A+ A-

Home video

Kiküldetésben voltam az egyik budai irodaházban az egyik munkatársam helyett, és az irodaház folyosóján fel, s alá sétálgatva a pontos feladatokról érdeklődtem a telefon másik végén lévő munkatársamnál. Iroda átalakítások miatt mozgásérzékelőket és kamerákat kellett áthelyezem, mert a rekonstrukciókat követően néhány kamera és mozgásérzékelő nem a megfelelő teret figyelte.
Mivel az ilyen munkákat az iroda nyugalmának megóvása érdekében csak munkaidő után lehet elvégezni, nagyon meglepődtem, amikor egy irodai dolgozó jött velem szembe folyosón. Egy gyönyörű női alkalmazott.
Alacsony termete, barna, hosszú, egyenes haja, a fehér lenge blúz alatt megbújó mellei, és a rövid szoknya által alig takart lábai elkápráztattak, ezért hosszasan bámultam, miközben elhaladt mellettem.
Az iroda ajtajához érve – a belépés előtt - ő is hosszasan nézett, megnézett magának. A külső munkálatokat irányító személytől – az egyik ellenőrzése során – azonnal érdeklődtem a 654-es irodai alkalmazott után. A nevét szerettem volna kideríteni. Név helyett azonban először, csak azt tudtam meg, hogy Béla nagyon megbaszná, nem mellesleg Zsofinak hívják. Béla információja szerint Zsófi facér, mivel nem rég hagyta el a pasiját, majd hozzátette, ezért próbálkozni is fog nála.
Mivel abban az irodában is lesz dolgom, amelyben Zsófi is dolgozik, minden esélyem meg lesz nekem is, hogy megismerkedjem vele, tette hozzá. Ezután - annak ellenére, hogy nem volt ár szükség, - elindultunk, hogy Béla megmutassa a visszaszerelendő berendezések pontos helyét a 654-es irodában. Igazából Zsófit akartuk szemügyre venni.
Ahogy beléptünk, tekintetemmel Zsófit kerestem, amely nem volt nehéz, mert a négy személyes irodában már csak ő dolgozott egyedül. Miközben Béla látszólag a munkáról beszélt, alig tudtam levenni a szemem Zsófiról, aki szintén nem a munkájával foglalkozott. Engem nézett. Félénken kérdeztem meg tőle:
- Mikor megy haza, mikor jöhetek felszerelni a kamerát? Nem szeretném a munkájában zavarni – tettem hozzá.
- Maga miatt bármikor félbeszakítom a munkámat - hangzott a válasz. Erre a megjegyzésre Béla később a dohányzóban úgy reagált, hogy ez a csaj téged le akar szopni. Miután elszívtuk a cigit, Béla magamra hagyott, szerintem visszatért a pornó oldalak birodalmába. Én pedig igyekeztem a munkámra koncentrálni. Már nem is nagyon bántam, hogy a munkatársam helyett kellett beugranom, mert a plusz pénz mellett lehet, hogy egy csodaszép lánnyal is megismerkedhetek.
A munkám során többször is elhaladt mellettem Zsófi. Minden egyes alkalommal kerestem a tekintetét vagy figyelemmel kísértem formás fenekének mozgását vagy a melleinek ringatózását, aminek meg is lett az eredménye, mert a pákával meg is égettem az ujjamat. Mivel pont felém tartott, látta mit tettem és halotta halk szisszenésemet. Mosolygott rajtam. Öt perc elteltével aztán ismét közeledett a folyosón. Gondoltam majd leszólítom, ám megelőzött.
- Aki nem a munkájára koncentrál, az könnyen megégetheti magát.
– Szeretek a tűzzel játszani – válaszoltam neki.
- De talán, ezzel nem vagyok egyedül - folytattam.
Néhány mondatot még beszélgettünk úgy, hogy én a létrán ő pedig a folyosón állt, majd elhívott dohányozni. Szó se róla, hívás nélkül is biztosan követtem volna. Leültünk, dohányoztunk, capuccinot ittunk és beszélgettünk, úgy mintha már ezer éve ismernénk egymást.
Gyönyörű csillogó barna szemei és szép mellei vonzották a tekintetem. Mind emellett kihívóan viselkedett. A beszélgetésünk azzal ért véget, hogy fogadtam vele, hogyha meg tudom mondani, milyen ruhába volt múlt héten pénteken a munkahelyen, akkor később iszunk még egy kávét. Mihelyt igent mondott, elárultam neki, hogy az imént a biztonságtechnikai szobában visszanéztem a 654-es irodában a múlt heti felvételeiből néhány percet, szóval jön egy kávéval. Ekkor megszólalt a telefonja, és vissza kellett mennie az irodába. Minden munkát elvégeztem, kivéve a 654-es iroda munkálatait.
Mielőtt neki kezdtem volna a fogadáson nyert kávét követeltem, így ismét beszélgettünk néhány percet, és minden bátorságomat összeszedve meghívtam vacsorázni. A - Majd meglátjuk – választ kaptam. A beszélgetést ezúttal hamar berekesztettük mivel későre járt. Visszamentünk az irodájába, és oda is felszereltem a kamerát, majd közöltem vele, hogy már csak a kamera képek beállításai vannak hátra, úgyhogy pózoljon nekem, hogy szép éles képet tudjak beállítani.
Visszamentem a biztonságtechnikai szobába, hogy véglegesítsem a beállításokat, azonban alig bírtam koncentrálni, mert mindig csak Zsófi járt az eszembe. A 654-es iroda kameraképet állítottam be először, majd a monitor bal alsó sarkába helyeztem kis ablakba, hogy folyamatosan „szemmel tudjam” tartani Zsófit. Több kell nekem „A majd meglátjuk.” válasznál – gondoltam és elhatároztam, hogy a beállításokat követően visszamegyek Zsófihoz.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.7 pont (46 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#6 A57L 2018. 01. 9. kedd 03:30
Nem egy nagy durranás.
#5 cscsu50 2017. 11. 28. kedd 06:36
folytasd
#4 veteran 2017. 11. 27. hétfő 09:36
Jó sztori.
#3 listike 2017. 11. 27. hétfő 09:22
Nem rossz.
#2 Andreas6 2017. 11. 27. hétfő 05:36
Kicsit mesterkélten fogalmazol. Az írás jó közepes.
#1 Törté-Net 2017. 11. 27. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?