A+ A-

Másfajta erotika

Néha a sors, amit sok néven szoktak emlegetni, különös meglepetéseket tartogat. Egy ilyen meglepetés volt Márk is. Gina barátnőm egy unalmas reneszánsz estre cipelt magával csak hogy ne menjen egyedül. Nyugodt melankóliával pengették a lantokat, én meg éreztem, hogy lassan a falra mászom. Intettem Ginának, hogy „bocsi, dolgom van”, és igyekeztem diszkréten elsomfordálni.
Az ajtóban viszont szinte szó szerint belebotlottam egy magas, sötét öltönyös pasiba.
- Hová ilyen sietve, hölgyem? - kérdezte egy sármos mosollyal.
Felvettem a magabiztos üzletasszony álarcomat és szemrebbenés nélkül feleltem:
- Sajnos mennem kell, bár lenyűgöző az előadás. A cd-t viszont már meg is vettem. - hazudtam.
Felsegítette a kabátomat és talán véletlenül vagy talán akarattal a keze végigsiklott a meztelen vállamon. Beleborzongtam, és ezt nem tudtam az üzletasszony álarcommal leplezni.
Elém állt és elzárta a kijárati ajtót. Egyenesen a szemembe nézett és rajtam megint végigszaladt a borzongás. Amikor valami felizgat, libabőrös leszek és ez sajnos nagyon látható is. Valószínűleg ezt észrevette és tetszett neki, mert továbbra is engem fürkészett a nagy fekete szemeivel.
- Találkozzunk holnap. - mondta.
- Sajnos nem lehet.- feleltem gondolkozás nélkül. Valami ürügyet próbáltam kitalálni, hogy tőlem telhetően udvariasan kimentsem magam, de semmi nem jutott az eszembe. Még mindig felháborítóan izgatóan bámult és éreztem, hogy lassan újra borzongani kezdek.
- Rendben. Akkor holnap ötkor a botanikus kertben. - mondta határozottan.
- Sajnos nem érek rá. És most is mennem kell. - mondtam, majd kikerültem őt és kiléptem az ajtón.
- Várni fogom. - szólt utánam. Nem néztem vissza rá, de ez az utolsó mondta sokáig visszhangzott a fülemben.
Másnap öt után öt perccel ott álltam a kolozsvári botanikus kert kapujában. A franc tudja miért jöttem el. Egész nap dilemmáztam, hogy igen vagy sem, jönni vagy nem jönni. Aztán háromnegyed ötkor hívtam egy taxit és itt vagyok. Mi van, ha felültetett és ő nem jön el? Még a nevét sem tudom. Egy szép fekete szemű, sötét öltönyös pasi, aki unalmas reneszánsz koncertre jár és felháborítóan magabiztos. Ennyit tudok róla. Nem sok.
- Örülök, hogy itt vagy. - szólalt meg egy hang a hátam mögül. A francba, ő csak most érkezett, pedig jobban szeretek én késni a randikról. Kopott farmert és dzsekit viselt, a csillogó fekete haja meg szanaszét, nem olyan rendezetten, mint az esti öltönyös pasinál. Igyekeztem úgy tenni, mintha nem venném észre a különbséget. Pedig így még jobban tetszett ez a férfi. Tetszett nekem és elhatároztam, hogy zöld utat engedek neki, de persze előtte még „kéretem magam”, ez része az előjátéknak. Már jó ideje egyedül vagyok és élvezem a kalandokat. Ez pedig egy nagyon ígéretes kalandnak ígérkezik.
Nem ért hozzám, csak intett, hogy milyen irányban sétáljunk. Udvariasan kérdezgetett mindenféléről. Elmondta, hogy csak ideiglenesen van a városban és üzleti ügyek miatt folyton utazik. Végigjártuk az összes fura növényt, de egy újjal sem ért hozzám. Néha már úgy véltem, hogy túl udvarias és most már megengednék neki egy kis pimasz merészséget. A női büszkeségem tiltja, hogy én kezdeményezzek, véleményem szerint ez a férfi dolga, ha nem teszi meg, magára vessen. És nem tett egy lépést sem felém. Lehet, hogy meggondolta magát és mégsem tetszem neki, gondoltam és kissé csalódott lettem. Egy óra alatt végigsétáltunk a kerten és újra a kapuhoz értünk.
- Köszönöm ezt a kellemes sétát! - mondta.
Ennyi?! Hát ez felháborító! Úgy látszik a trópusi növények jobban érdeklik, mint én. Na mindegy, kár volt ezért egész nap izgatnom magam. Erőt vettem magamon, hogy ne érződjön a csalódottságom és elbúcsúztam:
- Köszönöm, tényleg kellemes volt. Akkor viszlát!
- Holnap eljönnél velem teázni? - kérdezte.
Még mit nem?! Aztán meg babazsúrra cipelne el?!
- Sajnos nem lehet! - szabadkoztam.
- Akkor ötkor várlak a teázóban. - mondta, majd elmagyarázta, hogy hol találom meg. Némán végighallgattam, majd közöltem vele, hogy ne várjon tőlem semmit. Titokzatosan mosolygott és újra ott láttam benne azt a sármos nőcsábászt, aki megborzongatott. Tudtam, hogy el fogok menni.
Általában a pasik le akarnak itatni, de nem teával. Keleti hangulatú, egzotikus hely volt és hozzáillő egzotikus fűszeres teát rendelt nekem. Tapasztalatból már tudtam, hogyan tetszem a pasiknak és éltem a nőiesség minden fegyverével. Elegáns parfüm, piros testhez álló ruha, tűsarkú, kibontott illatozó hajzuhatag. Egy elismerő szemrebbenést kaptam cserébe, a többi néma csend. Fél óra bájcsevegés után elhatároztam, hogy kiteregetem a kártyákat:
- Márk, mit akarsz tőlem? - kérdeztem nyíltan.
- Megismerni téged. - felelte habozás nélkül. És megint felöltötte azt a bizonyos mosolyt, amitől eláll a nők lélegzete. Az enyém is.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.87 pont (30 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 cscsu50 2018. 04. 7. szombat 08:05
erdekes
#6 sunyilo 2018. 04. 5. csütörtök 21:27
Remek darab.
#5 veteran 2018. 04. 5. csütörtök 08:13
Talán, igaz is lehet?
#4 feherfabia 2018. 04. 5. csütörtök 06:41
Nekem nem igazán jött be!
#3 A57L 2018. 04. 5. csütörtök 04:04
Ez tényleg másfajta,lágyabb és gyengédebb.
#2 joozsi 2018. 04. 5. csütörtök 02:52
Karezza?
#1 Törté-Net 2018. 04. 5. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?