A+ A-

Egy tanár-diák viszony

Ez egy nagyon érdekes történet lesz, amit egyik nagyon jó haveromon keresztül, annak öccsétől kaptam.
A hosszáért előre is bocsi! A neveket a többi érintett miatt megváltoztattam. Sziasztok! Engem Ricsinek hívnak és 1986. február 7-én születtem. Már letettem a szakács valamint a cukrász szakmát és utána ifjúsági tagozaton (vagyis nappalin, de 3 év alatt) le is érettségiztem, már utolsó éves voltam, amikor elindult egy olyam szakma (elektronikai műszerész), ami akkoriban egyébként is érettségi köteles volt és nem mellesleg érdekelt és mivel suli mellett dolgoztam is és a szüleim is támogattak, így úgy döntöttem, hogy elvégzem azt is. (Korábban volt egy másik érettségi köteles szakma is, ami tetszet az pedig az ügyviteli titkár volt, de ez 2008-ban és 2009-ben létszámhiány miatt nem volt már a suliban.) Ezt a két évet 2009-ben kezdtem. Az iskolánkba egyébként 2007-ben érkezett egy új és fiatal tanár, Feri (bá). Azért is fontos, az előző két évszám, mert az utóbbinál még problémát is okozott volna a későbbiekben leírt esemény sor, míg az előbbi azért fontos, mert akkortól a következő 2 évben informatika órákat az említett tanár tanította nekem (és persze az osztálytársaimnak is). Pletyka szinten már hallottam arról, hogy hozzám hasonlóan ő is homoszexuális. Ezt ekkoriban a szüleimen kívül senki sem tudta rólam. Végül nem sokkal a tanév megkezdése után a legjobb haveromnak, Józsinak végre elmondtam ezt a titkomat is. A haverom néhány héttel később elhívott egy diszkóba. Belementem! Aztán útközben elmondta, hogy az ahova elvisz az nem egy egyszerű diszkó, hanem inkább egy bár. Azt sem lehet kijelenteni, hogy ez valójában teljes mértékben meleg bár lenne, de azt sem, hogy valódi diszkóról lenne szó, hisz mindkettő megtalálható ebben az egy helyen. Ezt úgy kell érteni, hogy egyfelől van egy diszkós terület, amelynél minden a zenéről és bulizásról szól. De van egy olyan rész, ahol valamivel csendesebb a környezet és nyugodtabb körülmények között tudsz beszélgetni a másikkal. Mindezt úgy, hogy nem kell a bömbölő zenét túlkiabálni. Azt is elkell ismerni, hogy oda (akkor és ma is) leginkább pasik járnak. Rátérve az első „alkalomra”.
Az első ilyen este egy pénteki nap estéje volt. Jani már a megelőző 3-4 napban is nyüstölt, hogy menjünk el arra a helyre. Először elutasítottam a dolgot, de aztán fokozatosan rávettem magam, hogy elmegyek vele oda. Pénteken egészen az 5. óra végéig fel sem merült a dolog. Ekkor sem ő hozta fel ezt, hanem én. Ez láthatóan nagyon meglepte őt, hisz napokig elutasítottam ezt az ötletét. Valójában az a hely ahova megyünk, az a hely egy ideje az unokanővérének a sógoráé. Azelőtt meg az unokanővérének az anyósáé és apósáé volt, de miután egy másik szomszédos faluba nyitottak egy kisebb diszkót, így a korábbi helyet átadták az idősebbik fiuknak, aki aztán megtudta valósítani a korábbi felvetéseit. Amikor megérkeztünk az adott helyre, akkor Józsi több srácnak is bemutatott. Az egyik fiú (Nándi) látványosan szimpatizált is velem. Én később egy másik bemutatottal (Pisti) dumáltam is néhány percet. Aztán a harmadik srác (Dezső), eleinte kicsit nekem is szimpatikus volt, de amilyen rámenős és önző volt, elment a kedvem tőle. Az utóbbi abból is kitűnt, hogy Dezső csak is önmagáról volt képes beszélni és a másik fél látszólag nem érdekelte. (Vannak olyan homoszexuális fiúk, akik ugyan tényleg párt keresnének maguknak, de egyszerűen nem tudják, hogy hogyan viszonyuljanak egy randevún, ahhoz a partnerhez, akivel szemben ülnek.) Ezért egy újabb fiút (Sanyi) is bemutatott nekem a haverom. Ez a srác inkább az „első bemutatottra” emlékeztetett. Amikor már arra a napra feladtuk volna a dolgot, akkor meglepetésünkre összefutottunk a fiatal informatikatanárunkkal, vagyis Feri (bácsival). Ez az új szituáció először mindhármunknak kicsit kellemetlen volt. Az eset mindegy kéthéttel később majdnem ugyanúgy megismétlődött. Ekkor két különbség volt a korábbi szituhoz képest. Az egyik az volt, hogy ekkor nem volt ott velem Józsi. A másik különbség az volt, hogy amikor találkoztunk, akkor már egyikünk sem volt teljesen józan. Valószínűleg ezért is tudtunk a korábbiaknál kicsivel nyíltabban beszélni egymásnak a másságunkról. Egy nem is olyan apróságról viszont én nem mertem Lacinak beszélni. Ez leginkább az volt, hogy én már egy ideje csakis rá tudok gondolni. Tudtam, hogy ez az egész dolog bonyolult lenne, hisz ő nem „csak egy mezei” informatikatanár a sulinkban, hanem közvetlen tanít is engem. Néhány nappal később „a tanúr úr” az egyik közösségi oldalon privátüzenetet küldött nekem, hogy jó lenne, ha találkozhatnánk valahol. Visszaírtam neki, hogy magam is hasonlóképpen vélekedek erről. Akkor megadott egy helyet és egy időpontot (ez utóbbit még aznapra) és megkérdezte, hogy ez a helyszín és ez az időpont jó-e nekem vagy sem. Én természetesen belementem egy találkozóba, hisz már igen régen erre vártam.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 4.81 pont (21 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 Hahaha 2018. 08. 29. szerda 11:06
Unalmas, gyenge, túl hosszú.
#3 cscsu50 2018. 08. 28. kedd 20:55
Korrekt
#2 A57L 2018. 08. 28. kedd 04:21
Korrekt beszámoló.
#1 Törté-Net 2018. 08. 28. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?