Vízparti sátorozás

Végre eljött a vizsgaidőszak vége. Az utolsó vizsgámra készültem éppen, amikor a telefonom. Az egyik évfolyamtársam hívott, hogy irtózatos buli készül a Körös parton, egész hetes elferdülésre számítsak és mindenki sátorban lesz, így ha nekem nincs, akkor újítsak be magamnak egyet. Ez nem okozott, gondot, apámnak volt egy korrekt kis sátra, amivel horgászni járt. Lefixáltuk, hogy hol találkozunk és gyorsan leráztam a cimbit, hogy legyen időm a római jog rejtelmeiben legalább bokáig elmerülni.
Egy tanulási mélyponton felhívtam apámat, hol elkérjem a sátrat. Persze odaadta. Másnap reggelre, mire be kellett mennem ZH-t írni, éreztem, hogy római jogot izzadok. Szerencsére könnyebb volt, mint számítottam rá, így felszabadultan indulhattam neki a cuccok összeszedésének.

Délutánra már lent voltam Apámnál és a „gátjáró” Ladába pakoltam a cuccost. A fater persze jött, ment segített, hogy mindenem legyen. Szerencsére a horgászcuccról sikerült lebeszélni. Persze a hűtőtáskát elfogadtam tele . Anyám csinált pár szendvicset, meg hidegélelmet készített. Már épp indultam volna, mikor hazaért a nővérem, és megkérdezte, hová megyek. Gyorsan rávágtam, hogy a vízhez, és bepattantam a kocsiba. Nóri megkopogtatta az ablakot.
– engem meg itt akarsz hagyni? – kérdezte viccesen.
Anyám persze nem vette poénra a dolgot.
– Na, csináljál helyet a Nórikának abban a kocsiban. Igazán lesz ott mit enni kettőtöknek is.
Nóri csak vigyorgott, de aztán megrántotta a vállát és elindult a ház felé.
– Mindjárt jövök, megkeresem a fürdőruhám.
Lemondóan néztem utána. Szokás szerint nekem kell majd vigyáznom rá, mert habár a nővérem, mégis kicsi korunk óta olyan, mintha a húgom lenne és mindig pátyolgatnom kell. Főleg, mióta pasizik és persze a pasik mindig többet akarnak, mint amit Nóri engedne...
Nemsokára megjelent a nővérem egy kis hátizsákkal.
– Te, egy egész hétig lent leszünk, tudod? – kérdeztem az egészen kis hátizsákra nézve.
– Persze, minden van, ami kellhet. Bugyik, bikinik, pár póló, fogkefe, tusfürdő.
– Oké, de nem jövök fel miattad, rendben?
– Nyugi, tuti nem kell feljönnöd – mondta gúnyosan és beült az anyósülésre.