A+ A-

Munkahelyi magánringyó

Igazából soha semmi dolgom nem volt Zsuzsával, egyike volt azon kolléganőimnek, akikről alig tudtam valamit. Elvált, egy gyerek anyja, emellett a munkahelyi suttogó propaganda révén azzal is tisztában voltam, hogy férfi kollegáim közül kivel járt abban az időben, amikor én még nem dolgoztam ott.
Ami még tudott volt róla, hogy eléggé szűkölködik: volt férje nem fizet rendesen, ezért minden fillérre szüksége van, de ezek a dolgok engem nem igazán foglalkoztattak. Őt magát sohasem kedveltem, túl sokat pofázott, és általában véve egy buta tyúknak tartottam. Ám ez időtájt eléggé hadilábon álltam nőügyben, míg a fizetésemből jócskán félre tudtam tenni, és rendszeresen megengedhettem belőle magamnak ezt-azt.
Az egyik nap a liftajtónál azt láttam, hogy egy másik kolléganőm használt gyerekruhákat ad át neki egy szatyorban, aztán a liftbe beszállva Zsuzsa arról beszélt neki, hogy nem tud olyan ütemben 5-10 ezer forintot előteremteni, ahogy nő a gyerek. Ahogy beszélt, a fogait bámultam, és a szája mozgását, és arra gondoltam, hányszor élvezték tele ezt a soha be nem záródó levesnyelőt. Ahogy szálltak ki a liftből, rám nézett és észrevette, hogy a száját bámulom, meg talán azt is érezte, ahogy a vállát követem szemeimmel, majd egy villanásra szandálos lábujjain is elkalandozom.
Volt még tíz percem munkakezdésig, és a WC felé vettem az irányt, hogy könnyítsek szűk farmernadrágom szorításán. De önkéntelenül a női öltöző felé mentem inkább: valamiféle izgalmas ötlet hajtott, olyasmi, ami lebeszélt róla, hogy a vécédeszkán ülve éljem ki a hirtelen született képsorozatot: ahogy megszopatom és kinyalom Zsuzsát, ahogy felhúzom őt a faszomra, és végül ráélvezek a vállára. Nem, ezt most másként is el lehet intézni.
- Figyelj, tényleg olyan jól jönne neked alkalmanként 5000 ft plusz? - kérdeztem egyenesen tőle, miután kihívtam az öltözőből, talán először, amióta itt dolgozom.
- Hát figyelj, persze, tudod a gyerek - de nem hagytam, hogy végig mondja azt, ami engem egyáltalán nem érdekel.
- Igen, tudom, azért kérdezem, mert én tudnék neked alkalmanként kisebb összegeket adni - mondtam egyre lassuló szóformálással, és igyekeztem közben mélyen a szemébe nézni.
Láttam rajta, hogy egyelőre nem kapisgálja a lényeget.
- Ajándékba? Óó, hogyhogy.. - de következő mondatommal fasszopó vonású szájára tapasztottam a szót. Nem csak azért, mert a hülye picsa -vihogást el akartam kerülni, hanem mert közben önkéntelenül is hozzám ért a karjával, és ettől a beszédközpontomban elszakadt az egyik gyeplő.
- Nem-nem, szó sincs róla, hogy ajándékba - mondtam még félig röhögve, ám a következő mondattal megfogtam a vállait, és komolyan a a szemébe néztem. Csak arról van szó, hogy megteszel nekem valamit, amiért én fizetek.
Hagytam neki két másodperc szünetet, de amikor mondani akart valamit, a szájára tettem a tenyeremet, és arrébb húztam a lányt, a liftajtó mögötti sarokba, majd folytattam.
- Figyelj, kell a pénz, ugye? Nekem meg időnként kell valami,, amit te gond nélkül meg tudsz adni nekem. Szerintem nem vagyok egy bányarém, és garantálom, hogy senki nem fogja megtudni, hogy mit csinálunk. Én előre odaadom a pénzt, és aztán utána ki-ki megy a maga dolgára, semmi érzelem, vagy kapcsolat, meg ilyenek, érted?
- Te most azt akarod, hogy feküdjek le veled?
- Nem Zsuzsa, én azt mondom, hogy időnként szólok, hogy szükségem van rád, te pedig jössz, ha tudsz, és ha akarsz. Érted? Figyelj, nem ragozom tovább, adok kétezret, ha leszopsz, adok ötezret, ha eljössz hozzám egy menetre, és ha éjszakára is ottmaradsz, akkor legyen tíz.
- De most ezt hogy képzeled? - kérdezte, ám szemében a döbbenet mellett azt láttam, valahol élvezi a szituációt. Mi tagadás, kicsit engem is elkapott a gépszíj, el tudom képzelni, hogy ott akkor a fellépésemnek volt valami "hallgass, te kurva, mert most azonnal szétbaszlak"-szerű komolysága. Levegő után kapkodtam, és le akartam zárni ezt az egész hülye szitut, gondoltam, legfeljebb nem köszön vissza vagy fél évig, én meg beleverem ezt az egész ötletet két tépés vécépapírba. Már majdnem sarkon fordultam, hogy ott hagyom az egészet, amikor megragadta a karomat:
- figyelj !
- Nem Zsuzsa, te figyelj. Munka után várlak a tetőtéri zuhanyzó előtt, egy kétezressel. Ha kell, akkor ott majd teszed a dolgodat, érted?
Majd kiugrott a szívem délután kettő óra öt perckor a zuhanyzó bejáratánál. Arra számítottam, hogy, ott állok majd bénán egy negyed órát, aztán hazamegyek lenyugodni. Zsuzsának híre-hamva nem volt, ám pár perc múlva megszólalt a mobilom. Ő volt az.
- Szia figyelj, ez most olyan hülyén jön ki nem is tudom, hogy mondjam Nem beszélhetnénk meg a dolgot nálad? Én most ráérek kábé másfél órára, ha mondasz egy címet, akkor ott megvárlak, de inkább külön menjünk, oké?
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.93 pont (71 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#11 zsuzsika 2018. 03. 31. szombat 16:45
A megközelítés nem tetszett.
#10 A57L 2018. 01. 1. hétfő 05:11
Életszagú történet és jó.
#9 Pavlov 2017. 11. 5. vasárnap 22:37
Ügyesen keverted a prosti-témát a munkahelyi karakterekkel. Tetszett!
#8 vakon54 2017. 11. 2. csütörtök 23:29
Andreasnak adok igazat.
#7 cscsu50 2017. 11. 2. csütörtök 23:10
nem tetszik
#6 sunyilo 2017. 11. 2. csütörtök 18:17
Életszaga is van, a munkahelyi szex ilyesmi...
#5 veteran 2017. 11. 2. csütörtök 08:47
Ilyen is van.
#4 listike 2017. 11. 2. csütörtök 08:26
Nem tetszett.
#3 Andreas6 2017. 11. 2. csütörtök 07:27
Kényelmes megoldás. És ha jól meggondolod, olcsóbb, mint egy állandó barátnő.
#2 norbert1969 2017. 11. 2. csütörtök 06:20
Jo lett
#1 Törté-Net 2017. 11. 2. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?