A+ A-

Zita karjaiban

Egy péntek estén az egyik kolleganőm meghívott vacsorázni a délutános műszak után,
egy közeli belvárosi étterembe. Ő tanított be engem az alatt a pár nap alatt, amióta ott dolgoztam. Zita aznap lépett ki, és lett volna még néhány kérdésem. Persze volt más,
aki segítsen, de igazán csak ő volt ott szimpatikus nekem. Hozzá bátrabban mertem fordulni, ha gondom akadt, és örültem, hogy elmagyaráz még ezt azt, mert így a következő héten már egyedül végezhettem a dolgom. Megtisztelve éreztem magam, hogy egy magas beosztású nő időt szán rám a péntek estéjéből, miközben az új cége partijára hivatalos.
-Szerencséd van, hogy mellém osztott be a Viola! Itt nagyon hozzá vannak szokva,
hogy minden mindig flottul menjen. Mások nem lettek volna ilyen türelmesek veled.
Nem azért mondom, mintha hálát várnék érte –mosolygott- csak, hogy ne váratlanul érjen,
ha majd esetleg segítséget kell kérned valakitől. Te is olyan szétszórt és kapkodós vagy, amilyen én voltam a te korodban. Én látom, hogy pontosságra törekszel, és fejlődni szeretnél, de itt sokan nagyon szőrszálhasogatók, és nem biztos, hogy úgy átsiklanak majd az apróbb hibáid fölött, mint én. Inkább lassabban dolgozz, és akkor nem fogsz annyit hibázni.
Azzal még mindig előrébb vagy, mintha utólag kell javítani. Az senkinek nem fog szemet szúrni, ha lassan csinálod, de jól.
-Hát igen. Erre odafigyelek!
-Egyébként szóltam az érdekedben a Zsoltnak, mert látom benned az ambíciót, de azért még ne bízd el magad!
-Köszi!
-De beszélgessünk vidámabb témákról! –mosolygott, és öntött egy kis bort a poharainkba.-
A jó munkahely már megvan. Mennyi is vagy? 22?
-23.
-És, van már valaki a láthatáron?
-Hát, nemrég még volt.
-Majd megtalálod a párodat!
Feltételezvén, hogy 39 éves korára valószínűleg családja van, bátorkodtam megkérdezni:
-És, neked vannak már gyerekeid?
Zita egy pillanatra magába nézett. Belekortyolt a borba, majd így folytatta:
-Hát… így, hogy már kiléptem, őszinte leszek hozzád. A munkahelyen úgy tudják,
hogy van férjem, de igazából a nőket szeretem.
Korábban gyanítottam, hogy leszbikus, mert bár kinézetre és a hangja, járása, a viselkedése,
egyszóval minden szempontból igazán nőies volt, viszont már az első nap is észrevettem, hogy a férfiakkal -nem lekezelően vagy ilyesmi, hanem csak szimplán- távolságtartóan viselkedik, a nőkkel viszont kifejezetten barátságos -különösen velem-, és egyszer,
amikor azt hihette, nem látja senki, elég határozottan végigmért egy nőt.
Fura volt, mert a tekintete alapján az volt a benyomásom, hogy nem a nőn nézett meg valamit, hanem konkrétan magát a nőt. Persze ilyen dolgokat nem feltétlen lehet mindig levenni,
de eléggé szemet ütő volt, mert gyakorlatilag ugyanazt a nézést láttam a szemében,
mint amikor egy férfi alaposan beszkennel magának egy jó csajt, de aztán megtudtam
-mármint persze csak hittem, az alapján, amit mondott-, hogy van férje.
Olyan természetességgel beszélt róla, mintha tényleg lenne neki, és már inkább azt furcsálltam, hogy egyáltalán megfordult a fejemben, hogy leszbikus.
Furán éreztem magam, mivel azelőtt nem ismertem hozzá hasonló nőt, és mert vonzódtam is hozzá. A munkahelyen, amikor hozzám közel hajolva magyarázott el valamit, jobban oda kellett koncentrálnom arra, amit mondott, nehogy elveszítsem a fonalat. Éreztem már így nők iránt, de sosem mertem kezdeményezni, még velem egyidős csajoknál sem.
-Tényleg? –kérdeztem.- Ezek szerint akkor veled őszinte lehetek azzal kapcsolatban,
hogy néha nőkről is fantáziálok. –elmosolyodtam-
-Igazán? –nem csak szimplán barátilag derült föl. Abból, ahogy felcsillantak a szemei,
és amilyen hangsúllyal mondta, látszott, hogy nem vagyok közömbös számára.
-Ezt még senkinek sem mondtam el.
-Jó érzés, igaz? –ezekkel a látszólag ártatlan kérdéseivel is tökéletesen zavarba hozott,
mert szinte minden mondatát kétértelműnek hallottam.-
-Kicsit fura egy olyan nővel beszélgetni, akinek ez természetes, de örülök. És… van most valaki az életedben?
-Egy ideje nincs. Szóval, még nem voltál nővel?
-Még nem.
Zita az asztalra könyökölt, és közelebb hajolt hozzám. Felvillanyozó volt, hogy életemben először egy nő flörtöl velem, ráadásul ennyire rámenősen. A pillantása, a szexi hanglejtése,
olyan volt -kis költői túlzással élve-, mintha Sharon Stone-nal ültem volna egy asztalnál
az Elemi Ösztön-ből. Szőke haj, bombázó alkat, és az a magabiztos, sejtelmes tekintet.
A haját és a mandula szemeit leszámítva, arcra nem hasonlított rá, de a nézése és a stílusa
ezt az érzést keltette bennem. Azelőtt nem ilyennek ismertem. Nem volt kifejezetten annak mondható, de inkább látszott félénkebbnek, visszafogottabbnak, mint ennyire határozott, öntudatos nőnek.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.93 pont (41 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#9 listike 2016. 08. 10. szerda 10:30
Szerintem jó volt.
#8 picula 2016. 05. 31. kedd 23:32
nekem tetszett
#7 genius33 2016. 04. 15. péntek 18:32
Amolyan 10 ből 6 os smile de jó kezdet smile
#6 cscsu50 2016. 04. 14. csütörtök 18:55
gyengécske
#5 Annaahh 2016. 04. 14. csütörtök 14:43
Sejtettem, hogy ez nem lesz akkora közönség kedvenc, mint az előzők.
Ígérem, a következők hasonlóan ütősek lesznek, ha nem jobbak, mint pl.
a Péntek este a legjobb barátnőmmel smile
#4 sunyilo 2016. 04. 13. szerda 20:33
Hát, képileg lehet hogy jó lenne, de ez nem egy film...
#3 papi 2016. 04. 12. kedd 10:54
Nem nagy szám
#2 A57L 2016. 04. 12. kedd 02:48
Ez nem az én világom.
#1 Törté-Net 2016. 04. 12. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?