A+ A-

Hófehér

Hol volt, hol nem volt… Így kezdődik a mese, volt egy tündérszép királyné. Szépségét csak szíve jósága haladta meg. De a királyné szomorú volt, mert nem teljesült leghőbb vágya, nem születhetett gyermeke. Önmagát hibáztatta, napokat sírt át a kertjében megbúvó magányos padon. Gyermektelenségük a férjét is aggasztotta, végül oly annyira, hogy habfehér bőrű, gömbölyű keblű felesége helyett friss, fiatal ágyasokat válogatott magának a vár hajadonjai közül. Férfiasságát rajtuk bizonyította. Aztán egy nap, amikor a királyné a frissen hullott hóban sétált, rátalált egy szál rózsára, mely a hideggel dacolva még mindig virágzott. Kínozta nehéz bánata, de a virág szépsége és kitartása ámulatba ejtette. Kinyújtotta kezét, hogy megsimítsa. A rózsa tövise megszúrta zsenge húsát, vére csöppent a szűz hóra. A királyné fájdalmas kiáltására hollók ijedtek fel az egyik fáról, a nemes nő csodálta őket és sóhajtva mondta:
- Bár születne egy leányom, kinek bőre fehér, mint a hó, ajkai vörösek, mint a vérem, haja pedig fekete, akár a holló ragyogó tolla!
Azt hitte, kívánságát az égieken kívül senki se hallja. Pedig hű szolgája, a kertész, aki titokban, bokrok mögött bujkálva gyakran leste, kifülelte vágyát. A férfi régóta epekedett a szomorúságában is oly kívánatos királynéra, évek óta más nőre gondolni se tudott. Azelőtt ő volt minden cselédlány betörője a kastélyban, fáradhatatlan és méretes férfiasságáról volt híres. Széles vállára felkapva kettesével hordta a forróvérű, kéjéhes nőket a kert végében álló kunyhójába. Fekete hajába azóta néhány ősz száll vegyült, főleg bánatában, amiért királynéja boldogtalan és ő semmit se tehet érte. A nő sóhaját hallva, elhatározásra jutott. Teste tele lett bizsergő izgalommal.
A királyné szokásos pihenőhelyéhez tartott, a magányos padhoz a kert szívében, magas, sűrű sövények gyűrűjében, távol a kíváncsi szemektől. A padról a havat gondos kezek már lesöpörték. Alig, hogy leült, erős kezek ragadták meg derekát és valaki hátra rántotta. Ijedtében és meglepetésében sikított egyet, de ezt hamar belé fojtotta a mohón ajkaira tapadó férfiszáj. A nő tiltakozni próbált, de karjait lefogta támadója, testét a földhöz préselte. Csak ijedségének múltával ismerte fel az udvari kertészt. Azt is észrevette, hogy puha szőrmén fekszik, nem a hideg hóban. Ismerte a férfit, többször látta már a kertben szöszölni, mikor sétált. Azt is tudta róla, hogy az udvarhölgyei a férfi kegyeiért bármit megtettek. A csók szenvedélye felébresztette oly régóta szunnyadó vágyát, arcára az izgalom pírja ült ki. A férfi is észrevette, hogy vágyának tárgya enged akaratának, nem védekezik többé. Csókját viszonozta a nő. Szenvedélye még vadabbul tört elő. Egy röpke pillanatra a nő ragyogó zöld szemébe nézett, vörös haja hullámokban keretezte az arcát. Engedélyt kapott ettől a tekintettől. A figyelemre éhes nő öle tűzzel telt a férfi szenvedélyétől, aki szerelme nyakát csókolta, miközben szűk fűzőjét oldatta le lágyan hullámzó melléről. Mohón csókolta a habfehér halmokat, nyalta a kemény, sötét bimbókat. Vágyától hajtva húzta fel a számtalan szoknyát, mely óhajtott céljától választotta el. A királyné halk sóhajai egyre hangosodtak, ölének lüktetése kívánta a kielégülést. Halkan felsikoltott, mikor a kertész joggal elhíresült dorongját forró ölébe döfte. Ez nem az ijedelem, hanem kéj sikolya volt, a kertész nagy megelégedésére. Vad erővel tette magáévá úrnőjét, ki hamarosan úgy érezte, eszméletét veszti a rátörő gyönyörtől. Remegő öle mohón fogadta magába a szenvedélyes férfi magját.
A királyné aznap éjszaka a részeg király szobájába lopózott, de úgy, hogy többen is lássák. Félt, hogy méhe befogadja a kertész szerelmének gyümölcsét, ő pedig bajba kerül. Attól a naptól kezdve a királyné nem ment többé a kertbe és bizony, jó volt a sejtése. Gyermeket várt. A leány megszületett, de anyja nem örülhetett sokáig érkezésének, meghalt. A király Hófehérnek nevezte el leányát, felesége utolsó kívánságát teljesítve. Örült a gyerekének, de király lévén, fiú örökös után ácsingózott. Így, amikor letelt a gyászidő, új arát keresett magának. A fülébe jutott, hogy háromnapi járásra a kastélytól él egy gyönyörű özvegy grófné, kinek szépségéről és bájairól beszélt az egész udvar. Felkerekedett hát a király, asszonynézőbe. A grófné királyhoz illően fogadta, az asztalok étkektől roskadoztak, folyt a bor. Az özvegy aranyszőke haja lágyan hullott vállaira, ruhájából dús keblek vonzották minden férfi tekintetét, csípőjének ringása felgerjesztette a vért. A király már a nászéjszakáját tervezgette, lelki szemei előtt látta a feszülő popsit, ahogy ujjaival beleváj, mielőtt mást vájna a grófné combjai közé. A házigazda mosolyogva figyelte uralkodója gerjedelmét. Várta az alkalmat, hogy meginvitálhassa a hálótermébe. A király megdicsérte az egyik faliszőnyeget, mire a nő rögtön áradozni kezdett arról, amit éppen készít, szívesen megmutatná, csakhogy a lakosztályában van a szövőszéken.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.9 pont (41 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#9 deajk2008 2018. 01. 31. szerda 12:57
Izgatóra sikerült... 8p lett
#8 A57L 2018. 01. 13. szombat 06:22
Gyenge mese.
#7 cscsu50 2017. 12. 8. péntek 08:44
pornósított mese
#6 sunyilo 2017. 12. 5. kedd 21:42
" tegyenek úgy, mintha vadkan öklendezte volna halálra a királyt." Eddig bírtam elolvasni ezt a förmedvényt. 0.
#5 vakon54 2017. 12. 5. kedd 15:14
Szeríntem jó.
#4 gyuri0926 2017. 12. 5. kedd 07:44
Ki itt a híresség ??????????????????????????
#3 veteran 2017. 12. 5. kedd 05:08
Nem tetszett.
#2 Andreas6 2017. 12. 5. kedd 03:59
Nekem nem jött be a mese "felnőttesített" változata.
#1 Törté-Net 2017. 12. 5. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?