A+ A-

A magány elűzése

Ez a nap is csak úgy indult, mint az összes többi. Álmatlan éjszaka után, nehéz volt a reggel. Sok rémálom kerülgetett mostanában. Izgultam a felvételi miatt, a nyakamba szakadt a sok munka, és mellette ott volt az a borzalmas magány is. Bár sok ember vett körül munka közben, és a család is mellettem ált, mégis magányosnak éreztem magam. Egyedül voltam. Nem éreztem lelki társamnak senkit sem. Sokszor elgondolkoztam, velem van a hiba. Valamit nem csinálok jól, talán túl akaratos vagyok. Egyfolytában csak gondolkoztam, és kattogtak az agyam fogaskerekei. Mi nem stimmel? Hol a probléma? De nem jöttem rá. Ezért voltak a fárasztó esték.
Mikor haza tértem Budapestről kis falumba, azt hittem visszakapom a régi barátaimat, de nem így történt. Mindent újra kellett kezdem. Új munka, új barátok, új partner. Utóbbival eléggé megszenvedtem, és most sem tudom helyesen cselekszem-e.
Már az első napomon tudtam az új munkahelyen, valami más lesz. Valami olyan fog történni, amit nem is megbánok, de nem tudom jól tettem e. Visszatérve a reggeli felkeléshez, ilyen gondolatok keringtek a fejemben.
Kimásztam az ágyból, és fáradt szemekkel a tükörben rám nézett egy idegen arc, egy ismeretlen test. Nem éreztem magaménak a testet, amiben vagyok. Felvettem hófehér köntösömet, és kimentem rágyújtani. Ez volt a reggel első cselekedete. Amikor még nem kellett azzal foglalkoznom pár percig, hogy gyorsan el kell készülnöm, ma is jó arcot kell vágnom az összes vásárlónak, és jópofiznom kell a főnökömnek, miközben minden egyes mozdulata valahogy irritált. Miután kicsit magamhoz tértem, és úgy ahogy már emberi formát öltöttem, csak az volt hátra, hogy kontyba fogjam hajam, és felüljek a biciklimre hogy elinduljak dolgozni.
Mindig ügyes voltam, és pontosan végeztem a munkámat, de ez a nap valahogy más volt. Feszült voltam, és ingerült, úgy éreztem sosem lesz vége a mai napnak. Már késő este felé járhatott az idő, amikor odakint hírtelen nagy szélvihar alakult, és elkezdett a fekete égbólt eső formájában megindulni lefelé. Csak esett és esett, és nekem hírttelen eszembe jutott, hogy elfogok ázni hazafelé. Mikor már közeledett a megválltó záróra, csak arra tudtam gondolni, hogy nem akarok haza menni. Félek a magánytól, aki a szobám sarkában ücsörögve csak arra vár, hogy én haza érjek. Mire a takarításra került a sor, már csak én voltam bent, és főnököm. Az összes kolleganőm már haza ment, én voltam a soros hogy zárjak. Mikor mindennel kész voltam, szóltam a főnökömnek, hogy végeztem, és megkérdeztem tőle haza mehetek e. Erre ő csak annyi kérdezett, "Bicikli?" ránéztem, bólogattam, mire ő azt felelte, "Nem kell. Haza viszlek." Nagyon szakadt az eső, és tombolt a szél, így hát bele egyeztem.
Reszkető kézzel, és heves szívszívveréssel szálltam be a kocsiba mellé. Már jó ideje hogy utaztunk, és nagy volt a csend, ám egy piros lámpát kapva térdemen heverő kezemre kapott, rámnézett, és azt mondta. "Akarlak. Most!" Hírtelenjében azt sem tudtam, hova tegyem ezt a kijelentését. Néztem rá nagy barna szemeimmel, majd oda hajolt hozzám, és megcsókolt. Éreztem, ahogy ahogy hideg keze végigsimul az arcomon, puha ajka az ajkamhoz ér, és nyelve az enyémmel összhangba kerül. Hírtelen véget ért a pillanat, amikor a piros lámpa zöldre váltott, és tovább kellett haladni. A kocsiban uralkodó csönd, ekkor már elég nyomasztó volt, szinte bele fulladtam a csöndbe. Lassan az utunk véget ért, ám nem azon az utcán fordult le ahol kértem, hanem megálltunk egy földút kivilágítatlan szegmensében. Ekkor felém fordult a boss, és azt mondta. "Én most hátra ülök. Ha te is szeretnéd, akkor szállj ki, és ülj mellém. Ha nem, hát maradj itt." Nem haboztam. Kérés nélkül hátra ültem, és vártam, mi fog történni.
Rámnézett, de már nem kellettek szavak. Egyszerűen érezte, hogy azt akarom megcsókoljon. Szavak nélkül értettük egymást, szinte egymásra voltunk hangolva. Hozzám hajolt, és akkora már kibontott hajamat nyakamról elsimította, és érzékien megcsókolt. Oly finom volt a csókja, hogy a hideg egész testemet átjárta.Éreztem, ahogy minden porcikám örül annak, hogy most itt vagyok, és ebben a helyzetben.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.38 pont (29 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#9 sipospista 2017. 01. 16. hétfő 23:15
Nemrossz
#8 cscsu50 2016. 09. 6. kedd 08:25
Nagyon gyenge
#7 veteran 2016. 09. 2. péntek 07:35
Gyenge,
#6 sunyilo 2016. 09. 1. csütörtök 10:06
Faék...
#5 gyuri0926 2016. 09. 1. csütörtök 08:37
Jó kis kurva vagy szívem
#4 zsuzsika 2016. 09. 1. csütörtök 07:05
Gyenge volt.
#3 A57L 2016. 09. 1. csütörtök 06:52
Csatlakozom és kár érte.
#2 listike 2016. 09. 1. csütörtök 06:38
Nagyon közepes.
#1 Törté-Net 2016. 09. 1. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?