A telefonom teljesen váratlanul csörrent meg. Ismeretlen számról kerestek. Esetlenül tapogatóztam a törölközőm után kutatva, hogy legalább a kezem megtörölhessem mielőtt fölveszem a készüléket. Kitartóan berregett. Hirtelen mozdulattal álltam föl a kádban, testemen csorgott az illó olajos fürdővíz. Leráztam kezeim és félig még kábán bámultam a telefon élesen világító kijelzőjét. Legmélyebb utazásomból rángatott vissza. Nem voltam túl hálás, de bosszús sem. Inkább közömbös. Ujjaim lassan markoltak a lágy textilbe, kezeimről letöröltem a sikamlós vízcseppeket és a készülékért nyúltam. A levegő nehéz párával és illó olajok, füstölők illatától volt telített. Elhúztam ujjam a bepárásodott kijelzőn, majd rekedtes hangon szólaltam meg.
- Haló.
A vonal másik végéről halk kattanás, majd szaggatott búgó hang jelezte a hívás végét. Letették. Vagy türelmetlenek voltak, vagy téves számot hívtak. Nem töprengtem túl sokat. Mélyet levegőt vettem és lassan letapogattam törölközőmmel nyirkosan csillogó bőrömet. Kiléptem a pici medencéből és szélesre tártam az ajtót. A beáramló fénytől még hunyorogtam egy kicsit, de a testemet simogató lágy szellőt élveztem, hagytam, hogy a természet kényeztessen. Mosolyogtam. Imádom ezt az érzést. Csodálatos, emberi felfogóképesség feletti gyöngédség, Isteni ajándék.
Lassú mozdulatokkal húztam fel a farmerem, még alsót sem vettem. Begomboltam, a legfelső gombok kivételével. Hagytam, hogy lötyögjön rajtam. Kezembe vettem a már előkészített gyümölcslevet tartalmazó poharat és az erkélyhez sétáltam. Útközben ujjam megérintette a távirányító gombját, aminek hatására lágy, keleties muzsika töltötte be a teret. Még mindig nem voltam teljesen itt. Lassan utaztam visszafelé. Vállammal az erkélyajtó félfájának támaszkodtam és igyekeztem felfogni a külvilágot. Lágy, virágillatos szellő rohant végig a lakáson vitorlává dagasztva hófehér függönyömet, átsodorva azt a vállamon. Megízleltem poharam tartalmát. Minden így tökéletes, ahogy van. - így gondoltam az elégedettség mosolyával arcomon. Mély levegőt vettem és indulni készültem. A szomszéd ház teraszáról integetetett az új lakó, egy meglehetősen csinos 40 körüli elvált hölgy. Tétován, de mosolyogva intettem vissza majd sarkon fordultam és eltűntem a függönyök mögött lakásom hűs rejtekében.
A kanapéra ültem. Kitárt karjaim a támlákra vetve hallgattam a lágy ellazító muzsikát. Szemeim ismét lehunytam. Az új szomszédasszonyom jelent meg előttem. Kedvesen mosolygott most is, mint mindig, amikor meglátott. Gyönyörű vállig érő, hullámos, barna haja volt, szép arca, gesztenyebarna szemek, és csodálatosan karcsú test, finom ívelésű, hatalmas keblek. Mindig elegáns, ápolt és távolságtartó, ugyanakkor nagyon kedves. Szinte vibrált körülötte a levegő.
Velem szemben már szinte a megismerkedésünk pillanatában másként viselkedett. Valamilyen internetes problémával keresett meg ideköltözése napján. Természetesen segítettem neki. Néhány perc alatt orvosoltam a problémát. Sokat nem beszélgettünk közben, de egy italra ott tartott, miután nem voltam hajlandó pénzt elfogadni az elvégzett apróságért Ekkor tudtam meg róla mindazt, amit elmondott magáról, hogy sokat dolgozik és, hogy mennyire imádja az életet. Én csak hallgattam őt és minden szavát értettem. Éreztem, hogy az élet imádata alatt ugyan azt érti, amit én is. Figyeltem őt, néztem minden mozdulatát és és felfogtam minden rezdülését. Tetszett, de nem azon töprengtem, hogy, hogyan cipelhetném ágyba, hanem azon, hogy ki is ő valójában.
Nem panaszkodott, nem sajnáltatta magát, csak beszélt és beszélt, szinte dalolt és közben kacagott néha.
Élt minden pillanatban. Lenyűgözött. Vidáman, mosolyogva tette csípőre a kezeit és nézett végig a lakás több pontján felhalmozott kartondobozokon.
- Ma este eltüntetem ezeket, rend lesz végre. - csacsogta kedvesen és rámkacsintott, majd felnevetett. Szemei csillogtak, fáradtságnak, megtörtségnek nyoma sem volt tekintetében. Boldog volt, teli energiával és engem is boldoggá tett pusztán azzal, hogy megjelent az életemben.
Jobbnak láttam elköszönni, de előtte megkérdeztem, hogy segíthetek-e még valamiben. Kedvesen mosolygott, de elutasított és azt mondta, hogy a többivel már boldogul és, megköszönte ismét a segítségem. Sokáig állt még az ajtóban és nézett utánam. Házam ajtajából fordultam vissza és mosolyogva intettem neki. Viszonozta és eltűntünk mindketten lakásaink ajtaja mögött. Azon az estén nagyon sokszor jutott eszembe. Kedvesnek és nagyon vonzónak találtam és most újra itt van velem. Nevet és csacsog folyamatosan.
Gondolataimat a telefon rezgő búgása szakított félbe. Tétován nyúltam utána. A zenét lehalkítottam és fölvettem a készüléket.
- Haló
- Haló, Amanda vagyok. Tudja, az internetes szomszéd. Láttam, hogy itthon van és igazán nem szeretném zavarni, de a segítségére van szükségem.
(...)
Amanda gyönyöre
A szavazáshoz VIP szükséges!
Átlag: 8.22 pont (46 szavazat)
