A+ A-

A második nagy szerelem

Madison félálomban lenyomta a szundítás gombot az ébresztőórán, de a hang nem szűnt meg. Kinyitotta a szemét és látta hogy még két órája lenne a tervezett kelésig. Továbbra is félálomban párszor az órára pislogott és beletelt egy időbe amíg megértette, hogy nem az kelti a zajt. A mobilja rezgett az asztal túloldalán. Felnyögött. Sohasem jelentett jót egy ilyen korai hívás. Felvette a telefont és beleszólt:
- Miért hívsz ilyen korán?
- A futár meghozta a csomagot? - kérdezte a főnöke minden bevezető nélkül.
- Milyen csomagot? - kérdezte Madison és felült.
- Küldtem valamit. Elvileg ötre ott kellene lennie.
A lány ásított és azt mondta:
- Várj, megnézem.
Kimászott az ágyból és a köntösét kereste. Eszébe jutott hogy a többi ruhájával együtt még mindig a ház mosóhelyiségében van a szárítóban. Ottfelejtette őket este. Meztelenül a bejárati ajtóhoz sétált és kidugta a fejét a folyosóra. Mivel senkit nem látott, kinyitotta az ajtót és a csomagot kereste. Nem volt semmi az ajtaja mellett. Éppen vissza akart menni, amikor észrevette a szomszéd ajtajának támasztott borítékot a cég logójával.
- Idióta futár. - mormogta magában majd a telefont a füléhez téve azt mondta:
- Igen, itt van.
- Remek. Nézd át és még ma kérem a jelentést róla. - mondta a főnöke és letette.
- Seggfej. - mondta Madison.
A borítékra nézett majd saját meztelen testére. Tétovázva végignézett a folyosón. Senki nem jött és a boríték közel volt. Nem akart visszamenni a hálószobába felöltözni. Még egyszer végignézett a folyosón, de továbbra is egyedül volt. Kinyúlt oldalra és elvett egy bögrét a konyhapultról, amivel kitámasztotta az ajtót. Nem akarta magát anyaszült meztelenül kizárni a lakásból. A szomszéd ajtajához lépett és megragadta a borítékot. Ekkor hallotta meg a hangot. Porcelán csúszott fémen. Megfordult és látta ahogy a bögre oldalra csúszik a küszöb mentén. Oda akart ugrani hogy elkapja az ajtót, de túl korán volt és a lábai nem engedelmeskedtek. Az ajtó épp akkor záródott hangos kattanással, amikor a keze hozzáért.
Tudta hogy felesleges, de megpróbálkozott a kilincsel. Az ajtó természetesen nem nyílt ki. Egyetlen nagy borítékkal a kezében ott ált meztelenül. Zavartól pirosló arccal nézett körbe. Továbbra is egyedül volt, de tudta hogy ez nem lesz sokáig így.
“A rohadt életbe!” - gondolta, miközben a borítékkel az ágyékát próbálta takarni, a másik kezével pedig a kebleit. A telefonja ugyan nála volt, de nem tudott kit hívni. Nemrég költözött a városba, a holmijai egy része még dobozokban volt. Az új főnökén kívül senkit nem ismert és abban biztos volt, hogy őt nem fogja hívni. Az épületnek volt gondnoka, de annak száma egy névjegykártyán volt a lakáson belül a válltáskájában. Elmehetett volna hozzá és kérhetett volna tartalékkulcsot, de a karbantartó lakása pár száz méterrel arrébb volt, nem abban a tömbben, ahol Madison lakott. Ezt a lehetőséget azért legrosszabb esetként fejben tartotta majd egyéb megoldásokon kezdett gondolkodni. A pillantása a szomszéd ajtajára eset. Egy ő korabeli anya és tini lánya lakott a 8B - ben. Egyszer - kétszer köszöntek már egymásnak, de nem ismerték egymást közelebbről. Nem igazán ez volt a vágyott módja a szomszédoknak való bemutatkozásnak, de nem jutott eszébe jobb ötlet.
A lehető legtöbbet megpróbálva takarni magából kopogott az ajtajukon.
Pár másodperc múlva az ajtó kinyílt, amíg a biztonsági lánc engedte és a fiatal lány nézett ki a résen meglepetten.
- Helló! A nevem Madison és a szomszédban lakom. Kizártam magam és azt szeretném megkérdezni, hogy nincs meg véletlenül nektek a gondnok telefonszáma? - mondta égővörös arccal.
- Miért vagy meztelen? - kérdezte a lány láthatóan jól szórakozva.
- Hosszú történet...maradjunk annyiban, hogy a józan ítélőképesség pillanatnyi hiánya miatt. - felelte nevetve Madison.
- Megvan valahol a szám. Mindjárt megkeresem. - mondta a lány és csukni kezdte az ajtót.
Madison tudta hogy a szerencséje nem tart örökké. Az emberek bármelyik percben elkezdhetnek munkába indulni. Félénken a lányra mosolyogva azt mondta:
- Anyukád valószínűleg a lelkedre kötötte hogy ne engedj be idegeneket - főleg mezteleneket ne - , de nem várhatnék belül amíg megkeresed?
A lány felnevetett, kiakasztotta a láncot és beengedte. Belépve Madison sokkal jobban érezte magát.
A lányon iskolai egyenruha volt. “Hát ezért van fent ilyen korán” - gondolta Madison és örült a szerencséjének.
- Köszönöm! A hősöm vagy! Egyébként hogy hívnak? - mondta a lánynak.
- Stephanie Landis.
- Nos Stephanie...hálám jeléül kezet ráznék veled, de mint látod most mindkettő elfoglalt. Mindenesetre örülök hogy megismerkedhettünk.
- Én is. Megyek megkeresem a telefonszámot. - mondta vidáman a lány.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.81 pont (59 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 cscsu50 2017. 08. 3. csütörtök 20:32
kedves történet
#6 vakon54 2017. 08. 2. szerda 13:47
Nemross írás.
#5 sunyilo 2017. 08. 2. szerda 11:36
Két nő több, mint egy. Még akkor is, ha egymással szexelnek, én meg csak nézem. Ha nemcsak, akkor még több...
#4 veteran 2017. 08. 2. szerda 10:53
Már unom a leszbit.
#3 deajk2008 2017. 08. 2. szerda 06:41
nekem tetszett, szeretem a melegszexet... 9p
#2 A57L 2017. 08. 2. szerda 02:22
Szép történet.
#1 Törté-Net 2017. 08. 2. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?