A+ A-

Egy régi ismerős

Egy május eleji hétköznap estén, hazafelé sétálva a délutános műszakból, összefutottam egy régi ismerős arccal. Nem hittem a szememnek, amikor a sötétben kezdett kirajzolódni előttem, ki közeledik felém. Pár évvel azelőtt, a 20-as éveink elején, mindketten egy multi cégnek dolgoztunk. Láttam őt párszor, de igazán akkor ismerkedtünk össze, amikor a főnökség felkért, hogy vegyek részt egy vidéki központjuk átépítésében. A vonaton derült ki, hogy Norbi is elvállalta. Egy kisebb motelt bérelt ki a cég nekünk dolgozóknak. Az ország minden területéről volt ott valaki. Nem volt nagy szám, de nekem már az is izgalmas volt, hogy egyszerűen csak nem valami lepukkant munkásszállóban voltunk, hanem mindenkinek saját szobája volt, TV-vel, zuhanyzóval, és távol lehettem a szüleim veszekedésétől, egy addig ismeretlen környezetben. Norbi még elvállalta ezt a pár hetes melót, mert jóval több pénzt fizettek érte, mint a szimpla árufeltöltésért, aztán kilépett a cégtől. Összehaverkodtunk az alatt az idő alatt, de csak munkatársként. Miután kilépett, nem kerestük egymást annak ellenére sem, hogy mindketten ugyanabban a panel negyedben laktunk. Megvoltak a magam cimborái, és gondolom neki is. No meg akkor még volt barátnőm, így tudat alá fojtottam a vonzalmamat iránta. Ugyanakkor bennem maradt az, hogy mi lett volna, ha kezdeményezek nála.
Nem voltam biztos benne, de volt egy olyan fura érzésem, mintha tetszenék neki.
Nem flörtölt velem, mert azt természetesen észrevettem volna, csak egyszerűen maga a kisugárzása valahogy más volt, mint a férfiaké. Az alapján, ahogy a csajokkal viselkedett, látszott, hogy volt már nővel, de ettől függetlenül kicsit olyan nőies stílusa volt.
Felfigyeltem rá, hogy a többi férfival nem, viszont velem ugyanolyan kedvesen viselkedett, mint a lányokkal. Amikor az éjszakás műszak után már mindenki bevonult az erkélyről a szobájába, és mi ketten még kint maradtunk iszogatni, minden alkalommal úgy éreztem, mintha lenne köztünk valami. Nem hiszek abban, hogy a biszexuális emberek megérzik egymást, abban viszont igen, hogy ha vonzódnak is egymáshoz, az akaratlanul is meglátszik rajtuk. Egy-egy önfeledt pillantásból, hanglejtésből. Legalább is a saját tapasztalatomból kiindulva nekem ez a véleményem. Akkor még nem tudtam, hogy Norbi vajon csak azért viselkedik e velem olyan kedvesen, mert minden igyekezetem ellenére mégis meglátszott rajtam valamiből, hogy tetszik nekem, és tegyük fel hetero, de elfogadja a hozzám hasonló embereket, vagy pedig azért mert én is tetszem neki. Rákérdezni meg persze nem mertem, mivel féltem, hogy ha az első verzió az igaz, akkor esetleg elmondja másoknak,
és majd rajtam röhögnek, hogy a kis buzi bepróbálkozott nála. Nem tudom, így ahogy leírom ezeket, elég hülyén hangzik, de akkor ezt éreztem magamban. Még nem volt tapasztalatom ilyen téren. Abban sem voltam biztos, hogy nem csak én képzelek e többet a baráti szimpátiánál, mivel vonzódtam hozzá, és szerettem volna, ha ő is így érezne. Arra gondoltam, lehet, hogy csak szimplán mindenkivel ilyen kedves és közvetlen, akit kedvel.
Azon a májusi estén, amikor újra összehozott minket a sors, a sarki kisboltban vettünk
egy-egy sört, és elmeséltük egymásnak, kinek hogy alakult azóta az élete.
Neki sem volt már csaja, és miután elmondtam neki, hogy nekem sincs egy ideje,
észrevettem rajta, hogy szinte már zavarba ejtően sejtelmes tekintettel mosolyog rám.
Elhatároztam, hogy még egyszer nem szalasztom el az alkalmat, és elmondom neki,
hogy tetszik, de még vártam vele. Gondoltam, majd a beszélgetés vége felé.
Korábban is volt már, hogy fiúk is tetszettek, de Norbi volt az első, aki olyan erős vonzalmat ébresztett bennem, aminek már nem tudtam ellenállni. Az vonzott benne annyira,
hogy ő is egy szőke hajú, kedves srác volt, mint én, és amolyan befelé forduló személyiség, de ha valaki beszélgetést kezdeményezett vele, bőbeszédűbb volt nálam.
Ami még tetszett benne, hogy a haja és a bőre valamivel sötétebb árnyalatú volt, mint nekem, és izmosabb is volt. Lehet, csak a sörnek köszönhetem, hogy elmertem mondani neki,
mert azon az estén hiába nem kellett már tartanom attól, hogy kitudódik a dolog, mivel senki ismerősöm nem ismerte őt, mégis azért amikor ott van az ember egy ilyen helyzetben,
nem olyan könnyű színt vallani ilyen téren valakinek.
-Tudod, már annak idején is volt valami, amit el akartam mondani neked, de akkor még volt barátnőm, és… szóval… én a férfiakat is szeretem, és…
-Te is tetszel nekem!
-Komolyan?
-Sejtettem, hogy te is biszex vagy, de nem mertem rákérdezni, mert volt már ilyen, hogy…
hát legalább is azt állította a srác, hogy ő hetero, szóval…
-Akkor még te sem voltál férfival?
-Még nem. Csak mielőtt összejöttem a volt barátnőmmel, néha férfiakról is fantáziáltam,
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.35 pont (37 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#6 zsuzsika 2016. 01. 16. szombat 08:21
Nem rossz.
#5 papi 2015. 12. 15. kedd 14:58
Egy a sok közül
#4 veteran 2015. 12. 15. kedd 14:08
Nem rossz.
#3 Rinaldo 2015. 12. 15. kedd 07:48
elmegy.
#2 A57L 2015. 12. 15. kedd 07:12
Nem rossz írás,pedig nem vagyok homós.
#1 Törté-Net 2015. 12. 15. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?