Valóra vált álom

Időnként nekem is túl szépen hangzik, hogy igaz legyen, mégis ez a két szó fejezi ki mit érzek, a maga egyszerűségében és tökéletességében, amikor végigtekintek eddigi életemen.
Ha születésem előtt valaki azt kérdezte volna:
– Vállalod azt a sok szart? Az elcseszett gyerekkorodat? Hogy vonzó lány létedre gátlásokkal és ostoba félelmekkel teli tinédzser éveket élj? Hogy miután lemaradtál a fiatal éveidről, a húszas éveid derekán váratlanul rádtaláljon
a mennyország, és az lehess, aki mindig is lenni szerettél volna, de a kishitűséged és a szorongásaid megakadályoztak benne?

Valószínűleg azt mondtam volna:
– Hát... jó! Vágjunk bele!

A számtalan hiba, amik miatt fogtam a fejem, hogy lehetek ennyire lúzer... Ha összejöttem volna azzal a helyes fiúval, aki annak idején annyira tetszett... milyen szépek is lehettek volna az elvesztegetett tinédzser éveim...
Mégis, ha nem így alakult volna minden, a legapróbb ballépésekkel együtt, más szálakon futott volna az életem, és talán azóta is állómunkával szenvednék valahol kevés pénzért, a szüleimnél lakva arról álmodozva,
bár egyszer albérletbe költözhetnék. Minden nyomorúságom, minden egyes rossz döntésem vezetett el, hogy azon a borús, életunt napon jókor legyek jó helyen, és egy régi ismerős révén megtaláljon a szerencse.
Elöször éreztem azt, hogy enyém is a világ. Nem mintha milliomos lennék, de mivel nincsenek nagyzoló vágyaim, mondhatni annak érzem magam, mert eleget keresek ahhoz, hogy egyedül élve is mindenem meglegyen, és ne függjek másoktól
ráadásul kényelmes munkával, amit szeretek is csinálni. Csodálatosan felszabadító érzés! Mintha az ember józanul is úszna! Azelőtt hagytam elszaladni magam mellett az életet, de amint ajtót nyitottam az ismeretlennek...
megjutalmazott az őrangyalom? Vagy egyszerűen én engedtem be az életet? Így esett, hogy azon a napsütéses nyár eleji hétfő reggelen, a szabadságom első napján, úgy pattantam ki az ágyból, akár kislánykoromban egy-egy karácsony reggelen.
Mélyet szippantva a külvárosi frisslevegőből, percekig gyönyörködtem a tájban az ugyan hitelből vásárolt, mégis a saját kis kertesházam erkélyemen állva. Néhány utcára a fák lombja között felfigyeltem valami étteremfélére.