A+ A-

Nem csak a hűségeseké...

- Három hosszú nap volt. Ilyenkor nem találom a helyem.
- Mi az a három nap? A barátom jó, ha kéthavonta hazajön három napra.
- De akkor, gondolom, ki sem másztok az ágyból...
- Dehogynem! - Hatásszünet. - Kefélünk az előszobában, konyhában, fürdőben... nem is tudok olyan helyet mondani, ami szűz maradt. Csilláron?
- Nekem az is elég lenne, ha elmenne mögöttem és hozzáérne a hajamhoz.
- Nincsenek túl nagy igényeid!
- Ez ittenre vonatkozik. Napközben ennyi a lehetőség. Kifújt!
- És az ebédidő mire való?
- Hülyülsz? Hol gondolod?
- Irattár... Ha behajolsz az alulról harmadik polcra, csak arra kell vigyáznod, hogy a fejed ne üsd be túl gyakran a felette lévő deszkába...
- Ne mondd, hogy te...
- Honnan tudnám különben? Ne felejts el zsepit vinni, de van egy picuri mosdó a sarokban, az működik ám! Ha netán poros lenne a kiskezed az iratoktól... Nem is kell megvárni az ebédidőt, ami sürgős, az sürgős!
- Egyszerűen felmegyek, behajolok a harmadik polcra... Így gondolod?
- Kifelejtettél valamit! Nehogy egyedül menj!
- De most hogy szóljak... neki?
- Megmondod, hogy három napja nem láttad már, vagy holnap lesz negyedik napja, úgyhogy nyomás kefélni az irattárba!... Ha ez nem tetszik, akkor odamész hozzá, hogy szükség lenne néhány dokumentumra, és jó lenne, ha megnézne egyet, hogy mire gondolsz, aztán majd kikeresed a többit... persze, az irattárban.
- De milyen dokumentum?
- Komolyan kérdezed? A harmadik polcon hasaló dokumentum... haha!
- Elképesztő vagy!
- Na, nyomás, mert lefoglalják előled a polcot!
- Más is szokott...?
- Szokott, szopott... van ott minden! Ja, szopáshoz találsz egy jó széket az állványok között, kényelmesebb, mint guggolva.
Virág, a 26 éves ügyintéző felszegte a fejét, csípőre tette a kezét, s amennyire az irodaház folyosóján lehetséges, felemelte a hangját:
- Mondd csak, te kivel jársz oda?
Ágnes, a 27 éves csoportvezető arca nem árult el semmiféle csodálkozást. Mert mi van abban, hogy élettársa 2-3 havi távolléte alatt, neki - közben - itthon is merülnek fel szükségletei?
- Miért is érdekel?
- Miért is titkolódzol?
- Figyelj csak! Ha kíváncsi vagy, akkor semmi közöd hozzá. De ha azt kéred, hogy hozzalak össze valakivel, akivel feljárogathatsz az irattárba, akkor először megkérdezem a pasit, hogy bevállalna-e valakit név nélkül, aztán összeismertetlek benneteket.
- Csináltál már ilyet?
- Mind a két irányban... Szólt a pasi, hogy a haverját is érdekelné a dolog, hát ajánlottam neki partnert.
- És csajszi is megkeresett? - hüledezett Virág. - Azt mondod, hogy egy csajszi odament hozzád, hogy tudsz-e olyan pasit, aki megkefélné az irattárban?
- Nem csak egy... De nagyjából így történt... Most el kell szaladnom egy megbeszélésre, de később dumálunk! - Ágnes maga elé szorította a 2-3 lapból álló, függőlegesen meghajtott iratot, amit eddig szórakozottan lóbált a kezében, s elsietett a hosszú folyosón a lift felé.
Két órával később...
Virág asztalán megcsörrent a telefon. Már a csengésből megállapította, hogy belső hívás, a kijelzőre pillantva pedig látta: S. Ágnes.
- Vége a megbeszélésnek? - kérdezte.
- Annak igen, de gyorsan lezavarok még egyet. Csak azért hívlak, hogy aztán lenne kedved együtt ebédelni?
- Kik? ... Kivel? - Virág fejében még az előző beszélgetés zúgott.
- Szólj a barátodnak is! - hangzott a készülékből.
- Őt nem lehet ilyenkor zavarni...
- Akkor majd én megkérdezem, tud-e jönni - hadarta Ágnes türelmetlenül -, és talizzunk pontban fél egykor a parkolóban! Rendben?
- Jó, de... - Nem volt értelme folytatni, mert megszakadt a vonal.
Virág kölcsönt kért egy kolléganőjétől, hátha nem lehet bankkártyával fizetni, és a megbeszéltnél 5 perccel korábban a parkolóban toporgott. Úgy érezte, mintha minden fénylő ablak mögül őt lesné valaki.
Ágnest és az őt kísérő két férfit láthatólag nem zavarta, ha mindahány szem őket nézi is az irodaházból, nevetgélve közeledtek. Virág ujjongott magában, hiszen titkos barátja időt tudott szakítani egy ebédre, így legalább nem kell megvárniuk a munkaidő végét, hogy láthassák egymást. A másik férfi valahol a szállításon dolgozik, a liftben szoktak egymásnak köszönni, de nem tud róla semmit. Mindegy is! A fő, hogy Bálint itt van!
- Húzzunk bele, mert nem sok időnk van! - vezényelt Bálint, Virág titkos szerelme, és beült a másik férfi mellé az anyósülésre.
Ágnes a hátsó ülésen megszorította kedvenc kolléganője kezét, és nevetve kihajtotta az ökölbeszorított ujjakat: Virág tenyere csuromvizes volt az izgalomtól. A férfiak még a munkával kapcsolatos dolgokat tárgyalták.
- Ne dolgozzatok már! - nyafogott Ágnes.
- Igazad van - válaszolt a túlontúl vékony, magas kolléga, és bekanyarodott a városhoz közeli panzió parkolójába. Nem állt meg azonban a bejárat mellett, hanem keresztülhajtva a betonon, egy faház mögé parkolt.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.44 pont (54 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#11 Rinaldo 2015. 11. 26. csütörtök 09:32
Elmegy.
#10 papi 2015. 11. 17. kedd 18:51
Nem nagy szám
#9 listike 2015. 11. 17. kedd 09:55
Egyszerűen rossz.
#8 feherfabia 2015. 11. 17. kedd 05:57
Gyenge!
#7 sunyilo 2015. 11. 16. hétfő 21:51
Olyan irattáros...
#6 sportyman (alttpg) 2015. 11. 16. hétfő 15:35
Átlagos.
#5 zsuzsika 2015. 11. 16. hétfő 09:24
Nagyon gyenge.
#4 veteran 2015. 11. 16. hétfő 09:12
Nem igazán sikerült.
#3 genius33 2015. 11. 16. hétfő 07:27
Nem lett a legjobb.
#2 cscsu50 2015. 11. 16. hétfő 07:09
elég gáz
#1 Törté-Net 2015. 11. 16. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?