A+ A-

Szex ötödikben

Pierre egy olyan fickó volt, akinek folyton állt a fasza. Azt mondta, nem tehet róla, és folyton valami VIII. Henriket emlegetett, akinek szintén forróbb volt a vére a kelleténél. Én nem tudom, de abban már az első pillanatban biztos voltam, hogy nem szeretném úgy végezni, ahogy szegény Boleyn Anna – már tudniillik, hogy leütötték a csinos kis buksiját.
Az én fejecském még mindig a helyén van, és a puncim is, erről magatok is meggyőződhettek, ha veszitek a bátorságot, és egyszer csak úgy l’art pour l’art becsusszantjátok a kezeteket a bugyikámba!
Pierre megtette, és nem is bánta meg...
Szóval, kis kalandunk egy csodaszép és napsütéses márciusi délelőttön kezdődött. Én fagyit nyaltam egy Cascade-kirakat előtt, Pierre pedig épp arra hajtott a szuper BMW-jén.
Állítólag ekkor történt, hogy megpillantott engem hátulról – amint ott ácsorogtam a tűsarkaimon, és a popsim olyan édesen kellette magát abban a márciusi délelőttben, hogy Pierre-nek rögtön bizseregni kezdett a slicce tájéka, ez pedig arra késztette őt, hogy vadul leparkoljon, és rám vesse magát.
Szerintem csúnya dolog, ha valaki csak úgy ránk akaszkodik, de Pierre ezt is úgy tudta csinálni, hogy még csak meg se haragudott rá az ember lánya.
Mert Pierre majdnem úriember volt – azért csak majdnem, mert szerintem úriember nem döfi a mobiltelefonja antennáját egy karcsú derékba, azt suttogva fojtott, ám roppant erotikus hangon, hogy : “ Nem bánod meg, bébi, ha velem tartasz!”
És akkor én, merthogy épp volt egy szabad órám a kozmetikus előtt – Pierre-el tartottam, mert imádom az olyan dolgokat, amiket később nem bánok meg!
Pierre-t látszólag felvillanyozta a kezdeti siker, és megmutatta, milyen egy macho hapi, aki aztán tud teperni a szuper autójával. Nem tudom hogy van ez, de ha gyorsan száguld velem egy autó, mindjárt hevesebben kezd el dobogni a szívem, és kellemesen felpezsdül a puncikám. Olyankor, mintha a szeméremajkaim mind megtelnének friss, piros vérrel, és ettől gyönyörűen és nedvesen kezdenek duzzadozni a bugyimban – már ha éppen viselek ilyesmit.
Egyébként Pierre-től tanultam, hogy nyáron nem szabad és egy rendes lánynak nem is illik bugyit hordani, mert az csúnya kiszúrás a férfiakkal szemben, ha egy tűzforró napon nem engedjük mindjárt megérinteni a cicuskánkat!
- Nem is kérdezted, hová viszlek! – csodálkozott a csinos Pierre, miközben 120-al száguldottunk a Körúton
- Mert épp ráérek, és ilyenkor nem szoktam kíváncsiskodni! – feletem én, legcsengőbb hangomon
- És nem félsz, hogy elrabollak? – kérdezte maffiózó hangon a pasas
- Még soha senki nem rabolt el! – feleltem – Bár egyszer valaki majdnem, de estefelé meggondolta magát, és mégis szabadon engedett!
- Meg is kínzott? –faggatott felcsillanó szemmel a srác
- Nem, dehogy! Kétszer megkefélt, aztán szabadon engedett...
- Micsoda vadállat! – szörnyülködött Pierre, és szemét végigfuttatta a szoknyácskámból kivillanó combjaimon.
- Szép izmos a lábad! Sportolsz valamit?
- Nagyon szeretek lovacskázni, csak az a baj, hogy a fagyit is szeretem, és a sok nyalánkság nem tesz jót a combomnak! – csacsogtam vidáman, és keresztbe tettem a lábamat, mert pontosan tudtam, hogy attól tutira elővillan a harisnyám csipkeszegélye, és ez általában nagyon jó hatással van a férfiak vérkeringésére.
- Megőrülök a harisnyás lábakért! – vallotta be Pierre
- A bugyim fekete szatén, és nem hordok melltartót. Azt olvastam egy magazinban, hogy a melltartó árt a bimbóknak, mert eldeformálódnak tőle, és elvesztik rugalmasságukat... - ( Hú, hát lehet, hogy ezt nem kellett volna megemlítenem, mert csípőtájt furcsán megfeszült a kedves Pierre nacija.)
- Van itt egy csendes kis utca... csupa régi ház, nagyon romantikus! – nyögte a pasas, és már le is fékezett
- Ó! – feleltem sietve, és elfúló hangon, mert még nem volt ugyan időm megcsodálni a házacskákat, de a Pierre farka már ott dagadozott a szemem előtt.
- Belehalok, ha nem veszel kezelésbe! – zihálta a fickó, és valahogy olyan kétségbeesett volt a hangja, hogy egész megsajnáltam! Meg aztán – nektek elárulhatom – egészen rendkívüli volt a szemem előtt meredező szerszám! Gigászi méreteiről rögtön meg is győződtem, mert végeztem egy kis orális felmérést, és meg kellett állapítanom, hogy irtó vastag! Majd’megfulladtam tőle, ahogy szájba vettem!
Nem könnyű dolog ám szopogatni egy ekkora dákót, mert jó kis légzéstechnika kell hozzá. Ha levegőt akartam venni, csak épp a hegyét tudtam kóstolgatni, azzal is úgy tele volt a szám, hogy na!
Pierre közben a combomon matatott, valószínűleg ő is szeretett volna egy kis terepszemlét tartani. Finoman szétnyitottam a combikáimat, hadd kutakodhasson kedvére!
A napocska meg közben szépen besütött az autó ablakán, és a hajtincseimet csiklandozta.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.2 pont (40 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#8 zsuzsika 2018. 04. 1. vasárnap 17:36
Nem volt jó.
#7 A57L 2018. 01. 1. hétfő 05:11
Tini álmodozás.
#6 listike 2017. 11. 3. péntek 08:38
Tipikus mai történet.
#5 vakon54 2017. 11. 3. péntek 08:00
SOPHIE L megérne egy folytatást.
#4 cscsu50 2017. 11. 3. péntek 07:37
elmegy
#3 deajk2008 2017. 11. 3. péntek 06:14
érdekes lett e történet... 7p
#2 Andreas6 2017. 11. 3. péntek 04:41
Kicsit infantilis a csaj.
#1 Törté-Net 2017. 11. 3. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?