A+ A-

Versenyben

Edward megérkezett a szálloda halljába. Az ötcsillagos épület ízlésesen berendezett bárjának bejárata már innen is jól látható volt. – Nagyszerű... - gondolta Eddie. - Legalább, itt sem fogok unatkozni.
Magabiztosan, amolyan sármőr módjára lépett a recepciós pulthoz, hogy bejelentkezzen. A pult mögött álló hölgy alkalmazottnak elakadt a lélegzete, amint meglátta a nem mindennapi külsővel megáldott fiatal üzletembert: A férfi fekete inget viselt, amely alig láthatóan felszült meg izmos mellkasán minden lélegzetvételekor, így az érte áhítozó nő képtelen volt megállni azt, hogy végig ne pásztázza a többi testrészét is szemeivel. A látvánnyal egészen meg volt elégedve: A férfi ajkai mintha szóra nyíltak volna, ez azonban a recepciósnak fel sem tűnt, csupán akkor figyelt fel furcsa viselkedésére, amikor a férfi az órájára pillantott, s poggyászait a szálloda egy londinerére bízta, így a fiatal hölgynek ideje adódott az üzletember többi adottságának végigfürkészésére is. Eddie háttal állt neki, s hevesen, de mégis elképesztően türelmesen magyarázta a szemmel láthatóan csak nem rég az államokba érkezett, valószínűleg spanyol származású, az angolt –mit tagadjuk- kevésbé értő, és beszélő fiúnak, aki szinte csüngött a férfi minden szaván, mivel az már megjelenésével is tekintélyt követelt ki magának. A pult mögött álló lány most már letámasztotta a fejét, s így nézelődött tovább. – Hihetetlen, milyen jól áll neki ez a nadrág. – elmélkedett, s kissé elkalandozott, mi mindent tenne alkalom adtán az izmos fenékkel, aminek látványa úgy magával ragadta. Mielőtt azonban mélyebben belegondolt volna ebbe a lehetőségbe, a vendég ismét a pulthoz lépett, s előkapta személyiét.
– A nevem Edward Doherty, a 102-es lakosztályt foglaltam le.
A lány most már összeszedte gondolatait, és teljes önfegyelmét felhasználva próbált a feladatára koncentrálni. A gépben keresgélve a férfi adatait azonban gondolta érdemes tudakolózni egy kicsit.
– Na, és mondja, honnan érkezett?
– Londonból – hangzott a válasz.
– Na igen, tipikus angol hidegvér jellemzi... - töprengett továbbra is az adatok közt keresgélő recepciós.
- Meg is van – mondta a hölgy, s igyekezett úgy átnyújtani a szoba kulcsát, hogy ne piruljon bele a férfi érintésébe. De ez sajnos nem sikerült, s fiatal korára való tekintettel, leplezni sem tudta feszengését. – Meddig szándékozik nálunk maradni? – kérdezte végül, csak hogy másra terelje a figyelmet, mivel a férfi most már egyre kacérkodóbb, s magabiztosabb mosolyt villantott rá: Tetszett neki, hogy annyira el van bűvölve tőle a lány... mindig is élvezte, hogy minden nő olvadozik tőle. – Csak mert, a gépben nincs benne, meddig foglalta le a szobát... - magyarázta kérdését a lány, s igyekezett nem a szinte szivettépően csábító tekintetre nézni.
– Még magam sem tudom. Ez csupán a partnereimtől függ – a lány gondolata erre a kétértelmű kifejezésre kissé elkalandozott, s egy halovány mosoly is feltűnt az arcán... nem tudta leplezni erotikus vágyait, amit a férfi váltott ki belőle. A sármos üzletember természetesen már jól értett a hölgyek nyelvén, és – mint általában mindig – észrevette, hogy ezt a nőt is akármikor meghódíthatná. – És magát bármikor hívhatom, ha szükségem van valamire? – kérdezte, szavai kacérkodtak a lánnyal.
– Mindenben állok rendelkezésére – érkezett a válasz.
Eddie-nek nem sok időbe került, amíg kipakolta bőröndjét. Mivel hosszabb időre készült, ennek megfelelően rendezkedett be, így az összes ruhadarabját, amit magával hozott szépen sorba rendezve vállfákra aggatott a hatalmas gardróbszekrénybe, amely a hálószobában állt. Ezelőtt természetesen lemosta magáról a hosszú út porát. A jakuzziban ülve még egy pohár édes pezsgőt is eliszogatott, majd egy szál törülközőben látott hozzá a kipakolásnak. Igencsak meglepte, amikor kopogtattak a lakosztálya ajtaján. Magára kapta az éppen a közelben lévő nadrágját, s ajtót nyitott. A küszöbön éppen a recepciós lány ácsorgott egy tálcán a kezében tartva egy üveg pezsgőt, amelyet elmondása szerint minden új vendég megkap az első, a szállodában töltött estéjén. Edward beljebb invitálta a lányt, s a kis mahagóni asztalra téve az italt, behozott még két poharat, mondván, „foglaljon csak helyet szerény szállásomban” s a lánynak fel sem tűnt, hogy visszafordíthatatlanul belegabalyodott Edward édes, bódító csapdájának fonalaiba.
- Azt hiszem, még nem volt szerencsém a nevéhez... - célzott a bemutatkozás elmaradására Eddie. A lány kissé zavarban érezte magát a kialakult helyzettől, hogy egy vadidegen vendég lakosztályában a kanapén ülve egy üveg drága – mi tagadás – igen drága pezsgőt iszogat, egy csupán nadrágot viselő heroes kinézetű férfival.
– A nevem Amelie Anrows. Elnézést, ha udvariatlan voltam... csak nem rég dolgozom itt – hangzott. A férfi ismét amolyan csábító pillantást vetett a lányra.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.26 pont (31 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#10 Pavlov 2017. 11. 6. hétfő 01:17
Bájdorong meg végső beteljesülés.... Ááááá
#9 cscsu50 2017. 07. 8. szombat 09:45
nagyon gyenge
#8 sunyilo 2017. 07. 7. péntek 22:05
Hol itt a verseny?
#7 vakon54 2017. 07. 7. péntek 12:12
Netörődjél a fikázókkal írjáltovább.
#6 veteran 2017. 07. 7. péntek 08:03
Sikerült=0
#5 listike 2017. 07. 7. péntek 07:43
Kár, hogy nem lehet 0-át adni.
#4 gyuri0926 2017. 07. 7. péntek 07:05
Egy nagy képű fasz gyengécske önfényező meséje
#3 Andreas6 2017. 07. 7. péntek 06:37
Elég gyenge eresztés, nem fogott meg. Azt sem értem, miért kapta ezt a címet?
#2 A57L 2017. 07. 7. péntek 02:38
Nem lett valami jó.
#1 Törté-Net 2017. 07. 7. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?