A+ A-

Végül kiderült

23 éves koromban nagy fordulópont állt be az életemben. Sok szempontból is.
A nagyapám bátyja, mivel senkije nem volt, rám hagyta a budapesti lakását, és végre elkezdődhetett az önálló, felnőtt életem. Az alig több mint minimálbéres fizetésemből, sosem lettem volna képes önerőből elköltözni a szüleimtől. Abból a Buda környéki kis életunt falucskából. Mindig is szerettem volna a városi élet forgatagában élni, ráadásul így a munkahelyem is jóval közelebb volt. A fizetésemből szűkösen, de fent tudtam tartani magam, és hetente egyszer - kétszer azért megengedhettem magamnak egy kis lefekvés előtti borozgatást is. Akkoriban szingli voltam, de újabb kapcsolatot még nem akartam.
Idő kellett, hogy elrendezzem a gondolataimat a volt barátommal kapcsolatban.
A panel negyedben, ahol laktam, volt egy kisebb cukrászda. A délutános műszakból mindig épp valamivel 10 előtt értem haza. Pont bekaptam valami kis olcsó sütit, és már zártak is.
Jól esett a napi fáradalmak után egy kis boldogsághormon, de másodjára már nem emiatt mentem be munka után, hanem mert a cukrászlány szimpatikus volt, és szívesen összebarátkoztam volna vele, mivel itt a város túlsó szélén nem ismertem senkit.
A főnöke szokott zárni, így Bea nagyjából 10 - kor le is léphetett. Ő is a közelben lakott.
Egy darabon együtt szoktunk menni. Ő esténként süti helyett inkább egy sört ivott meg hazafelé menet, így ilyenkor én is vettem egyet. Leültünk egy padra meginni. A vége mindig az lett, hogy na jó akkor vegyünk még egyet, mert kellemesen elbeszélgettük az időt, és mivel Bea is délutánra járt dolgozni, nem siettünk haza. Volt egy - két közös hobbink, meg olyan könyvek, amiket azelőtt mindketten olvastunk. Ő egy évvel idősebb nálam, de még a szüleivel élt. Nagyjából velem egy magas, vékony, de formás alkatú.
Neki is barna haja van, csak egy árnyalatnyit sötétebb. Amiben lényegesen különbözünk, hogy neki valószínűleg nem volt tinédzser korában kisebbségi komplexusa a mellei méretét illetően, és az, hogy én amolyan befelé forduló alkat vagyok, Bea viszont ilyen szempontból pont az ellentétem, aminek nagyon örültem, mert nekem nincs meg az a képességem, hogy huzamosabb ideig életben tartsak egy beszélgetést. Mindig inkább meghallgatni szerettem az embereket, itt ott hozzá fűzni ezt azt a mondandójukhoz. Vele viszont jobban megtaláltam a közös hangot. Pár napja ismertük egymást, amikor a férfiakra terelődött a szó, és kiderült, hogy leszbikus. Tisztáztam vele, hogy engem ez nem zavar, és ettől még lehetünk barátnők. Érdekes volt hallgatnom, ahogy mesélt a korábbi kapcsolatairól, és én is meséltem neki nagyvonalakban a fiúimról, de ezután már nem volt ez beszédtéma köztünk.
Férfiakról másokkal is tudtam volna beszélgetni, és azokkal a dolgokkal kapcsolatban, amik az élet egyéb területein érdekeltek, Beával jobban megértettük egymást.
Késő éjjel, az erkélyemen cigarettázva, eszembe jutottak a beszélgetéseink.
Azokban a röpke éjjeli órákban, magam mögött hagyva a világot, távolabbról szemlélve az aznapi eseményeket, tisztábban látom a dolgokat.
Igazából mindig is kíváncsi voltam, hogy milyen lehet egy nővel, és Bea tetszett is nekem, csak mivel még nem tettem túl magam a barátomon, ez így egyből még nem fogalmazódott meg bennem. Mármint az, hogy el is mondjam neki. Egyelőre csak el voltam foglalva a gondolataimmal, amikor meg rájuk untam, arra vágytam, hogy végre kinyissak egy üveg bort, úgy egymagamban, és nagyívben tegyek a világra.
Másnap este megkérdeztem, hogy van e kedve feljönni hozzám iszogatni, dumálgatni vagy valami filmet nézni.
- Persze csak barátilag! –mosolygott Bea.
Nem tudom, mennyire látszódhatott rajtam, de kicsit zavarba jöttem, mert bár nem olyan hangsúllyal mondta, mégis kétértelműen hangzott ezt egy leszbikus lány szájából hallanom. Kellemesen telt az este. Bea társaságában nem csupán a barátomról sikerült megfeledkeznem, de még sohasem éreztem olyan jól magam. Nem vagyok valami kreatív szóhasználatú írói vénával megáldott alkat. Nem tudom, hogy fejezzem ezt ki, de Beával valahogy otthonosabban éreztem magam, mivel nő volt, ráadásul olyan nő, akinek természetes lenne, hogy szeretkezzünk is egymással, és ez nagyon felvillanyozott.
Miután elment, és az ágyamra dőltem, az járt a fejemben, hogy nemrég még itt feküdt az ágyamon, és bár nem tudtam, hogy az esete vagyok e, de elvégre jó nő vagyok, és ha kezdeményeztem volna, lehet, hogy most nem egyedül feküdnék itt, hanem éppen most szabadulnánk meg a ruháinktól.
Ahogy elképzeltem, hogy meztelenül fölém hajol, és azt mondja:
- Engem megcsókolhatsz, ha akarsz! - az ujjaim már a bugyimban jártak.
- Kívánlak Bea! –hangosan kimondtam.
Rég izgultam már föl annyira.
Elhatároztam, hogy másnap elmondom neki, hogy tetszik.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.85 pont (59 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#13 RAVETRAIN 2016. 10. 31. hétfő 12:36
Ezt jó volt még egyszer elolvasni!
#12 listike 2016. 08. 11. csütörtök 07:15
Nagyon tetszett.
#11 RAVETRAIN 2016. 04. 3. vasárnap 22:05
Nagyon tetszett. Izgató! 10p
#10 zsuzsika 2016. 01. 27. szerda 09:25
Tetszett.
#9 cscsu50 2016. 01. 16. szombat 07:49
jó munka
#8 picula 2016. 01. 16. szombat 00:40
Jó lett 10 p
#7 genius33 2016. 01. 15. péntek 23:00
Kellemes kis sztory.
#6 papi 2016. 01. 14. csütörtök 11:25
Nagyon jó.
#5 Rinaldo 2016. 01. 14. csütörtök 07:29
Szuper.
#4 A57L 2016. 01. 14. csütörtök 06:28
Jól megírt történet.
#3 feherfabia 2016. 01. 14. csütörtök 05:40
Egész jó!
#2 vakon53 2016. 01. 14. csütörtök 03:16
Nemrossz!
#1 Törté-Net 2016. 01. 14. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?