A+ A-

Mesebeszéd...

Kezemben a cipővel, ülök kedves szobámban, ahova oly sokszor húzódom vissza, amikor kicsit távol szeretnék lenni az emberektől a világtól...
Minden azon a bizonyos bálon kezdődött. Jókedvűen, az ismerősökkel barátokkal apróságokról cseverészve, viccelődve, s a sokaságban lubickolva, ugyanakkor belül mégis némiképp magányosan indult ez az összejövetel is, mint már annyi. Aztán a sokaságban nem lehetett nem megpillantani őt, aki beleillett, de ugyanakkor más is volt mint a társaság többi része. Valahogy megéreztem azt az ő szive mélyén, ami az én szivem mélyén is lappang. Felkértem, táncoltunk, beszélgettünk. Ahogy ő észrevette az érdeklődésem iránta, úgy én is az övét irányomban. Jól éreztük magunkat egymással, nem több, aztán egyszercsak eltűnt. Nem tudtam mit tenni, csak bíztam benne, hogy a következő összejövetelen is összefutunk. Szerencsémre, egyszercsak megint ott volt. Nem kérdeztem mi történt, csak örültem neki, hogy újra itt van. Sokat táncoltunk, nevetgéltünk, és adandó alkalommal megcsókoltam. Varázslatos csók volt, de újra csak eltűnt egy óvatlan pillanatban. Mit tudtam tenni, vártam a következő alkalomra, bár a reményem nagyobb volt mint a bizodalmam.
Valami trükkön törtem a fejem, hogy hogyan tudnám megtalálni, felkeresni, hogy mellettem tudhassam. Semmi okos nem jutott eszembe, csak valami gyatra kis ötlet, de hát ha nincs más azért próbálja meg az ember...
Végre eljött az újabb alkalom, és majd kibújtam a bőrömből amikor megláttam, hogy megint eljött. Csak vele foglalkoztam, beszélgettünk viccelődtünk, táncoltunk, mintha mindig is egymás mellett lettünk volna. Aztán a zenekar rázendített egy csodálatos keringőre, és mi táncoltunk, repültünk végig az utakon, folyosókon, lépcsőkön, amig egy bizonyos ajtóhoz nem értünk. A szemét néztem, és tudtam, hogy nem kell kérlelnem, beléptünk a szobába...
Végre itt vagyunk! Átölelhetem! Meg is teszem, és közben az ajkam az övét keresi. Végre itt a világtól elzárt szobában már ő sem tartózkodó, hevesen reagál a csókjaimra. Ujjaimmal a hajába túrok, ujjbegyeim a tarkója fölött, a fejét tapintják a sűrű zuhatagon keresztül. A másik kezem az arcát simogatja, s közben kóstoljuk, esszük, csókoljuk egymást. Benyúlok a karkivágáson át a ruhája alá. Szokása szerint nincs alatta más holmi. Mélyet sóhajt miközben ujjaim alatt megkeményedik az a kedves bimbó. A másikat is meglátogatom amely hasonlóan reagál. Közben ő sem tétlenkedik. Megpróbál kihámozni az ingemből. Segítek neki, aztán két kezemmel kétoldalt a ruha vállát megfogva mintegy kihámozom a felsőtestét takaró költeményből. Kedves puha, sima bőre az enyémhez tapad. Valamiért a bőreink nagyon szeretik egymást. Csókok, csókok, csókok, és simogatások követik egymast. Végre kigombolok rajta néhány gombot, meglazítok ezt - azt, és eldőlünk az ágyon. Nyelveink vad törzsi táncot lejtenek, míg ajkaink finoman harapdálják egymást, én pedíg becsúsztatom a kezem a ruha szabaddá tett nyílásán át, egyenesen a bugyi alá. Még mélyebb sóhajt regisztrálok, és az ő kezét érzem az egyre keményedő testrészemen. Kicsit bekalandozok a selymesen sima, forrósodó nedves testrészbe, de a még fent levő holmik akadályoznak az elmélyült felderítésben. Megszabadítom a maradék ruhájától, mialatt ő is engem a nadrágomtól. Rakoncátlan keze, mindíg talál valami rést az alsónadrágon amin bekalandozik hogy megtalálja, vagy éppen előhozza azt ami neki kedves.
Egy kis időre, most visszafogom, ugyanis kezeimmel szétnyitom, az imádott combjait, megpillantom azt a testrészét amit annyira szeretek. Ösztönös szemérmes tiltakozása csak pillanatokig tart, mert már csókolom, is azokat az ajkakat. Nyelvem felfelé kaladozik, és eljátszik az ott lévő kis játékkal, körbekerüli minden oldalról, majd a számba fogom, és jóízűen szopogatni kezdem. Teste ívbe feszül a kellemes érzéstől, de én nem hagyom abba. Lejjebb megyek, és amilyen mélyen csak tudom a nyelvemmel bekaandozok, a finom alagútba, az orrom pedíg ott jár ahol az előbb a nyelvem volt. Szeretem az illatát is ízét is. Párszor előlről kezdem ezt a tevékenységet, de aztán végigcsókolom a testét milliméterenként egészen addíg amíg a szájához nem érek. Aztán visza a combokon, lábszáron egész a lábujjakig. Kicsit meghökken amikor a lábujját is a számba veszem. Végül szép lasan simogatva elfektetem, ő odaadóan elhelyezkedik, megcsókolom, a csodálatos szemeibe nézek, és lassan, nagyon lassan a kőkemény szerszámomat bedugom a forró nedves kívánatosan tárulkozó ajkak közé. Azt a sóhajt, és tekintetet amit ekkor kapok soha, de soha nem lehet elfelejteni. Lassan mozdulok, hogy az abban a pillanatban legkedvesebb testrészem is be tudja járni a helyeket. Örömmel meg is teszi. A ritmus egyre csak gyorsul, de aztán egy pillanatra megállok. Talán kicsit kapkodóan, de gyengéden hasra fordítom, és segítek megemelni a csípőjét. Tudja miről van szó.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.38 pont (21 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#6 feherfabia 2016. 07. 8. péntek 06:18
Tetszett!
#5 zsuzsika 2015. 02. 5. csütörtök 17:24
Nem rossz történet.
#4 papi 2013. 12. 16. hétfő 05:24
Tök jó
#3 KujonKiraly 2002. 04. 29. hétfő 01:45
ez nagyon komoly.
nekem bejott
#2 hehe 2002. 04. 28. vasárnap 16:33
Lenyúlok az ásványvizes palackért

Hamupipőke? Az középkori környezetben játszódik, nemde bár?

Egyébként nem rossz.
#1 Törté-Net 2002. 01. 17. csütörtök 18:00
Mi a véleményed a történetről?