A+ A-

Nápolyi vakáció 1. rész

Éppen elkezdődött a vakáció, amikor anyám úgy döntött, hogy mégiscsak kíváncsi rám és meghívott, hogy töltsem nála a nyarat. Persze örültem neki, hogy végre megszabadulhatok a nagyi fojtogató szeretettétől, de azért volt bennem egy kis félsz is: soha nem jártam még olaszba és több mint másfél éve nem találkoztam azzal a nővel, akinek az elcseszet életemet köszönhettem. Szegény apád – hallgathattam nap, mint nap – nem kellett volna azt a bukaresti nőcskét feleségül vennie. Nézd meg mi lett belőle! Egyedül maradtam az én kis unokámmal! A fiam meghalt autóbalesetbe, a mennyem külföldön kurválkodik, és most az én bogaramat is el akarja szakítani tőlem. – Csak pár hét nagymama – nyugtatgattam ilyenkor, de mélyen bennem forrt az indulat. Elegem volt a hülye vénasszonyból, a retkes suliból és az egész kibaszott kis faluból, ahol felnőttem, önmagamból. Abból az Alexből, aki nem olyan, mint a többiek.
Ramóna a buszmegállóban várt – annyi pénzt azért nem küldött, hogy repülővel utazzak – a férfiak meg mind megbámulták hosszú formás combjait és a parányi topjából kibukó gömbölyded melleit. Valóban úgy nézett ki, mint egy prostituált. Jól összerúzsozta az arcomat, amikor megpuszilt majd beültünk a parányi Fiatjába. Eszeveszett száguldozás után egy négyemeletes lepukkant bérház előtt álltunk meg. Mintha egy másik világba csöppentem volna. Az ablakokban kiteregetett ruhák lengedeztek – még fehérneműk is közszemlére téve – mindenütt kosz, és a fülsértő zene és ricsaj egyvelege.
- A húgod még nincs itthon – kezdete anyám, miután betuszkoltam hátizsákomat abba a kis lyukba melyet a szobámnak nevezett. – Kaja van a hűtőben, pihenj le, vagy menj le a partra. Ha valaki szarakodni akar, veled mond meg neki, hogy a Ramóna fia vagy. Nekem vissza kell mennem dolgozni. Este találkozunk. Csá! – mondta és felszívódott.
Nem így képzeltem a nagy találkozást az biztos! Miután rájöttem, hogy ha rendesen kipakolok, már nekem nem jut hely, előbányásztam a nagyi rántott húsát és jól megtömtem a búrámat. Bár fáradt voltam vonzott a tenger. A telefonomon gyorsan megnéztem – google a legjobb barátunk – a legrövidebb utat a partra, átöltöztem és elindultam.
Nem csak nekem tűnt jó ötletnek, hogy a forró délutánt víz mellett töltsem. Valaki egyszer azt mondta, hogy azért nem fürdik a tengerben, mert azt az összes hal WC-nek használja. Amikor körülnéztem nekem is megcsappant a lelkesedésem. Ekkor egy kéz nehezedett a vállamra.
- Hello. Láttalak, amikor megérkeztettek Ramónával. Én Alessio vagyok a szomszédotok. Beszélsz olaszul?
- Igen. Tanultam a suliban.
- Itt elég szar. Gyere – karolta át a vállamat – tudok egy jobb helyett.
Miközben cséphadaróként járt a nyelve jobban szemügyre vettem. Jó ötvenéves, kopasz alacsony pasi volt. Napbarnított izmos testét fekete szőrpihék borították s ez csak még jobban kihangsúlyozta férfiasságát.
- Tudok itt klassz búvóhelyett.
- Ez jó lesz. – mondtam miután megláttam a betontörmelékkel és gazzal határolt kis homokpadot.
- Bekrémezzelek? – kérdezte, amint leheveredtem a plédjére.
- Aha – dünnyögtem önkétlenül.
Nemet kellett volna mondanom, gondoltam, amikor a hátamon éreztem a férfierős kezét. Nem normális, hogy egy pasi fogdosson. Alessio körkörös mozdulatokkal dörzsölte a bőrömbe a naptejet. Gyengéd érintéseitől jólesően felsóhajtottam.
- Fordulj meg! - szólított fel egy idő múlva.
Egyszeriben visszazuhantam a valóságba. Fülig pirultam, és hirtelen felültem.
- Add csak ide a tubust! Elöl én is be tudom kenni magam. A szomszédunk felnevetett.
- Ne kényeskedj!
Nem válaszoltam, csak kinyújtottam a kezem a naptejért. Ő azonban nem adta ide, hanem kihívóan meglóbálta az orrom előtt.
- Vedd el, ha bírod!
- Nem próbálom meg.
- Kár! Biztosan jól szórakoztunk volna. - mosolygott hamiskásan. - Ám ha nem akarsz harcolni a naptejért, akkor nincs más hátra, meg kell engedned, hogy bekenjelek.
- Ez zsarolás! - tiltakoztam. - És ha egyszerűen összeszedem a holmimat, és hazamegyek?
- Biztos, hogy visszatalálsz? – vigyorgott. - Ha rám hallgatsz, akkor elnyúlsz szépen, lehunyod a szemed, és vaníliapudingra gondolsz. Anyád mondta, hogy az a kedvenced.
Felnevettem. A haragom szempillantás alatt elpárolgott. Engedelmesen követtem a férfi utasításait. Vaníliapuding helyett sajnos egész másra gondoltam, miközben Alessio lassan, érzékien elosztotta a naptejet a combomon, a hasamon, és a mellkasomon. Őrült dolgok kergetőztek a fejembe. Szerettem volna átkarolni a férfit, hogy összeérjen forró testünk. Arra vágytam, hogy végigsimogathassam szőrös mellkasát, izmos hasát, erős lábát, széles hátát. És sokkal többet is eszembe jutott. Elképzeltem, milyen izgató lenne, ha Alessio megcsókolna, és a combjaim közé tenné kezét.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.81 pont (32 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#6 veteran 2018. 03. 28. szerda 09:23
Ha nekik ez a jó csinálják.
#5 cscsu50 2018. 03. 28. szerda 06:05
elmegy
#4 sunyilo 2018. 03. 27. kedd 21:31
Az írás jó, bár nem az én világom...
#3 A57L 2018. 03. 27. kedd 04:14
Fura egy élmény.
#2 sadjekraj 2018. 03. 27. kedd 01:48
Nagyon erzekien irtad le a jelenetet,olvasas kozben szinte ugy ereztem mintha ott lettem volna!!Csak igy tovabb!
#1 Törté-Net 2018. 03. 27. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?