A+ A-

Pincétől a tetőig

Nem vagyok alacsony. 180 centimmel inkább magasnak mondanám magam, de a fél fejjel felettem tornyosuló lány mellett kényelmetlenül feszengtem. Ha lábujjhegyre billentem, a magasság megfelelt volna, ám ebben a cipőben kényelmetlen pozíciónak bizonyult, és elképzeltem a mögöttem állók vihogását: hol magasabb vagyok 5 centivel, hol pedig mégsem.
A lány időnként szórakozottan körbefuttatta a tekintetét, mint délceg zsiráflány a szavannán, rámosolygott valamelyik kollégára, majd odanézett rám is. Lefelé. Mintha csodálkozna, hogy nála lentebb is van élet...
De van ám! Olyan hévvel szívtam be az illatát, mintha képes lennék a parfümjét atomjaira bontva elemezni.
Komoly képet vágtam, afféle értelmes fejet, nehogy azt higgye, hogy nála kisebb és butább is vagyok. Egyébként is úgy képzeltem, hogy a tömérdek irodista lenéz bennünket, fizikai dolgozókat, és csak mendemonda, hogy közülük is meg lehet ismerkedni némelyikkel. Ehhez hozzájárult, hogy a lány kimagaslott a rögtönzött tanácskozás közönségéből, így duplán hátrányos helyzetűnek tekinthettem magam.
Váratlanul értesítettek bennünket, hogy menjünk az ebédlőbe. Minden gépnél maradjon valaki - mert a termelés nem állhat meg - , az irodaházból viszont jönnie kellett mindenkinek, ebből is látszik, hogy ott nincsenek halaszthatatlan dolgok.
Álltam a lány mellett, és tekintetemmel többször végigsimogattam. Hosszában is, körbe-körbe is. Sokat elidőztem a hosszú, selymes hajánál, képzeletem becsúsztatta alá a tenyeremet, hogy tarkójánál kitámasztva, kedvemre csókolhassam...
Mesélte az egyik kollégám, István, aki rangidősnek számított a brigádban, hogy az irodaházi csajok néha elkapnak közülünk valakit, és kézről-kézre adják. Hittem is, nem is. Ha igaz lenne, akkor én szerencsétlenül elkerülöm ezeket a csajokat. Ha kicsit kételkedtem is a mendemondákban, azért a gondolataimban az irodaház egyet jelentett a sok-sok mindenre kapható csajjal.
- De ez komoly! - bizonygatta. - Ki vannak éhezve egy kis friss húsra, és ha egyikük összejön valami épkézláb komával, annak elterjed a híre, és mindegyikük ki akarja próbálni.
Hitetlenkedve álltuk körbe.
- Nálunk is így van ez - folytatta - , ha elárulnám, hogy kivel huncutkodtam a raktárban, nem telne bele 10 perc, és máris mindannyian körülötte sündörögnétek, hátha nektek is összejön. Így működnek a csajok is! Ráérnek egésznap, elmesélnek egymásnak mindent, ha igaz, ha nem, és felfigyelnek rá, ha egyikük hosszúról, vastagról áradozik, vagy tud egy olyan helyet a cégen belül, amit még nem kameráztak be... Emlékezzetek csak rá, amikor Lajos bácsi, a karbantartóktól, elszólta magát, hogy van náluk egy használaton kívüli mosdó. Na, attól kezdve az a helyiség mindig be volt zárva. Belülről! Egészen addig, amíg oda is került az ajtó fölé egy kamera.
Ez tényleg így volt.
- Kifigyeltem, hogy kik járnak oda, és azt is tudom, hogy az irodából melyik csajoknak akadt ott sürgős dolga. - István kellő büszkeséggel nézett ránk. - Fel tudnám nektek térképezni, hogy melyik irodákból jöttek a csajok, és ha éppen jó helyen, jókor téblábolt egy magunkfajta melós, azt már kézen is fogták, és bezárkóztak vele a mosdóba. Lajos bácsi nem mondhatta többé, hogy nincs kihasználva, mert nagyobb lett a forgalma, mint bármelyik másik budinak...
Még a fülemben csengtek István mondatai, és rájöttem, hogy időközben egyetlen szót sem hallottam abból, amiért összecsődítették az egész céget.
A magas leányzó is mindenfelé nézelődött, csak éppen előre nem.
- Bocsi! - mondta, amikor elnyomva egy ásítást, könyökével a karomhoz ért.
- Semmi baj... - válaszoltam, magamban még hozzátéve: - jólesik még a bökdösésed is.
Óvatosan egy centivel még közelebb húzódtam, bár így még feltűnőbbé vált a szintkülönbség.
Váratlanul az arcomba mosolygott. Igen: rám! Igen: mosolygott!
- Mondtak már valami érdekeset? - kérdezte szórakozottan, mint aki nem is vár feleletet.
- Nem tudom... - ismertem be.
Erre hangtalanul felnevetett.
- Inni kéne egy kávét - jegyezte meg később, amikor már éppen kezdtem elveszíteni a reményt.
- Van itt egy automata az előtérben...
- Uzsgyi! Ott talizunk!
Elindult. A tömeg szétnyílt előtte, és még azok is megmozdultak, akik távol estek a vonulási útvonaltól, legalább a tekintetükkel követték, és legalább egyetlen jelképes lépést tettek abba az irányba.
Óvatosan szétnéztem, s mivel senki sem figyelt rám, én is a duplaajtó felé húzódtam. Többször megálltam, nyakat nyújtogatva előre néztem - mintha csak helyezkednék, mert mindent látni és hallani akarok - , de tempósan haladtam a kijárathoz.
A kávéautomata körül nyolcan-tízen várakoztak. Csak azt a lányt nem láttam sehol. Hová tűnhetett fél perc alatt?
Mosdó! Megálltam az ajtajával szemközt, vállammal a falat támasztva. A női mosdó nem volt kilincsre csukva, de hiába meresztgettem a szemem, nem láttam semmit a benti világból.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.9 pont (50 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#10 listike 2014. 09. 9. kedd 11:52
Többre számítottam.
#9 gyagya15 2014. 09. 5. péntek 13:26
csak a lényeg maradt le, a szex
#8 rockycellar 2014. 09. 3. szerda 20:23
Elég gáz
#7 zsuzsika 2014. 09. 3. szerda 11:17
Elkapkodott.
#6 papi 2014. 09. 3. szerda 10:15
Nem nagyon rossz.
#5 veteran 2014. 09. 3. szerda 08:11
Lehetett volna részletesebb a sex.
#4 Andreas6 2014. 09. 3. szerda 07:29
Jó, ha egy történetnek van kerete. Ennek jóformán csak kerete volt, átestél a ló túlsó oldalára.
#3 Rinaldo 2014. 09. 3. szerda 06:44
Jó.
#2 feherfabia 2014. 09. 3. szerda 05:23
7P
#1 Törté-Net 2014. 09. 3. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?