A szeretet nevében 3. rész

Arra ébredtem, hogy délelőtt van, és átaludtam a korai órákat. Kinyitottam a szemem, és nyújtóztam, éreztem, hogy a fáradt izmok felpattannak azon a finom módon, amit az ember megtapasztal egy csodálatos szex után. Anya felé nyúltam, de az ő oldala üres volt. Elkezdtem felkelni, de anya ott volt egy túltömött székben kucorogva a hálószoba nagy kiugró ablaka mellett. Erotikus szépségű kép volt... haja kócos volt, bőre izzott a szenvedélyes szeretkezéstől. Anya egy afgánt tekert maga köré, de a csupasz lábairól és combjairól, valamint a meztelen melléről, ahol a takaró leesett a válláról, tudtam, hogy meztelenül van alatta. Egy csésze tea ami az ablakpárkányon gőzölög...  
Rám mosolygott:  
– Jó reggelt, álomszuszék. Kezdtem aggódni, hogy kimerítettelek.  
Felültem, nekidőltem a fejtámlának, és éreztem, hogy fáradt farkam máris megmerevedik gyönyörű anyám láttán.  
– Nem, aligha, anya. Egy hete már halottnak kell lennem, hogy ne merevedjek meg ha rád nézek. Régóta ébren vagy? Fel kellett volna ébresztened.  
Álmosan mosolygott rám.  
– Csak élveztem, ahogy alszol – sóhajtott egy kicsit. – Mindig ezt csináltam, amikor csecsemő voltál... és ahogy felnőttél... – kuncogott, és hozzátette:  
– Legalábbis addig, amíg a kisfiam elérte a pubertást, és ragaszkodni kezdett a magánéletéhez. Álmomban sem gondoltam, hogy lehetőségem lesz újra megtenni... és még sok mást sem – kidugta felém a nyelvét.  
Éreztem, hogy pír terjed az arcomon... enyhe zavar és izgalom egyaránt. Úgy tűnt, egy részem azt hitte, hogy nehezebb lesz megbékélnem azzal, hogy a szeretőm... a lelki társam az anyám, de ez most természetesnek tűnt. Talán a hosszú évekig tartó fantáziálás az anyámról... talán a szerepem miatt, amiben segítettem Gwent és fiát szeretőkké válni. Azt hiszem, nem számított. Most együtt voltunk, és imádkoztam, hogy ne bánja meg.  
Nem tudtam nem hangot adni ezeknek az aggodalmaknak.  
– Anya... minden rendben van?... úgy értem... ez olyan gyorsan történt... remélem, nem bántad meg. Visszamosolygott rám és megrázta a fejét.  
– Nem, John... nem sajnálom, kivéve talán azt, hogy nem vettem észre: a fiammal szerelmesnek lenni valójában lehetséges.  
Mély levegőt vett:  
– Olyan gyorsan történt... és már tudom, hogy vannak olyan döntések, amelyeket meghoztam, és nem fogom visszavonni... nem... nem akarok visszalépni.