Rudi

A kép, ami felvillan minden egyes alkalommal, amikor rá gondolok, olyan érzést kelt bennem, hogy azonnal égnek állnak a mellbimbóim. Alul fekszem, csípőmet megemelve, szinte gyertyaállásban. Ő fölöttem áll, egy külső (hátsó) szemlélő számára akár mókás, pókemberes pózban, és úgy pumpál, mintha ez lenne az utolsó nap a világon. Őrületes a tempó, az izmai úgy feszülnek a combjában és a fenekében, hogy ahogy belekapaszkodok, és érzem azt a komoly izommunkát, amit belefektet a pózba, még nagyobb hős lesz nálam. Mélyen bennem van, egy-egy lökés szinte fáj, de olyan jól fáj... Az arcán a teljes elvetemülés, a már-már vadállati ösztönök, és a gyönyör vegyes kifejezése. A szemein olyan átszellemülés, hogy az már nem is evilági. Teljesen önkívületi állapotban dobálom magam alatta, a kezem is ekkor üthettem be, de abszolút nem számított, annyira élveztem.
És még csak most jön az, amivel teljesen eldurrantja az agyam: egyszer csak abbahagyja a pumpálást. Egy pillanatra úgy érzem, mind a 106 kilóját én tartom. Rám néz, megragadja a tarkómat és végignyalja az arcomat egészen álltól halántékig. Sok nyelvvel, mint egy olvadó fagyit. Orgazmikus a pillanat. Préda lettem. Ez az a kép, amivel rá emlékezek. Bár ezzel a csörte természetesen még közel sem ért véget...
A tarkómnál fogva irányít, úgy vált pózt, hogy nekem csak a gömbölyű bicepszébe kell kapaszkodnom. Ő már ül, én rajta lovaglok, az alhasa a csiklómat dörzsöli, arcát a melleimbe temeti. Pont olyan mélyen van bennem, hogy érzem, csak pillanatok kérdése a gyönyör. A mellem alsó részét nyalja-rágja-harapja, tudja, hogy így szeretem. A kezei mindenhol fognak, szorítanak, markolásznak. Imádom érezni az óriási, meleg tenyerét a testemen. Minden idegszálam a közeledő orgazmusra összpontosít. A tarkójába kapaszkodok, érzem, megizzadt a nagy munkában. Egy igazi hős ő, gyönyörű férfiállat egy félisten testében, és úgy dug, mintha nem lenne holnap.
A hajába túrom az ujjaim, és hátrahúzom a fejét, hogy belenézhessek a szemébe. Mélyen belecsókolok a sóhajtozó szájába, mire ő úgy csókol vissza, mintha levegőt vinnék egy fuldoklónak. Pedig én búcsúcsóknak szántam; már kezd elfehéredni minden, az izmaim egymás után feszülnek meg, a tüdőmbe beszorul a levegő, és olyan mélyről tör elő az orgazmusom, hogy követni sem tudom az érzést.