban, ámulatba ejtő parfümillatot húzva maga után. Akkoriban 40 fele járhatott. Hosszú éveken át töretlen egyeduralmú királynőjeként birtokolta a fantáziálásaimat. Persze rengeteg nőnek helyet szorítottam bennük, de időnként ellenállhatatlan kísértést éreztem, hogy őt képzeljem magam elé. Őrületesen jó nő! Az arca, a teste, a hangja, a járása! Hosszú hullámos fekete haj, gyönyörű barna bőr! Valóságos istennő, akihez hasonlóval ritkán találkozol! Annyira ha meglátod, hazaérve képtelen vagy nem kiverni rá, hiába a legjobb barátod anyja!
Akár egy Szirén, akinek minél inkább ellenállsz, annál hívogatóbban csábít magához! Aztán idővel nehezen, de sikerült leszoktatnom magam arról, hogy a haverom anyjára élvezkedjek, de még évek múlva is előfordult, hogy nem tudtam megállni. Emlékszem a húszas éveim alatt néhányszor épp a kert végében napozott, amikor átmentem hozzájuk.
Csak messziről láttam őt bikiniben fekve a napozóágyon, de már nem volt kétségem affelől, amint hazaérek, engedek a bűnbeesésnek.
Vagy elég volt csupán meglátnom a magassarkúját az előszobájukban, máris lőttek a több éves önmegtartóztatásomnak. Álmaimban nem gondoltam, hogy ilyen szemmel néz rám az évek alatt.
A haverom anyja! Ráadásul pont egy ennyire eszméletlenül jó nő, aki bárkit megkaphat! A 30 fele jártam, amikor a haverom a városba költözött.
Én ekkor még a szüleimmel laktam, pár sarokra az anyjáéktól. Egy iszogatásunk alkalmával elmesélte, hogy a szülei nyitott házasságban élnek.
Meg éltek is vagy 10 éve, de együtt laktak, amíg ő el nem költözött tőlük. Azóta az apja a nőjénél lakott, és csak akkor járt haza, ha vendégségbe várták a haveromat meg a feleségét. Az anyja meg régebben kavart valami fiatalabb palival, de egy-két éve nem volt senkije. Egyedül élt a házban. Egyik nap megkért a haverom, mivel úgyis munkanélküli voltam, menjek föl az anyjáért a munkahelyére, mert elromlott a kocsija, másnap reggel meg fölvinném, aztán hazajönni már tud a sajátjával, addigra megcsinálják a szerelők.
Olyan helyen dolgozott, ahol a munkatársaknak töredék áron javították az autóikat. A településünkön kívül eső hely, ahová nem járt be a busz, és más rokon sem tudott volna rögtön segíteni. Nem értettem, miért ne akadna egy kollega, aki hazadobja. Talán várni kellet rá vagy a fene tudja. Természetesen nem kérdezősködtem. Hogy őszinte legyek, csak illemből mentem érte, mivel féltem, hogy esetleg beáll a kínos csend félúton. Beszédes nőnek ismertem, de akkoriban elég zárkózott ember voltam, viszont kellemes meglepetésemre nagyon is gördülékenyen zajlott a beszélgetésünk egész úton. Vele egyáltalán nem voltam feszélyezett, és érződött, hogy ő is jól érzi magát velem. Nem kellett azon gondolkoznom, mit mondjak, csak úgy jött magátől könnyedén minden. Amikor a háza elé értünk, a pénztárcájában kezdett kutakodni.
- A Géza mondta, adjak neked egy üveg borra valót, amiért segítesz.
- Hagyja csak, köszönöm!
- Biztos?
- Persze! Szívesen segítek!
Épp elég fizetség volt, hogy életemben először ilyen közel lehettem az észveszejtő combjaihoz! -gondoltam magamban. Bár már 55 körül járt, nekem még mindig ő volt az álomnő.
- Akkor holnap jössz fél 8-ra, reggel?
- Persze, ahogy megbeszéltük!
- Oké, akkor mégegyszer köszi Peti, szia!
- Viszlát, jó estét!
- Neked is!
Reggel a megbeszéltek szerint elvittem a munkahelyére. A kómás fejemhez képest egész jó hangulatban csevegtük végig az utat.
- Szívesen segítek máskor is! Akkor a számom megvan, ha bármi adódna!
A haverom előző nap megadta az anyja számát, hogy hívjam föl, ha odaérek, így neki is megvolt az enyém. Gondoltam abban még nincs semmi, ha búcsúzáskor kedvesen azt mondom, hívjon nyugodtan bármikor, ha segítség kell, ugyanakkor ezzel lehetőséget is adtam rá, ha titokban mégis akarna tőlem valamit, úgyis felhívna valami ürüggyel, hogy segítsek ezt azt.
Elvégre már egyedül él. Nem lenne ki előtt lebuknunk.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.96 pont (74 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#12 joe013 2019. 02. 21. csütörtök 22:17
igazából hanyagolható......
#11 Bizse42 2019. 02. 21. csütörtök 00:15
Kellemes volt.
#10 sunyilo 2019. 02. 20. szerda 20:35
Elfogadható.
#9 cscsu50 2019. 02. 20. szerda 06:51
Közepes
#8 veteran 2019. 02. 19. kedd 20:27
Közepesnek jó.
#7 genius33 2019. 02. 19. kedd 17:59
Egész jó smile
#6 RAVETRAIN 2019. 02. 19. kedd 17:04
Köszönöm az építő kritikát! A jövőben igyekszem pozitívabb irányba váltani!
#5 listike 2019. 02. 19. kedd 10:52
Minden történeted tele van nyavalygással és önsajnálattal, ami nagy mértékben csökkenti az értéküket.
#4 Andreas6 2019. 02. 19. kedd 07:36
Jó közepes, de nem fogott meg különösebben.
#3 feherfabia 2019. 02. 19. kedd 07:01
Elég jò lett!
#2 A57L 2019. 02. 19. kedd 04:45
Próbálkoztál,de sajnos nem sikerült.
#1 Törté-Net 2019. 02. 19. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?