Mesebeszéd...

Ismeretlen
Szavazás átlaga: 6.38 pont (29 szavazat)
Megjelenés: 2002. április 28.
Hossz: 16 394 karakter
Elolvasva: 1 779 alkalommal
Kezemben a cipővel, ülök kedves szobámban, ahova oly sokszor húzódom vissza, amikor kicsit távol szeretnék lenni az emberektől a világtól...

Minden azon a bizonyos bálon kezdődött. Jókedvűen, az ismerősökkel barátokkal apróságokról cseverészve, viccelődve, s a sokaságban lubickolva, ugyanakkor belül mégis némiképp magányosan indult ez az összejövetel is, mint már annyi. Aztán a sokaságban nem lehetett nem megpillantani őt, aki beleillett, de ugyanakkor más is volt mint a társaság többi része. Valahogy megéreztem azt az ő szive mélyén, ami az én szivem mélyén is lappang. Felkértem, táncoltunk, beszélgettünk. Ahogy ő észrevette az érdeklődésem iránta, úgy én is az övét irányomban. Jól éreztük magunkat egymással, nem több, aztán egyszercsak eltűnt. Nem tudtam mit tenni, csak bíztam benne, hogy a következő összejövetelen is összefutunk. Szerencsémre, egyszercsak megint ott volt. Nem kérdeztem mi történt, csak örültem neki, hogy újra itt van. Sokat táncoltunk, nevetgéltünk, és adandó alkalommal megcsókoltam. Varázslatos csók volt, de újra csak eltűnt egy óvatlan pillanatban. Mit tudtam tenni, vártam a következő alkalomra, bár a reményem nagyobb volt mint a bizodalmam.
Valami trükkön törtem a fejem, hogy hogyan tudnám megtalálni, felkeresni, hogy mellettem tudhassam. Semmi okos nem jutott eszembe, csak valami gyatra kis ötlet, de hát ha nincs más azért próbálja meg az ember...
Végre eljött az újabb alkalom, és majd kibújtam a bőrömből amikor megláttam, hogy megint eljött. Csak vele foglalkoztam, beszélgettünk viccelődtünk, táncoltunk, mintha mindig is egymás mellett lettünk volna. Aztán a zenekar rázendített egy csodálatos keringőre, és mi táncoltunk, repültünk végig az utakon, folyosókon, lépcsőkön, amig egy bizonyos ajtóhoz nem értünk. A szemét néztem, és tudtam, hogy nem kell kérlelnem, beléptünk a szobába...

Végre itt vagyunk! Átölelhetem! Meg is teszem, és közben az ajkam az övét keresi. Végre itt a világtól elzárt szobában már ő sem tartózkodó, hevesen reagál a csókjaimra. Ujjaimmal a hajába túrok, ujjbegyeim a tarkója fölött, a fejét tapintják a sűrű zuhatagon keresztül. A másik kezem az arcát simogatja, s közben kóstoljuk, esszük, csókoljuk egymást.
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes, 8 oldalas történet? És a több, mint tízezer másik?
VIP-tagsági váltásához válassz az alábbi csomagok közül!
Próbaidős
40 nap
960 Ft
Ezt választom!
telefonhívással
Kezdő
120 nap
2000 Ft */5.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
1 hónap
Haladó
180 nap
2760 Ft */7.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
2 hónap
A legjobb ár/érték arány!
Profi
365 nap
5380 Ft */14€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
4+ hónap
* 384 EUR/HUF árfolyammal számolva
A szavazáshoz VIP-tagsági szükséges!
Szavazás átlaga: 6.38 pont (29 szavazat)
Rakd a kedvenceid közé!
Oszd meg másokkal is! Facebook Twitter

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
a
angel234
2023. február 27. 12:15
#12
Az átlagostól jobb történetnek tartom.
1
veteran
2022. március 18. 04:16
#11
Egész jó.
1
én55
2020. december 5. 13:07
#9
Az átlagtól kicsit jobb, 6 pont.
1
z
zoltan611230
2019. február 15. 07:33
#8
Jó kis történt .
1
a
A57L
2018. június 2. 04:54
#7
Majdnem eléri a 8 pontot.
1
f
feherfabia
2016. július 8. 06:18
#6
Tetszett!
1
zsuzsika
2015. február 5. 17:24
#5
Nem rossz történet.
1
p
papi
2013. december 16. 05:24
#4
Tök jó
1
KujonKiraly
2002. április 29. 01:45
#3
ez nagyon komoly.
nekem bejott
1
hehe
2002. április 28. 16:33
#2
Lenyúlok az ásványvizes palackért

Hamupipőke? Az középkori környezetben játszódik, nemde bár?

Egyébként nem rossz.
1
T
Törté-Net
2002. január 17. 18:00
#1
Mi a véleményed a történetről?
1