A+ A-

Anita és a labdák

Jó 7 éve már ennek, és mostanában elég sokat gondolok rá, így gondoltam megírom.
Akkor 22 éves srác voltam és kereskedőnek tanultam, amit végül egész jó eredménnyel be is fejeztem.
Volt évközi és nyári gyakorlat is, tudjátok ez úgy néz ki hogy elmentek egy helyre többen és mintha munkába járnátok, dolgoztatnak 6-8 órát. Nem igazán volt meg terhelő, sem ők (a munkaadó) sem mi nem vettük komolyan a dolgot.
Na a lényeg, hogy 5-en voltunk beosztva ide, különböző beosztásokkal.
Én rendszerint délelőtt voltam és volt velem egy műszakban egy srác és egy lány.
Nyilván, a lányról szeretnék beszámolni. A lány, hogy 20 éves kis csitri volt. Értsétek, hogy sokszor nyafogott és dolgozni még annyira sem akart mint én.
Igazi jó kis csaj volt én mindig szertettem a kis csajokat. Értsed, úgy, hogy alacsonyabb, nem túl nagy mellek, általában aktív természet. Nem tudom miért, de engem ők izgattak mindig is a legjobban.
Miután senki nem kíváncsi sem az én, sem a lány előéletére, így ezt most nem írom le.
A lényeg, hogy úgy már 2 hete ott dolgoztunk. Anita és én nem sokat beszéltünk egymással. Bár külsőre, pont az ideálom, de jellemre mindig is eléggé vissza taszítónak tartottam őt. Állandóan a szart keverte az osztályban, szerencsére körülöttem soha. Így mondhatom, hogy elvoltunk egymással.
Na egyik alkalommal a feladat az volt, hogy ebben a sport áruházban, a frissen érkezett labdákat... azt hiszem football labdákat, de tök mindegy... kellett ki csomagolni és egy nagy fém kosárba bele rakni. A látszat ellenére, nem is olyan egyszerű ez a művelet, mert ott kezdődik, hogy szereld össze a fém kosarat... na mindegy. Ezzel én már küzdöttem egy ideje, mikor Anitát rendelték oda, hogy segítsen már nekem.
- Anita add már oda azt a fogót. Ekkor vettem észre, hogy mindennek foglalkozik csak ezzel sem. Nekem mindig is eléggé nagy küldetés tudatom volt. Értsed hogy ha volt egy faladat mindig arra koncentráltam, másra nem. Eleinte itt is így volt. - Legalább tegyél úgy mintha dolgozni akarnál, azt a rész fogd már össze egyedül is meg tudom csinálni, de ha már itt vagy... na végre.
Ekkor oda jött és megfogta amit meg kellett. Végre nagy nehezen, kisebb sérülésekkel össze szereltem a ketrecet. Ekkor Anita oda húzta a labdákat és elkezdtük be rakosgatni őket, ami szintén nem csak annyi, hogy berakod, mert fel is kellett fújni őket. Én fogtam, ő nyomta a gombot. Ekkor tűnt fel elsőnek, ahogy fogtam a labdát, hogy ennek a lánynak nincsenek is olyan kicsi mellei. Soha nem igazán néztem meg magamnak, mert annyira nem érdekelt ez a lány... de most kimondottan meg fogta a figyelmemet.
Csináltuk a dolgunkat, egyszer csak megszólalt a lány: - Te ezek a labdák olyan kemények, nem lettek túl fújva?
Nem tudom mi ütött belém, de ezt a "labdát" le kellett üssem: - Szerintem jók lesznek, akár csak a tieid.
Erre semmi reakció nem volt... ekkor sajnáltam, hogy nem mondtam valami egyértelműbbet. Nem sokkal később vettem észre, miután a melleit nem kicsit stíröltem hogy nincs rajta melltartó. Sőt... látni a bimbókat. Hát hogy mondjam, a gatyámban, egyre jobban mocorgott valamit és egyszerűen nem tudom mi ütött belém.
- Fázol? - Kérdeztem tőle.
- Nem, miért gondolod? - Kérdezte.
- Hát csak volt egy sejtésem. - Ekkor szerintem valami megszállhatott, mert meg simítottam a mellét. Nem sikerült úgy ahogy akartam. Egyébként nem volt olyan extra a dolog, mert a labdákat, ahogy fogtam, a kezeim kb 3 cm-re voltak a melleitől. Néha, néha hozzá-hozzá értem innentől kezdve, de úgy látszott, hogy neki fel sem tűnt. Egyébként ez olyan fél óra lefolyása alatt történt.
Amikor már a zsákban kevesebb labda volt és egyre mélyebbre kellett hajolnia, a mellei egyre jobban megbámulhatóak lettek. Sajnos olyan felső volt rajta, ami nem engedett sok belátást, se én azért próbálkoztam és a pöcsöm, egyre inkább aktivizálta magát. Féltem, hogy az előtt fejezzük be a munkát hogy bármi történne. Nem hagyhattam, úgy voltam vele, maximum megsértődik, de egyre inkább úgy tűnt, hogy a beszólásaim, a csipkedéseim nem sértik, sőt... egyik jele az volt, hogy azt vettem észre, hogy egy idő után, ne is én bökdösöm a melleit, hanem, ő nyomja a kezemnek őket.
- Te Anita, nagyon szép labdáid vannak. *Ekkor rám nézett és bennem kicsit megállt a levegő is* - Úgy meg nézném őket *Mikor kimondtam, egyből elkaptam a tekintetemet a lányról és önkénytelenül is a melleit bámulta és arra lettem figyelmes, hogy ki nyomja őket. Azt hittem ott helyben letépem róla a felsőt. Sajnos véget ért a munka és én olyan mérges voltam magamra, hogy még egy csókot sem adtam neki... ekkor láttam, hogy Anita oda megy a műszakvezetőhöz és mond neki valamit, aki erre bólint.
Ekkor a lány elindult a személyzeti részleg felé én meg kíváncsian és reménykedve figyeltem őt egyszer csak azt láttam és hátra néz rám, még talán nem is bólintott de én tudtam, MOST mennem kell.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.43 pont (56 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#13 feherfabia 2018. 03. 24. szombat 06:23
Folytasd! Én szeretem az ehhez hasonló kalandozásokat!!
#12 cscsu50 2016. 02. 19. péntek 05:23
türhető
#11 sunyilo 2016. 02. 18. csütörtök 18:42
Írjad csak, jó lesz.
#10 veteran 2016. 02. 18. csütörtök 09:58
Nem olyan rossz, folytasd.
#9 vakon53 2016. 02. 17. szerda 15:59
Netörődjél a fikázókkal írjáltovább.
#8 nwcastl 2016. 02. 17. szerda 13:37
Egy fiatal fiúcska álmodozásai... Legközelebb legalább a helyesírásra figyelj!
#7 Bob__ 2016. 02. 17. szerda 08:59
Valahogy az első bekezdés után meguntam, mert ugyan abból a 3 szóból állt, és újra és újra.
Értsd, szóismétlés! smile De azért majd egyszer átolvasom.
#6 zsuzsika 2016. 02. 17. szerda 08:29
Gyenge.
#5 rockycellar 2016. 02. 17. szerda 08:20
Ez valami nagyon rosszra sikerült
#4 listike 2016. 02. 17. szerda 07:55
A közepesnél is gyengébb.
#3 A57L 2016. 02. 17. szerda 06:45
Kár érte,mert jobb is lehetett volna.
#2 feherfabia 2016. 02. 17. szerda 06:24
gyenge!
#1 Törté-Net 2016. 02. 17. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?