A+ A-

Csupán egy kis játék

Halk nyöszörgést hallok a szobából. Panaszos, kétségbeesett nyöszörgést, melyet fájdalom itat át. Arcomra mégis mosolyt csal. Beletúrok rövid, fekete hajamba. Bár a bőrkesztyűtől nem érzem, ahogy az ujjamat simogatja, mégis izgatóan hat rám. Akárcsak az újabb nyöszörgés. Izgatottan végignyalok felső ajkamon, majd még egyszer gyorsan belenézek a tükörbe. Hajam egészen hátrasimult attól, hogy beletúrtam. Mandulavágású szemeimben a vágy szikrái táncolnak. Ezt alátámasztja heves szívverésem is. Az átlagosnál gyorsabb légvételem látványosan kidomborítja az ingem szétgombolt felső gombjait. Csak az ellenőrzés kedvéért hátat fordítok a tükörnek, és megvizsgálom bőrnadrágomat is. Tökéletesen feszül a fenekem, ahogy azt elvárom tőle.
Az újabb, sürgető nyöszörgés kizökkent a tükör csodálatából, és figyelmemet ismét a háló felé irányítja.
Hát akkor nézzük meg, mit fogtunk – nyalom meg ismét kaján vigyorra húzódott ajkaimat.
Szinte dédelgetve érintem meg a fenyőfa ajtót, és simogatva nyitom ki. Mögötte a hálószobám terül el. Jókora, lefüggönyözött ablakok, melyek a beáradó fényt vörösre festik, pár jelentéktelen szekrény, és a kedvencem: a jókora francia ágy. Na az ágy nem véletlenül a szívem csücske. Igazi mestermunka. Egy antik bútorkészítővel készíttettem, aki a legjobb minőségű tölgyből faragta, hogy tartós legyen, a fejtámaszt pedig két hónapon keresztül faragta, hogy minden virág, és inda tökéletesen tekergőzzön rajta. A fa kereten mérhetetlenül kényelmes, vastag ágybetét pihen, amit fekete szatén lepedő takar. Ó, és ami a lepedőn van! Kéjesen az ajkamba harapok, és megpróbálok elnyomni egy sóhajt. Egyedül szemöldököm ugrik meg egy pillanatra kihívóan.
A lepedőn egy férfi tekergőzik azzal a reménnyel, hogy valahogy megszabaduljon béklyóitól. Nem túl sok sikerrel. Bokáit egyenként egy-egy bilincs tartja fogva, míg csuklóit a feje felett erős kötelek egymáshoz, és a fejtámlához rögzítik. Márpedig, ha én valakit megkötözök, az nem fog egyhamar kiszabadulni, garantálom. Rövid, világos barna haja szexisen összekócolódott már, mintha csak én túrtam volna össze.
Ruhája amortizációjáért már én vagyok a felelős. Nem adta magát egykönnyen, becsülettel megküzdöttem a zsákmányomért. Jogerősen hurcoltam haza. Ha már itt tartok, akkor végignézem, nem tettem-e kárt benne. Van pár vágás a nadrágján, amit húzás közben tovább szakítottam. Ennek eredményeképp a jobb lábának nagy része csupasz. Még a cipőjét is elhagytam valahol. A bal nadrágszár megúszta nagyjából, és csak térd környékén szakítottam ki belőle egy tenyérnyi darabot. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lenne rajt jó pár kisebb vágás/szakadás.
Az pólója már nem volt ilyen szerencsés. A bal karrészt picivel a válla alatt szakítottam le róla. Bár taktikai kesztyűjét valamilyen csoda folytán sikerült megtartania. Amúgy meg az egész felső egy merő rongy.
Sürgősen le kell róla szaggatnom – vonom fel egyik szemöldököm, miközben megérzem magamon égető tekintetét. Azt hiszem, nem igazán élvezi a helyzetét. Odalépek az ágyhoz, és kimérten leülök mellé. Úgy nyöszörög, mintha mondani akarna valamit, hát kiveszem a szájából a belegyömöszölt rongydarabot. Vagyis az felsője egyik letépett cafatját.
- Eressz el, te...! – félbeszakítom a ronggyal mondandóját. Igazából nem is vagyok kíváncsi szitkaira. Megsimogatom az arcát, pedig tudom, hogy gyűlöli ezt. Borostái élesen sercegnek az ujjaim alatt. Mézbarna szemeiből süt a gyűlölet, melyben én sütkérezek. Elképzelhetetlen kéjjel tölt el, hogy ennyire ki nem állhat. Hogy verekedtünk, de hogy! Kicsit sajnálom is, hogy pont egy megterhelő harc után csaptam le rá. Nem tudott teljes erejével küzdeni ellenem. Bár nekem így legalább kevesebb dolgom volt vele.
Ha akarnám, se tudnám lemosni ajkaimról a mosolyt. Pedig Leon tekintete szüntelenül próbálkozik vele. Próbálkozásai megrendítőek... lennének, ha nem szórakoznék ilyan veszettül. Szívem majd kiugrik a helyéről, és mosolyomat is erővel tartom szinten. Ha nem lennék ilyen fegyelmezett, már harminckét foggal vigyorognék rajta. Hiszen a nagy és erős Leon S. Kennedy most van szolgáltatva egy gyönge nőnek. Kényemre-kedvemre tehetek vele azt, amit csak akarok.
Arcomon változatlan mosollyal, két ujjammal megérintem a lepedőt, és mint kis emberkével, elkezdek lépkedni felé. Hiába ficereg, rángatózik, nem menekülhet előlem. Ujjaim fellépdelnek az oldalán, megcirógatják a hasítékokból elővillanó bőrét. Szemei villámokat szórnak rám, mikor egyszer egy sebéhez érek.
- Ó! Bocsánat! – Színlelt rémülettel elkapom a kezem, hogy aztán odahajoljak, ahol az oldalához és beleharapjak.
Leon hangos nyüszítéssel ad hangot nemtetszésének, de engem hidegen hagy. Felállok az ágyról, és látványosan elbillegek az ággyal szemközti szekrényig, hogy Leon is jól lásson. Kissé előre hajolok, hogy a nadrág megfeszüljön a fenekemen. Szinte hallom, ahogy Leon a fogait csikorgatja. Az egyik fiókból elővarázsolok egy tőrt.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.28 pont (32 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#8 Pavlov 2016. 10. 17. hétfő 00:36
Wow! Nagyon tetszett a karakterek közötti feszültség!
#7 cscsu50 2016. 07. 12. kedd 07:35
közepes
#6 sunyilo 2016. 07. 5. kedd 18:12
Határozottan a műfaj szép darabja!
#5 joozsi 2016. 07. 5. kedd 11:38
Nem tetszett.
#4 veteran 2016. 07. 5. kedd 07:58
Nem tetszett.
#3 feherfabia 2016. 07. 5. kedd 06:07
Nem tetszett!
#2 A57L 2016. 07. 5. kedd 04:33
Érdekes történet,de nem rossz.
#1 Törté-Net 2016. 07. 5. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?