A+ A-

A feleségem szeretője

Köszönet FF-nak, ő írta az eredeti, női változatot :)
Ülök a nappaliban, ahogy évek óta mindig. Ugyanazok a bútorok, ugyanaz a kilátás a Várhegyre, ugyanazok a poharak az asztalon, és mégis, minden más. Minden idegen, szinte ellenséges, közönyös. Az óra ketyegését csak a poharakban csilingelő jégkockák zaja töri meg. Csend van, kicsit kínos, kicsit feszült, kicsit izgatott. Valamit mondani kéne, mindhárman ezt érezzük, de valahogy elfogytak a szavak. Az elején még könnyen ment minden. A vendégváró rutin átsegített a kezdeti sutaságokon. Kézfogás, puszi az asszonynak, bemutatkozás, foglalj helyet, mit iszol? - ez megy. De ami ez után jön, az nekünk új. Nekem már az is furcsa, hogy megpuszilja a feleségemet. Nem mintha tíz év házasság alatt nem lett volna rá példa, hogy más férfi üdvözlésképpen megpuszilja. De ez, most meg akarja dugni a nejemet, s még puszilgatja is, mit képzel magáról? Mi a frásznak puszilgatja, nem fél, hogy hasba rúgom? Persze Anna visszapuszilja, mosolyog, el is pirul s miközben összeér az arcuk, jobb kezét a pasas vállára teszi. Hirtelen nem is tűnik olyan jó ötletnek ez az egész. Más dolog, ha spontán módon kialakul valami, és más, amikor megtervezzük, hogy mint egy idióta ülök az ágy szélén, míg ez a másik Annával... hú de hülyén érzem magam.
Szerencsére a pasinak nem új ez az egész. Mert neki már rutin. Talán ezért is tartok az egésztől valamennyire. Az én kicsi feleségem egy az ő listáján, nekünk viszont ő Az Első. Basszus, nagy felelősség van rajta, és ő ezt túlzottan is könnyedén veszi. Bár, gondolom, talán így a jobb, hogy nem veszi komolyan. Csak lazán, semmi stressz, ez nem az érettségi, itt sima kuffantás van kibontakozóban, én vagyok az ünnepelt, én vagyok a bíró. Mindenki azt teszi, amit én megengedek, mindenki azt lesi, hogy én mit engedek meg. Én vagyok a néző, a saját feleségem a szeretőm, kedvesem, pornósztárom és szexrabszolgám. Értem fog élvezni, s magáért is biztosan, de a helyes megfogalmazás azt hiszem, az értünk. Igen, értünk, ebbe kapaszkodom, én akartam, nincs visszaút, nincs visszaút, menni kell.
- No és, meséljetek magatokról! szól, és Anna mellé telepszik. Gyomrom görcsbe rándul. Hiába, na, az ezeréves rutin: új kakas a szemétdombon. De most más a helyzet, nagyon más. A kakas, a feleségem másik kakasa, szemmel láthatóan bevetésre kész, cseppnyi kétely nincs a szívében. Ez meg fogja dugni, ezek dugni fognak, tudatosul bennem, és nem tudom, melyik az erősebb érzelem, a félelem, vagy a vágy, hogy megtegyék.
Nézem Anna arcát, szemeit, figyelem a száját, ahogy formálja a szavakat, figyelem a gesztusait, a kacéran csintalan hajtincseit. Hatalmába kerít újra és újra a felismerés, hogy egy órán belül megtörténik, s már nem vagyok ura a helyzetnek, csak sodródom kettejük násztáncának örvényében.
És nem, mégsem. Hála istennek, nincs násztánc, nincs örvény, csak hallucinálok az izgalomtól: a rutinos választottunk nem udvarol Annának. Nem szédíti, nem incselkedik vele, messzemenően figyelembe veszi azt, hogy mi még kezdők vagyunk, és minden bizonnyal érzékenyek minden vélt vagy valós „betámadásra”. Udvarias, figyelmes, hozzám is épp annyit beszél, mint a feleségemhez. Érezteti, hogy tetszik a neki felajánlott nő, de nem tolakodó, igyekszik természetesen viselkedni, mint egy régi közös ismerős.
Évek óta álmodoztam a mai napról, és most itt vagyunk. Ezerszer átrágtuk magunkat rajta. Számításba vettünk mindent, amit számításba vehettünk, és mindig oda jutottunk, hogy ki kéne próbálni, de sosem alakult úgy, hogy meg is tegyük. És most itt vagyunk, igen, itt vagyunk. Megtörténik. Kimegyek a konyhába, odateszek főni egy kávét. Hallom, a feleségem felnevet, hallom, ahogy összekoccan két pohár, vajon mit mondott neki a másik. Sosem gondoltam volna, hogy idáig eljutunk...
...mígnem egyszer csak megtört a jég, mégha nem is úgy, ahogyan azt elgondoltuk. Egy forró nyári éjszakán, mikor egy haveri társasággal voltunk az egyik lány szüleinek nyaralójában, kicsit elegem lett a cigifüstből és kimentem a szabadba. Gondoltam lazulok egy kicsit a közeli vízparton, szeretem a holdvilágos éjszakákat. Magányra vágytam.
A tó vize sötét volt, a hold fénye mozdulatlanul feküdt rajta. A tó körül fák, csend, megmagyarázhatatlan lassúság a levegőben. Leheveredtem a fövenyre a partmenti bokrok mellé, és elaludtam.
Arra eszméltem, hogy hangokat hallok. Egy nő suttogott pár méterre tőlem. Egy fának dőlt, kezeit az őt ölelő férfi nyaka köré fonta. A férfi a nő nyakát csókolgatta, harapdálta, az meg félig - meddig tiltakozva, félig - meddig incselkedve próbálta eltolni magától. Nem sikerült, nem is akarta, hogy sikerüljön, minden próbálkozással közelebb engedte magához, csípőjük már összeért, megbabonázva néztem, világított a sötétben egy meztelen láb, ahogy fogást keres a fa törzsén, mindhiába, egyre meg - megcsusszanva, de újra felemelkedve,(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.87 pont (46 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#11 zsuzsika 2015. 11. 11. szerda 09:50
Enyhe közepes.
#10 Gandalf 2015. 05. 2. szombat 23:34
Igen, tényleg jól leírja a feszültséget. Folytasd, kérlek!
#9 papi 2015. 03. 26. csütörtök 16:04
Nem tetszett. Semmi természetes nincs benne.
#8 Pavlov 2015. 03. 25. szerda 00:09
Jól leírja a feszültséget. Tetszett.
#7 deajk2008 2015. 03. 24. kedd 06:25
elment egynek, maga a történet menete jó, 8p...folytasd
#6 joozsi 2015. 03. 24. kedd 04:43
Látja valaki az illusztrációt?
#5 veteran 2015. 03. 23. hétfő 08:52
Nem tetszett.
#4 Rinaldo 2015. 03. 23. hétfő 08:20
Elmegy.
#3 gyuri0926 2015. 03. 23. hétfő 07:39
Nagyon gyenge , aki féltékeny ne csináljon ilyesmit .
#2 A57L 2015. 03. 23. hétfő 06:14
Nem lett rossz.
#1 Törté-Net 2015. 03. 23. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?