A párom és a főnököm elkapott... - És én élveztem!

Mindenki munkahelyén akad egy fiatal, dögös lány, vagy egy sármos, fiatal pasi, akivel szívesen kefélne... És ez az én munkahelyemen sincs másképp. 2 hónapja dolgozom egy nevesebb vállalatnál, irodán. Nem akartam kitartott lenni Gábor mellett, így hát erőt vettem magamon, és beadtam pár helyre a fényképes önéletrajzomat. A csatolt fényképen úgy nézek ki, mint egy nyolcadikból most ballagott diáklány. Fehér ing, semmi smink, összefogott haj, enyhe mosoly. Első ránézésre még ártatlannak tűnnék. Báránybőrbe bújt farkas.

Emlékszek, már az első napon máris szexuálisan túlfűtve indult. Mint azt már korábban párszor említettem, nem szeretem ugyanis a push-up melltartót, főleg ebben a nyári hőségben nem. És sok nőtársam bánatára, nincs is rá szükségem sem méret, sem formaügyileg. Viszont iroda lévén a munkahelyem légkondicionált. A helységbe lépve szinte a mellbimbómon éreztem a hűs levegő érintését, ahogy körbetáncol a hegyén és az udvarán. Lenéztem. Karba kellett tennem a kezem, mivel elég feltűnően ágaskodott, és a halványrózsaszín, dekoltált blúzom még inkább kihangsúlyozta. Napszítta barna hajam laza loknikban hullott a vállamra, de sajnos nem volt elég hosszú ahhoz, hogy kellemetlenségem okát leplezhessem vele.
Leültetnek, várni kell.
Ujjhegyemmel feljebb tolom a vékony, fekete keretes szemüveget az orromon. Körbenézek.
Sok, jólöltözött, csinos nő ül egymáshoz elég közel, egymás mellett lévő asztaloknál, a teremben csupán egyetlen férfi van. Beszélget. Amint észrevesz, elodázza a társalgást, és felém tart.
Iszonyat dögös. Sötétszürke, Nem túl passzentos nadrágot, halványkék inget, és a nadrághoz passzoló zakót visel. A haja sötétbarna, hátrafésült, angolos. A szeme pásztázó kék. Fazonra nyírt borosta, szabályos, fehér fogak. Olyasmi mosoly, aminek az erejét a nyakamon érezném.
– Üdvözlöm! – nyújtja a kezét messziről – Gondolom ön az új munkatársunk. Elina, ugyebár?
– Üdv. – mosolygok, de a kezem félve indul meg a keze felé. A bimbóm még mindig ágaskodik, szinte kukucskál. Mintha meg akarná nézni magának a férfit. A kezünk összeér, és pillantása a mellkasomra téved. Szinte apró szikrák röpködnek a pupillája körül. El akarja kapni a tekintetét, de mintha ez megterhelő lenne a számára. – Igen, Szekeres Elina. – végre felnéz, és újra rám mosolyog. Óráknak tűnnek a másodpercek.