A+ A-

Nem gyermek

Mi értelme van ennek a nyomorult gimnáziumnak? A lány unottan nézett fel a táblára, magasról tett rá, hogy mi az önindukció jelensége, vagy, hogy mi van a mágneses energiával. Ki nem állhatta a fizikát, ahogy a matekot, és hasonló reáltantárgyakat sem. Utálta az egész iskolát, úgy ahogy volt - értelmetlen, ostoba és igazságtalan intézetnek találta. Vannak jó tanulók, de ők többnyire nem is éles eszűek, csak van seggük bemagolni azt a sok marhaságot.
Voltak persze tantárgyak, amiket kedvelt - a történelem és az irodalom. Ezek érdekelték, tanulás nélkül is jó jegyeket szerzett belőlük. Rendkívüli érzéke volt a művészetekhez, tehát az irodalomhoz is, a történelem meg már kiskorában is kedvenc témája volt - míg a többi kislány babázott, ő játék katonákkal játszott, amiket azért kapott, mert részeges anyja olcsóbbnak találta egy babánál. Aztán nem lett ebből baj, a lány sokkal jobb játéknak talált csatákat vívni képzeletbeli országokban, mint egy műanyag baba haját kefélni. Abban mi a jó?
A tantárgyakra visszatérve, neki nem volt magolásra türelme, mi több, ideje se nagyon. Persze ha annyira akart volna, talált volna időt rá, de az is biztos, hogy több dolga akadt, mint legtöbb diáktársának, akik a zsebpénzüket kevesellték, egyfolytában csak az ostoba divatkapcsolataikról panaszkodtak. Bár a lány nagyon egyedül volt a gimnáziumban, egy barátja sem volt, mindenki kerülte, és ő is került mindenkit, sokszor elcsípett egy-egy hangos, vihogós-nyavalygós beszélgetést. Többnyire a pasikról, pletykákról, manikűrösről szóltak ezek a beszélgetések, és a lánynak már két szótól is hányingere lett.
Utálta az iskolát, ahol senki sincs, aki közel állna hozzá, ahol értelmetlen marhaságokat kell tanulnia, és ahol azok a jó tanulók, akik agyilag zoknik, alkalmanként azért mégis megtöltik ezt a zoknit bemagolt tudással, és így rendre szerzik a jó jegyeket. Igazságtalanság, de a lányt már nem érdekelte. Az első évben jobban fájt neki ez a sok rossz dolog, ami a gimnáziummal járt, de aztán az élete megváltozott.
Még tizenöt volt, mikor megismerkedett egy férfivel. Egy könyvtárban találkoztak, épp ugyan azt a kötetet keresték. A férfi tizenöt évvel idősebb nála, és először egyikük sem gondolt a másikra komolyan, de azért elkezdtek beszélgetni, és megkedvelték egymást. Sokáig találkoztak, összebarátkoztak, és a férfi fokozatosan betekintést kaphatott a lány életébe, akinek legkisebb gondja is nagyobb volt diáktársaiénál.
Míg azok az elkényeztetett barmok aránylag rendes családban, nélkülözés nélkül, barátok közt élnek, a lánynak ez mind nem adatott meg. Tíz éves korában vesztette el anyját, apját pedig életében nem látta, de kedve sem volt felkeresni - ha nem kíváncsi a lányára, elmehet a pokolba. A lány özvegy nagyanyjánál élt, aki egy zsémbes öreglány, méghozzá ágyhoz szegezve - ő végezte a házimunkát, a pénzükkel is ő bánt, tizenöt éves korára már hatalmas felelősség volt a vállán. Senki sem segítette, egyedül volt a nagyvilágban, egyetlen barátja sem volt, a rokonai pedig soha nem érdeklődtek iránta, a lány aztán meg már csak büszkeségből sem volt hajlandó a nyakukra menni.
A gyermeknek látszó középiskolás lány igazából már nem volt gyermek. A múltja is ezt erősíti meg - hét éves korában történt, színjátszó szakkörről sietett hazafelé akkor még életben levő alkoholista anyjához, de a sötétben követte őt egy idegen. Leterítette, és a kislánynak épp csak sikerült elmenekülnie tőle, nem erőszakolta meg, de sok helyen megütötte, hogy mozgásképtelenné tegye. A lány ezenkívül gyermekkori társaitól is gyakran kapott gúnyos szavakat kiskori túlzott magassága és pattanásos arca miatt.
Sosem voltak barátai, egy alkoholista anya mellett, szeretet nélkül nőtt fel, majd pedig nagyanyjához került, aki egy szóval nem köszönte meg neki, hogy gondját viseli, vezeti a háztartást, és kezeli a pénzügyeit. Az öreglány úgy gondolta, ezzel tartozik neki unokája, ha már eteti és ruháztatja őt kevéske nyugdíjából. A lány a pénzügyekkel bajlódott legtöbbet - kevésből kellett kijönniük, de azért éhezni sosem éheztek. A sok nehéz körülmény, gyermek- és fiatalkorának kínjai miatt hamar fel kellett nőnie.
A férfi, akivel egy ideje már összefonódik élete, csak sokára került olyan közel a lányhoz, hogy minden titkáról beszámoljon neki - tizenhat éves korára aztán már mindent tudtak egymásról. A férfiről kiderült, hogy egy sikeres dohánycégnél vezető igazgató, ezért járkál sokszor öltönyben, mikor a lánnyal megbeszélt találkáikra igyekszik. Kávéházakban, könyvtárakban, csöndes parkokban szoktak találkozni, rengeteget beszélgetnek, sosem unják meg a másik társaságát.
A férfi eleinte bajban volt a lány fiatal korával - tudta jól, akármilyen fiatal is, már egyáltalán nem gyermek. Személye vonzotta, és egy idő múltán már teste is kezdte foglalkoztatni. Bár a lány kisgyermekkorában csúnya volt, amiért sosem talált barátra, ahogy cseperedett, a korral kiszépült.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.47 pont (55 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#10 Andreas6 2015. 02. 4. szerda 13:05
Igen, én ilyen romantikus vagyok - legalábbis ilyen is.
#9 sunyilo 2014. 12. 14. vasárnap 14:58
Nicsak, Andreas6, kibújt belőled a romantikus lélek? Egyébként tényleg jó, de valahol, valamilyen nyelven, de már biztosan olvastam.
#8 zsuzsika 2014. 10. 16. csütörtök 15:09
Ez is ismerős.
#7 veteran 2014. 10. 16. csütörtök 14:32
EZ NAGYON JÓ!!!
#6 Rinaldo 2014. 10. 16. csütörtök 07:48
Nagyon jó.
#5 Andreas6 2014. 10. 16. csütörtök 07:25
Hatalmas 10-es!
#4 listike 2014. 10. 16. csütörtök 07:01
Ez nagyon szép, folytatsd. 10pont.
#3 A57L 2014. 10. 16. csütörtök 06:20
Nem rossz történet.
#2 feherfabia 2014. 10. 16. csütörtök 05:51
Nagyon megható történet!! 10P
#1 Törté-Net 2014. 10. 16. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?