A+ A-

A romlás iskolája 4. (Befejező) rész - Édes bosszú

Mielőtt kiléptünk az osztályteremből, hogy megkezdjük lopózásunkat az igazgatói felé, Adél a kezébe vette a telefonját és nyomkodni kezdte miközben gyorsan, mint valami katonai eligazításon sorolni kezdte a tervét.
– Kompromittáló felvételekre van szükség főleg Márton atyáról, de igazából mindenkiről, aki a
nagyságos úr szobájában találunk. Én is hivatalos vagyok erre a találkozóra így nem lesz meglepő a látogatásom.
Amikor előzőleg bent jártunk az irodájában már előkészítettem a terepet így a drága italokkal együtt egy jó nagy adag ajzószert is kaptak a vendégek.
Hála a gyógyszerész végzettségemnek nem volt nehéz egy tuti búgatószert kotyvasztanom. – Itt gúnyosan felnevetett, mint egy démoni perszóna miközben a telefonja képernyőjére meredt kíváncsian.
– Ahogy elnézem a buli elkezdődött, kezdenek belemerülni a mesterségesen keltett rózsaszín erotikus felhőbe. Ideje mennünk - felemelte a modern okos telefon méretes kijelzőjét, amelyen a rejtett kamera képe jelent meg.
– Most már értem! - csattantam fel. Ameddig az ajtót kellett figyelnem az igazgatóiban te akkor csempészted be a cuccot az italokba! Cseles - mosolyodtam el.
– Ha tudnád mennyi tervezést és szervezést igényelt ez a merénylet! Veled ugyan nem számoltam, de úgy érzem az este folyamán kellően bizonyítottuk egymásnak, hogy egy csapatba játszunk - ekkor az arcomhoz ért és ujjaival lágyan végig simította a szám szegletét. Dögös emlékeztetője volt ez a mozdulat a leszbikus kalandunknak. Ösztönösen megfogtam a kezét mielőtt elhúzta volna ujjait. Tágra nyitottam a számat majd lágyan végig pusziltam szikár és hosszú ujjait majd szopást imitálva gyors és határozott mozdulattal beszippantottam jó néhány új begyét.
- Te aztán tudod, hogy kell bátorítani az embert - suttogta. A köztünk lévő levegő érezhető perzselésbe kezdett. Anyám lehetett volna ő azon az éjjelen még is a szeretőm lett. Együtt készültünk valóra váltani titkos tervünket, amely szép lassan minket is közelebb hozott egymáshoz. Azon túl, hogy egy spontán 69 - es pózban tettük egymást boldoggá a tantermem tanári asztalán, még tovább fokozta az érzéseimet a mocskos titkom. Adélnak fogalma sem volt, hogy az álarc alatt nem az van, akinek hisz. Anyám helyett egy gimnazista lány nyalta ki.
Az én számban élvezett el, én szívtam keményre a csiklóját, miközben a teste az én testemhez feszülve élte át a gyönyört.
Az álarcos bál többet adott annál, amit terveztem. A felnőttes mulatozás kiegészült egy olyan szállal, ami az egész életemet megváltoztatta. Nem tagadom nekem is érdekemben állt felkavarni a gimi konzervatív nézeteit, és akit csak lehet eltávolítani az utamból, hogy a maradék időre, amíg kénytelen leszek ide járni, azt lazább erkölcsök között tehessem meg.
- Indulnunk kell - törte meg a perzselő érzelmi hullámvasutat ez a mondat így szép fokozatosan engedtem, hogy a nyálamtól és vágyaimtól nedves ujjait Adél kihúzza a számból.
- Egy a célunk, veled vagyok és segítelek - mosolyogtam rá biztatóan.
- Tudom! Dobj be mindent, hogy a patkányokat csapdába csaljuk - ez volt az utolsó mondata mielőtt elindultunk Márton atya irodájába. Határozott lépteink lerövidítették a távot, növekvő izgalommal követtem Adél lépteit. Barokkos buggyos ruhájában olyan volt, mint egy modern korban eltévedt bárónő, ahogy suhant a kihalt folyosón. Kecses volt és fenséges, ekkor éreztem először, hogy mióta egymásba fonódtunk valami furcsa érzés indult el bennem. Mindig bevillant egy - egy kép kalandunkról. A ruháját elnézve az jutott eszembe, amikor először megfogtam a derekát, majd felraktam a tanári asztalra mielőtt széttárt combjai közé vetettem magam, hogy megízleljem kelyhének legjavát. A következő villanásban a nedvétől lucskos puncijának képe jelent meg.
- Itt az idő! Várj, egy kicsit kint ameddig nem szólok. Itt van a telefonom, látni és hallani és fogod ami bent zajlik. Amikor behívlak, tedd zsebre, hogy ne lássák meg a kamera képét rajta!Fontos, hogy a búgatószer hatásást felhasználva, próbálja meg te is mindenkit elcsábítani - Ekkor vetem észre, hogy olyan szinten belemerültem az emlékezésbe, hogy mint egy agy halott ész nélkül követtem lépteit. Szótlanul elvettem a készüléket és egy béna bátorító mondatot suttogva ennyit tudtam csak reagálni
– Mindent megteszek! Ügyes legyél - Adél ekkor bekopogott a vaskos ajtón majd elnézést kérve a késésért belépett az igazgatóiba. Magamra maradtam a gyomromban növekvő izgalommal, mint egy kislány, akit elhagyott az anyukája ismeretlen helyen. Innentől kezdve a telefonon lévő élő közvetítés volt az egyetlen támaszom, amiben jól kivehető volt, hogy az iskola és az alapítvány támogatásáról beszélnek. Összesen hatan voltak a szobában, Márton atya, Adél, és két nagy presztízsű házaspár, aki közül egyedül a polgármestert és a feleségét ismertem fel.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.96 pont (46 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#10 Andreas6 2018. 01. 18. csütörtök 08:11
Nekem kevésbé tetszik, de hát nem tetszhet mindenkinek...
#9 sunyilo 2017. 05. 3. szerda 21:46
Tetszik...
#8 cervelo 2017. 05. 2. kedd 00:03
Semmi sem tart örökké!
Köszönöm az értékeléseket!
#7 sipospista 2017. 04. 30. vasárnap 12:05
Cseles..szuper lett
#6 genius33 2017. 04. 28. péntek 06:25
Remek de kár hogy vége.
#5 cscsu50 2017. 04. 28. péntek 04:44
szép munka
#4 veteran 2017. 04. 27. csütörtök 09:12
REMEK írás.
#3 A57L 2017. 04. 27. csütörtök 02:54
Nem rossz történet,kár,hogy vége.
#2 vakon54 2017. 04. 27. csütörtök 02:37
cervelo Nagyon de nagyon jóírás volt 10 pont.
#1 Törté-Net 2017. 04. 27. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?