A+ A-

És én mit kapok?

Már 4 éve, hogy megházasodtam. A feleségem igazán csinos, szőke, filigrán alkat. Az a mindig rohan valahova típus. Megismerkedésünk után közel másfél évvel házasodtunk össze. Még ma is szeretem.
Amikor megismertem a családját, sajnos idegességemben hoztam a szokásos formám. Öltönyben voltam, hogy jó benyomást tegyek, minden szépen is alakult eleinte. Aztán az ebédnél nem tudom, mit bénáztam, de leülés közben valahogy belekönyököltem a már kitálalt levesbe. Nagyon ciki volt, rögtön fülig vörös lettem, próbáltam menteni a helyzetet, de épp csak elkerültem, hogy az ingemre/nadrágomra is kerüljön a húslevesből. Anyósom (akkor még leendő) rögtön felpattant szólt, hogy vegyem le gyorsan a zakót, és elszaladt vele a mosdóba. Beáztatta, meg amit kell... Persze, mindenki rajtam nevetett, még én is. Végül valahogy úgy alakultak a dolgok, hogy úgy éreztem, talán kicsit velem nevetnek, nem rajtam.
Az esküvő után (hivatalosan csak utána) én költöztem nejemhez. Apósék egy takaros kis házban laknak Budapest egyik kertvárosi részén, ahol a hátsó udvarrészen volt egy elhanyagolt kisebb régi lakrész, amit csak lomtárnak használtak az utóbbi időben. Ezt újítottuk fel már az esküvő előtt, hogy legyen hova mennünk. Már a kezdetektől nagyon jól éreztük magunkat a kis birodalmunkban. Egy telken vagyunk apósékkal, de mégis külön. Viszont így, ha bármilyen probléma felmerül, egészen közel voltak, tudtak segíteni bármiben, illetve mi is nekik, ha arra volna szükség.
Mindkét lakrésznek a hátsó udvarról van a bejárata. Amikor bemegyünk a kapun, hátra kell sétálni a ház mellett. A ház vonalának folytatásában van egy sor sövény, ami a ház mögötti füves részt takarja a szomszédok elől. Vagyis a ház sarkánál, a ház és a sövény széle közt be kell fordulni a ház mögé, a hátsó kertrészbe. Itt a járda a fal mellett halad tovább, U alakban körbeölelve a füves részt. Innen nyílik először apósék ajtaja, majd tovább haladva elmegyünk a felújított rész szobaablaka és konyhaablaka mellett, ami után következik a hátsó rész bejárata. Így az utcáról nem lehet a hátsó kertbe belátni a háztól, sőt az utca zajaiból is csak a leghangosabbak hallatszanak be ide hátra, és a szomszédból sem lehet belátni a sövénytől. Egy csendes kis zugot kaptunk így. Ezért is nagyon szeretünk itt élni.
Apósom vízvezeték szerelő, de ért a villanyszereléshez is, így a felújításban nagyon sokat magunk végeztünk el, én segédkeztem neki. Már őszül, korábbi fényképeit látva az a fajta pasi, akinek jól áll a kor, csüggenének rajta a nők, ha hagyná. Anyósom szövőnő, két műszakban dolgozik, rajta is már kezd látszani az idő, már amióta én ismerem elkezdett kissé gömbölyödni, kicsit nőtt a hasa, kicsit a feneke, de még mindig jól tartja magát.
Házasságunk első időszakában kialakult egy szófordulatom. Ma már nem tudnám megmondani, honnan is jött, de rendszeressé vált a következő kérdésem: És ezért én mit kapok?
Természetesen nejemet piszkáltam vele, szinte bármikor előkaptam ezt a mondatot, ha megcsináltam valamit, amit Ő kért. Például megkérdezte, hogy "Kilazult a kilincs, megnéznéd?" Miután meghúztam a kilazult csavart, megkérdeztem: És ezért én mit kapok?
Vagy épp azt kérdezte "Megnéznéd a postaládát, hoztak-e valamit?", amire azonnal visszakérdeztem: És ezért én mit kapok?
Néha bejött ez az egyértelmű célzatú kérdés, és kaptam is valamit az "elvégzett munkáért" :). Ilyenkor nejem első lépésként egy mosolygós "Teee..." felkiáltással húzódott oda hozzám, átkarolta nyakam, és ajkamon érezhettem bársonyos ajka érintését.
Persze kérdésemnek főleg eleinte, ifjú házasként volt alkalmanként eredménye, később egyre kevésbé. Annyira hozzászoktam a szófordulat használatához, hogy egy ideig napjában többször is, szinte minden esetben elsütöttem, amikor csak lehetőségem nyílt rá. Olyan esetben, ha apósom vagy anyósom is a közelben volt, akkor gyakran szándékosan felemeltem a hangom, hogy ők is jól hallják a kérdésem. Persze nejemet zavarta, hogy a szülei előtt is mondom. De talán pont emiatt volt párszor sikeres, hogy lecsitítson. :) Azt hiszem, én csak egy jó játéknak tekintettem ezt.
Hamar kialakultak együttélésünkben a napi rutinok. Én autószerelő vagyok, hajnal 5 után nem sokkal indulok dolgozni, 6-tól 14:30-ig dolgozok, 15 óra körül valamikor érek haza. Nejem könyvelő, kötetlen munkaidővel, de fix törzsidővel (9-től 14-ig kötelező bent lennie, a többi rá van bízva, de a negyedéves elszámolásnál nem lehet negatívban a munkaideje az elvárthoz képest). Általában Ő 7-kor indul otthonról, és 16:30 - 17 óra körül ér haza.
Apósom vízvezeték szerelőként dolgozik egy autómosók karbantartásával foglalkozó a cégnél. Ő 6 körül indul, amikor helyben dolgozik, de egy vagy kéthavonta van egy hét, amikor vidékre kell utaznia pár napra. Anyósom a szövödében a váltott műszaknak megfelelően vagy reggel 5 körül indul kb. velem egy időben, vagy délutánra megy. Ha reggeles, akkor hamarabb ér haza, mint én, mert közelebb jár.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.81 pont (105 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#12 Almoska5 2018. 03. 16. péntek 23:34
Felbátoritó! Igaza van Zsuzsikának, vele hasonló az ízlésünk. Várom a folytatást...
#11 zsuzsika 2018. 03. 8. csütörtök 17:52
Jó kezdés
#10 deajk2008 2017. 10. 25. szerda 12:46
elment ez most 8p lett...
#9 cscsu50 2017. 08. 30. szerda 20:15
jó kezdés
#8 listike 2017. 08. 27. vasárnap 07:47
Elég langyos kezdés.
#7 Andreas6 2017. 08. 25. péntek 10:33
Nagyon tetszett! Remélem jön a folytatás is minél hamarabb!
#6 gyuri0926 2017. 08. 25. péntek 09:36
Nagyon jó
#5 A57L 2017. 08. 25. péntek 04:23
Jó kezdés.
#4 veteran 2017. 08. 25. péntek 04:01
Várom a folytatást.
#3 zoltan611230 2017. 08. 25. péntek 03:49
Jól kezdi...
#2 vakon54 2017. 08. 25. péntek 01:32
Dralizs legyélszives és folytazsd!
#1 Törté-Net 2017. 08. 25. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?