A+ A-

I knew you were trouble when you walked in

Sziasztok!
A történetem szereplői és alapja valósak, így a neveket természetesen megváltoztattam. Szeretnék egy kis "prológust" írni, mielőtt bárki belekezdene az olvasásba, hogy egyes részek érthetőek legyenek.
Nem bonyolult, annyi az egész, hogy van egy ifjúsági szervezet, ahová pár volt iskolatársammal járunk, vannak idősebbek, fiatalabbak is és hetente összegyűlünk programokat szervezni. Nyaranta táborozni visszük az alsóbb évfolyamos általános sulis gyerekeket, és a tavalyi évben jött egy új arc is (diákként, nem vezetőként mint én, azonban bizonyos okokból kifolyólag majdnem egyidős velem a fiú), akiről az egész sztori szól. A tábor után úgy gondoltam, nem nagyon fogok vele többet találkozni, mivel úgy döntött, ő nem folytatja vezetőként ezt az ifjúságis-dolgot. Többet sajnos nem írhatok magyarázatképp, mert nem tudhatom melyik barátom téved erre az oldalra :)
Átlagos vasárnap este, átlagos éjszaka, átlagos-utálatos hétfő reggel, tök átlagos nap. De már akkor is alig vártam, hogy elérkezzen a kedd délután! A kedd is átlagos volt, bár a fene tudja, alig-alig emlékszem mik történtek körülöttem, annyira rá voltam hangolódva a hazamenetelre és arra, hogy végre találkozhatok azokkal, akiket igazán, tiszta szívből a barátaimnak tartok. Egész délelőtt volt egy furcsa érzésem, hogy valami más lesz, mint eddig, de nem foglalkoztam vele, nem gondoltam, hogy nagy jelentőséget kellene tulajdonítanom egy megérzésnek. Hisz mi lehetne olyan eget rengetően más? Ugyan.
Szokás szerint az elsők között értem be Andival. Szokás szerint mi rendeztük be a termet és szokás szerint rengeteget vártunk, míg szép lassan beszállingóztak a többiek is. Szokás szerint a szokásos csapat állt össze és szokás szerint mindenki bele volt pistulva az okostelefonjába, míg vártuk, hogy elkezdődjön a gyűlés. Egyen-ketten szokás szerint később toppantak be, mi pedig felnézve köszöntünk nekik. És aztán jött a meglepetés, egyáltalán nem szokás szerint. Egy szokásos tag után lépett be egy kevésbé szokásos. Ő. Ő, akiről azt hittem, már soha az életben nem látom többé. Erre ott volt, teljes valójában! Talán még a szám is tátva maradt, miközben szegény Andit a kelleténél nagyobb erővel böktem oldalba.
- Áú! Mi az már? – rivallt rám
- Cssssst. Itt van!!! – suttogtam izgatottan
- KI?! – sivította, amire persze minden kíváncsi tekintet ránk szegeződött. Az Övé is.
Tudta, hogy róla van szó. Láttam rajta. Felvonta a szemöldökét, úgy meredt rám, én pedig elvesztem a tekintetében – szokás szerint, újra meg újra. Neki vannak a világon a legszebb sötétkék szemei, én állítom! Még Somerhalderénél is szebbek. (Ian Somerhalder, színész, többek között Damont alakítja a Vámpírnaplókban – szerk.)
- Ja, láttam. – Andi megvonta a vállát
De... de... de... Hogyan tud ennyire közömbös lenni? Ennyire figyelmen kívül hagyni Őt, amire én képtelen vagyok? Csak énrám van ilyen hatással? Szent ég!
- Kértek sütit? – megráztam magam és az újonnan érkezettek felé fordultam egy tálcával
- Köszi, nem. – valami ilyesmit motyogtak, aztán levették a kabátjukat. Ő is. Jaj.
Átlagosan, láthattad milyen jól áll rajta az a márkás kötött pulóver. De én tudtam mi van alatta. Az emlékképre fókuszáltam, amit az elmém elég élethűen vetített elém. Ó, jaj. Akár egy félisten, egy ókori görög márványszobor! Az ő izmai is hasonlóan szépen ki voltak dolgozva és sokszor elképzeltem már, hogy milyen lenne végigsimítani a felsőtestén... most is eljátszottam a gondolattal.
- Hol kalandozol? – a legjobb fiúbarátom, Ábel hangja szakította félbe édes ábrándozásomat
- Mi? Én sehol. – pislogtam kettőt
- Áh, te sehol. – röhögött ki. Pontosan tudta, mi jár a fejemben. Na nem ám azért, mert valamiféle gondolatolvasó volt, vagy hasonló, hanem mert anno elmondtam neki, mit vált ki belőlem Ő. Viktor.
Rosszallóan, de szemében szeretettel nézett rám és ingatta a fejét.
Senki nem volt a legjobb véleménnyel Róla, nem igazán látták meg benne azt, amit én. Bár Ábel többet tudott, mint mások. Tudta, hogy roppant boldogan kerülnék Viktor ágyába. Hajj...
Felnéztem Rá. Antival, a volt osztálytársával beszélgetett, de rám pillantott, mikor észrevette, hogy nézem. Nem bírom túlzottan sokáig tartani vele a szemkontaktust. Valahogy nem megy.
- Na mi az? – kérdezte olyan hanglejtéssel, amitől a belsőm kellemesen összerándult
Vajon szándékosan csinálja?
- Mi lenne? – vágtam rá kellő, de nem túlzott flegmasággal, ahogyan ő maga is szokta
- Mi lenne, mi lenne. – próbálta utánozni a hangom
Pimasz! De milyen jól áll neki, az Isten megáldja!
- Ne nézz már így! – szóltam rá, mert félig felvont szemöldökét – nem tudom miért – rendkívül kihívónak találtam
- Aztán mér’ ne?
- Csak! – eddig voltam képes a szemébe nézni, gyorsan elkaptam róla a tekintetem és inkább visszafordultam az asztalhoz. A szemem sarkából láttam, hogy Antival összesúgnak és nevetnek. Óh, remek!
Miközben az „aktív dolgozókkal” a teendőinket beszéltük meg, többször is hátrapillantottam Viktorra, és mind ahányszor elkapta a tekintetem, fogva tartotta és hol rám kacsintott, hol pedig úgy nézett rám, mint Edward Bellára, mikor először meglátta a lányt. Azt hittem felfal a szemeivel. De lehet, hogy csak beképzeltem az egészet. Jézus!
Fészkelődni kezdtem a széken, amit Ő szinte elégedetten nyugtázott. Mi a...?! Ki kellett mennem a mosdóba, hogy megmossam az arcom. Mi a csudát művel ez? Velem ugyan ne szórakozzon, ott van arra a barátnője. Az a kriptaszökevény. Blő.
Mikor visszafelé mentem, szembejött velem a folyosón, a fiú WC felől és meglehetősen sejtelmes mosoly terült el szép arcán. Óh, de milyen jól is áll ez neki! De most elkapom! Gyors léptekkel elébe mentem és megállítottam őt.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 4.82 pont (34 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#9 Andreas6 2018. 01. 13. szombat 06:35
Miért lett volna kár? Százával vannak itt sokkal rosszabb "alkotások". Nekem tetszett.
#8 zsuzsika 2016. 09. 20. kedd 17:04
Nagyon kár volt.
#7 veteran 2016. 09. 20. kedd 13:48
Kár volt leírni.
#6 deajk2008 2016. 09. 20. kedd 11:42
nekem tetszett 8p és folytasd...
#5 genius33 2016. 09. 20. kedd 09:14
Hát ez meg miez?
#4 listike 2016. 09. 20. kedd 07:05
Összevisszaság az egész.
#3 A57L 2016. 09. 20. kedd 05:52
Összevisszaság jellemzi.
#2 feherfabia 2016. 09. 20. kedd 05:41
Olvastam már jobbat is!6P
#1 Törté-Net 2016. 09. 20. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?