A+ A-

Az ajándék 2. rész

Sajnálom, hogy eddig tartott, de mostanság nincs időm az írásra. Remélem nem okozok csalódást! Köszönöm, hogy elolvasod! Jó szórakozást!
Nem sokkal később magukra hagytam a lányokat. Úgy éreztem szükségük van egy kis „egyedüllétre” az este átéltek után. Hazahajtottam az autómmal és egy hosszú zuhany után, magam is nyugovóra tértem.
Másnap vasárnap lévén, ebédre voltam hivatalos a szüleimhez, mint mindig. Részvétel általában kötelező, ezen a napon sem volt ez másként. Pontosan délben érkeztem. Isteni illatok fogadtak már az előszobában. Az ebédlő felől vidám csevej és hangos nevetés hallatszott. Remek, a lányok már itt vannak... Nem tudom miért, de mintha egy egészen apró gombócocska kezdett volna növekedni a torkomban. Kínosnak éreztem a tegnap este után pont itt találkozni velük először a szüleim ebédlőjében. Vettem egy mély levegőt és beljebb sétáltam.
- Sziasztok! - köszöntem be.
- Szia Joey! - köszöntöttek szinte egyszerre a lányok.
- Gyere beljebb fiam! - invitált apám. - Tedd le magad kölyök! - mutatott a jobbján lévő székre, ami általában az én helyem volt. - Anyád is mindjárt jön, csak az utolsó simításokat végzi az ebéden.
- Már itt is van! - viharzott be anyám a konyhából. - Simítások elvégezve, lányok, terítsetek! Kisfiam! - keblére húzta a fejem, ahogy ott ültem, majd nyomott egy csókot a fejem búbjára.
- Szia Anyu! - köszöntöttem vigyorogva.
- Na mesélj fiam, milyen volt? - kérdezte apám, miután anyám otthagyott minket, hogy az ebéddel foglalkozzon. Kaptam egy enyhe sokkot, mert azonnal arra gondoltam, hogy a lányokkal töltött estémre kérdez rá. Ez persze lehetetlen, mert hát honnan is tudná!? Akkor is, a rossz lelkiismeret ugye... A másodperc tört része alatt kapcsoltam, hogy mire is gondol.
- Unalmas volt, mint mindig, egészen a végéig, - kezdtem el mesélni a pénteki meetingen történteket - amikor is az öreg elbeszélgetett velem. - elmeséltem neki a beszélgetésemet Mr. Hogworth-el.
- Ez mindenképp jó jel, - mondta elgondolkodva - Ahogy ismerem Franket, szerintem tervei vannak veled a jövőre nézve! - veregette meg a vállam. - Nem akarok előre inni a medve bőrére azzal, hogy ezt mondom, de büszke vagyok rád fiam!
Kicsit elpirulva fogadtam a dicséretet. Nem túl gyakori megnyilvánulása ez apámnak. Az ő elismeréséért, bizony meg kell dolgozni.
- Én is büszke vagyok rád kisfiam - lépett az ebédlőbe anyám, kezében egy tál gőzölgő levessel - de most épp miért is? - kérdezte nevetve
Na igen. Anyunál épp fordítva volt ez, mint apámmal. Ő nem fukarkodott soha a dicséretekkel. Nem szégyellem bevallani, hogy én bizony anyuci kicsi fia vagyok. Mindig is ajnározott, babusgatott és én imádom ezért.
- Azt hiszem a kölyök jó úton halad, hogy a cég történetének legfiatalabb partnerévé váljon! - jelentette ki, az ujjait keresztbe téve. - ez az egy babonája van, volt, lesz az öregnek. Gyerekkoromból is emlékszem erre a mozdulatra. „Soha ne kiabálj el előre semmit, fiam! Ne vedd biztosra a győzelmedet, különben az élet fenéken billent!”
- Ez nagyszerű! - lelkendezett anyám - De ez azt is jelenti, hogy túl sokat dolgozol kisfiam!
- „Ha valamit el akarsz érni az életben, dolgozz meg érte! Ha ki akarsz tűnni a tömegből, dolgozz keményebben, mint a tömeg!” - idéztem apám egyik bölcseletét.
- Ez az én fiam! - nevette el magát apám, miközben ismét meglapogatta a vállam. Anyám csak mosolyogva rázta a fejét.
- Minek örülünk? - kérdezte az éppen belépő Lena, nyomában Candyvel.
- Joey esélyes a partnerségre Frank cégénél! - mondta apám, az ujjait megint keresztbe téve maga előtt.
- Wow, Joey! - csapta össze a tenyerét maga előtt Lena - Tegnap nem is említetted! Gratulálok! - mondta az ujjait keresztbe téve maga előtt.
- Köszi! - válaszoltam neki, miközben hajvonalig vörösödtem.
Francért kell a tegnap estét emlegetni a szüleink előtt. Pár percig nem voltam zavarban erre tessék... Megint nem tudtam a szüleimre nézni. Időközben mindenki elfoglalta a helyét az asztalnál, és nekiláttunk az ebédnek. Természetesen minden tökéletes volt, ahogy mindig. Ebéd után apám és én beültünk a nappaliba, hogy megnézzük a vasárnapi Yankees meccset, amíg a lányok eltakarították az ebéd utáni romokat. Mindketten a fejünkbe csaptuk a yankies sapkánkat és a kommentátorok esélylatolgatásait hallgattuk, természetesen kiegészítettük a saját gondolatainkkal. Végig ordítoztuk a meccset, aminek a vége döntetlen lett a Tampa Bay Rays ellen. A ráják ellen döntetlen... Csak akkor lehettünk volna még ennél is csalódottabbak, ha kikapunk. A meccs után csatlakoztak hozzánk a lányok és amíg ők a kanapén csacsogtak, apámmal a meccset elemezgettük hosszasan. Kellemesen telt a délután, még a gombóc is eltűnt a torkomból. Amikor aztán a délután kora estébe fordult, én is és a lányok is szedelőzködni kezdtünk. Anyu mindenkinek csomagolt a megmaradt ételből. Búcsúzásként megöleltem anyámat, majd kezet ráztam az öregemmel. Amikor a lányok kerültek sorra, visszatért a gombóc a torkomba.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 9.11 pont (157 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#14 joozsi 2017. 10. 19. csütörtök 03:02
Jó lenne olvasni a folytatást!
#13 zsorzs29 2015. 08. 16. vasárnap 12:18
Nagyon jó,már többször olvastam.Remélem lesz folytatás.
#12 szekely18 2015. 02. 6. péntek 09:35
Újra olvasva még jobban tetszik.
#11 tomi19 2015. 02. 6. péntek 09:05
Újra olvasva még jobban tetszik,jó lenne ha folytatnád smile
#10 A57L 2014. 06. 5. csütörtök 05:32
Elég jó történet.
#9 tomi19 2014. 06. 1. vasárnap 15:09
Wow nagyon jó jöhet a folytatása 10 pont.
#8 Rinaldo 2014. 05. 7. szerda 12:27
Szuper.
#7 sores 2014. 05. 5. hétfő 16:12
10 pont, mikor jön a folytatás?
#6 zsuzsika 2014. 05. 5. hétfő 07:52
Jó.
#5 listike 2014. 05. 5. hétfő 06:57
Nagyon jó, még folytatsd. 10pont.
#4 hairy_pussy 2014. 05. 5. hétfő 06:34
10p
#3 veteran 2014. 05. 5. hétfő 05:06
#2 papi 2014. 05. 5. hétfő 04:47
Egész jó
#1 Törté-Net 2014. 05. 5. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?