A+ A-

Boldogság

Az ébresztőóra hangos vijjogással sikított bele az álmos kora reggelbe. Miközben egy nyögéssel konstatáltam nem épp udvarias gesztusát, kezem mérges kígyóként indult meg és egy sebes, határozott mozdulattal hallgattattam el. Még szerencséje, hogy nem vagyok egy Chuck Norris, mert akkor most milliméter-vastagságúra lapulva heverne csak az éjjeliszekrény sarkán.
A beállt csendben egyik kezemmel lassan dörgölni kezdtem még homályos szemeimet és próbáltam életet lehelni eltespedt tagjaimba. Megint egy szürke hétköznap reggel. Kelés, fogmosás, reggeli, aztán irány a taposómalom. A hétvége pedig még messze van...
Miközben erre gondoltam, éreztem, hogy egy forró test szorosan hozzám simul és halk morgással vállamhoz nyomja arcát. Vonásaim azonnal mosolyba rendeződtek, ahogy lepillantottam a torzonborz sötétbarna fejre és gyengéden simogatni kezdtem a meztelen lapockák puha bőrét.
Szerencsére nem ébresztette fel a zaj. Vagy legalábbis csak egy másodpercre tért épp csak magához, hogy aztán szorosan hozzám bújjon, és most mellem pereméhez simítsa arcát. Olyan aranyosan alszik! Imádtam figyelni, ahogy lehunyt szemmel halkan szuszog, szája sarka pedig angyali mosolyra húzódik.
- Pihenj csak, Kedvesem! - csókoltam meg gyengéden a homlokát, miközben óvatosan lefejtettem derekam ölelő karjait, fejét a párnára engedtem és kikászálódtam az ágyból.
Még az ajtóból visszanéztem és elmosolyodtam a látványtól, ahogy a hasán fekve szuszog tovább, selymes haja legyezőként szétterül a párnán, miközben az ablakon beáradó kába fénysugarak gyengéden simogatják a derékig lecsúszott takaró felett szabadon maradt meztelen hátát. Egy pillanatra féltékeny lettem a Napra, amiért megérintheti azokat a selymes lapockákat, majd mosolyogva megráztam a fejem és lábujjhegyen mozogva kiléptem az előszobába.
A lakás könnyű csendben borult körém. Mintha csak ő is egy élőlény lenne, aki épp csak ébredezik legédesebb álmaiból. Ha olyasmik töltötték meg elméjét az éjjel, mint nekem, meg is értettem, ha nem akar magához térni. Én csak Őt láttam. Minden álmomban. De a leggyönyörűbb mégis az volt, amikor felébredtem és azt nézhettem, ahogy mellemhez simítja csodaszép arcát. Az a legjobb párna és a legpuhább, mindig ezt mondta, én pedig csak mosolyogtam ezen és lesütöttem a szemem. Még ennyi együtt töltött idő után is elég volt egyetlen ártatlan szó, hogy zavarba hozzon. Ő persze ezen csak nevetett és hozzám bújt, hogy gyengéden megcsókolja szám sarkát, én pedig a boldogságban úszva öleltem át őt.
A gondolattól olyan szélesre nyúlt mosolyom, hogy az szinte már fájt. A szívem viszont hevesen dobogott a gondolatra, hogy ez a kicsi csoda ott fekszik benn a szobában, a közös ágyunkban és az igazak álmát alussza. Abban pedig még reménykedni se mertem, hogy ő pedig rólam álmodik.
Csak egy bugyit és kopott farmert magamra húzva slattyogtam ki a konyhába. Nem volt szükség többre hogy bekapcsoljam a kávéfőzőt és lusta berregését hallgatva hozzákezdjek a reggeli elkészítéséhez.
Sosem voltam egy nagy konyhatündér. Anya mindig szidott is, hogy hogyan fogok majd magamnak egy jó férjet, ha még egy rántottát se tudok összeütni. Na, a rántotta már ment. De férfit eszem ágában sem volt vele fogni. Tökéletesen elég volt nekem az a csodálatos kis lény, akitől egyébként ezt is tanultam. Sőt, több is, mint elég. Úgy éreztem, már azzal elárulnám őt, ha úgy gondolnám, pont elég ő nekem. Hiszen milliószor több volt, mint amiről egyáltalán valaha álmodhattam. A sors tréfája persze, hogy ő sem volt éppen a fakanál fekete öves mestere, de ez sem számított. Így csak még jobban tetszett, amikor a konyhában serénykedett és igyekezett összedobni nekem valami fogyaszthatót. Az ő főztje pedig, még akkor is, ha egy mesterszakács csak a fejét csóválta volna rá, a legfinomabb volt nekem a világon. Hát még ha mellé körítésnek megkaptam azt a drága mosolyt is, amivel velem szemben ült és figyelte, ahogy mohón befalom minden egyes szemcséjét.
Most viszont attól is repesett a szívem, hogy korábban kelve én horgászhattam elő a szekrényből a serpenyőt, hogy beleüssem a tojásokat.
Ahogy elkészült a kávé, kitöltöttem a bögréjébe és azonnal a tejszínhabért nyúltam, hogy valami üzenetet írjak bele. A szívecske persze idétlenebb lett, mint egy négyéves kislány rajza, a "Szeretlek"-szövegnek pedig jó, ha egynél több betűjét fel lehetett ismerni.
A gondterhelt szájhúzás helyét azonban pillanatokon belül ismét a mosoly vette át, amikor meghallottam a puha lépteket a folyosón és halk nyikorgással nyílt a konyhaajtó.
- Jó reggelt, Álomszuszék! - néztem rá csillogó szemekkel.
Istenem, még így is gyönyörű volt. A kedvenc, már jócskán foltos tréningnadrágjában, a nyaka körül törölközővel, mely két oldalt lelógva eltakarta pont tökéletesen gömbölyödő melleit, oroszlánsörény-szerűen szétterülő hajával, mely enyhén vizes volt még a reggeli cicamosdás után.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.61 pont (18 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#6 deajk2008 2016. 10. 22. szombat 09:37
én imádom a leszbiséget olyan izgató 9p lett
#5 listike 2016. 08. 7. vasárnap 09:54
Egynek elmegy.
#4 sunyilo 2016. 07. 29. péntek 17:40
Nem vagyok leszbi-rajongó, de jól megírt történet.
#3 vakon53 2016. 07. 27. szerda 11:53
Ellehetett olvasni.
#2 A57L 2016. 07. 27. szerda 04:23
Szépen megírt történet.
#1 Törté-Net 2016. 07. 27. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?