A+ A-

Laura

Fordítás
Eredeti történet
Felnézek a csillagos égre, és most veszem észre, milyen gyönyörű így, az épületek felett. Ahogy megérint a szellő, észbe kapok, hogy nem foglak elérni, ha nem szedem össze magam gyorsan. Végül mégiscsak odaérek a klubba. Bemegyek, és úgy ülök le a pultnál, hogy nem veszed észre, ez én vagyok. "Mivel szolgálhatok ma este, uram?"
"Kaphatnék egy Heinekent és egy nagy csókot?" Szembefordulok veled, és te átnyúlsz a bárpult felett, hogy teljesítsd kérésemet. "Még egy pár perc, drágám. Bocsi."
"Oké, nem sietünk. Előttünk az egész éjszaka..." Nézlek, ahogy a bárpult mögött jársz - kelsz, meggyőződsz róla, hogy minden rendben van a váltáskor. Nem igazán tudom levenni rólad a szememet. Ahogy jársz, ahogy ma felöltöztél... Ragyogóan nézel ki a szűk farmerben és a pólódban. Minden domborulatodat kiemeli, ami azt illeti, meg is vagyok lepve, hogy még senki nem próbálkozott nálad, mióta itt vagyok.
Kb. öt perc múlva, a hátam mögé surransz, és arcon csókolsz. "Készen állsz?"
"Igen. Indulás..." Kézenfoglak és kisétálunk a klubból a csillagos éjszakába. "Néhány házzal odébb tudtam csak leparkolni. Remélem nem gond."
"Olyan gyönyörű az este, már miért lenne gond?" Átölelsz a derekamnál, és magadhoz húzol, mialatt végigmegyünk az utcán. "Szóval, hová megyünk?"
"Idejében megtudod, Laura, ne izgulj!"
Végre elérünk az autóhoz, kinyitom neked az ajtót, még egy puszit nyomva homlokodra, mielőtt behuppansz. Aztán átmegyek a másik oldalra, és beszállok. "Na, szemeket becsukni..." Szélesen elmosolyodsz és behunyod szemed. Hallod, amint a kocsi hátuljában kotorászok, aztán csendben maradok. "Csak egy kicsit hadd kukucskáljak!" Egy fekete kendőt kerítek a szemedre és megkötöm (nem túl szorosan, nem kell izgulnod). Mosolyod zavarodottságra vált. "Mi folyik itt, Paul?!"
"Lazítsd el magad, kicsim, ez a meglepetésed része!"
"Mmm, oké..." Egy puha puszit nyomok ajkaidra, aztán indítok, és célunk felé veszem az irányt.
"Egy kis segítséget sem kapok, hogy hová megyünk?"
"Sajnos erről szó sem lehet. Nem akarom elrontani a meglepetést." Mintegy húsz perc autókázás után végül elérjük úti célunkat. "Oké, megjöttünk."
"Nagyszerű, akkor most levehetem..." Gyorsan megállítalak, még mielőtt elérnéd a kendőt;
"Még nem egészen. Úgy egy percet sétálnunk kell..."
"Olyan szemét vagy, ne már!"
"Köszönöm!" Kiszállok és átmegyek a te oldaladra, segítek kikerülni a kocsiból. A szellő még most is olyan kellemes és pihentető, mint amikor kiléptünk a klubból. Egyszerűen tökéletes. Megfogom a karod és elkísérlek végcélunkhoz.
"Na most már itt volnánk."
"Az jó, akkor levehetem magamról ezt a valamit!"
"Hadd segítsek..." Leveszem a kendőt, és ahogyan szemed megszokja, meglátod a környéket. A folyó partján vagyunk, a város szélén egy csomó fa takarásában, elrejtve minden járókelő vagy bárki más tekintete elől. Van nálam egy pléd, egy piknik kosár és két gyertya, mindez a földön összekészítve. A csillagok visszatükröződnek a folyóban, amitől természetes csillag - és holdfény vesz körül minket. Letérdelek, hogy meggyújtsam a gyertyákat és elkezdem kicsomagolni a kosarat. Kiveszek minden ételt és elindulok vissza a kocsihoz. "Mindjárt jövök. Ne menj sehova!" Rámvillantod érzéki mosolyod, mire én egy puszit küldök feléd.
Amikor meglátsz visszafelé, egy hűtődoboz van a kezemben. Ahogy a plédhez érek, kiveszek belőle egy üveg pezsgőt, egy kis csomag jeget, és egy olyan helyes kis vedret, amibe az üvegeket szokták tenni. Mellém térdelsz, és úgy csókolsz, ahogy talán még soha! "Ezt el sem tudom hinni! Még soha senki nem tett ilyet értem. Azt sem tudom, mit mondjak..."
"Nem kell semmit sem mondanod, Laura." Egymásra mosolygunk. "Gyerünk, láss neki, tudom, hogy éhes vagy."
"Farkaséhes!!"
Húsz - harminc percig csak vacsorázunk és élvezzük egymás közelségét, a fák és a csillagok nyújtotta látványt. "Ma annyi mindent kaptam már tőled! Most én adok valamit mindezért cserébe..."
"Egyáltalán nem szükséges. Nem azért tetem, hogy kapjak érte valamit."
"Tudom. De kérlek, ezt most én szeretném..." Lassan hátamra fektetsz és lovagló ülésben rám ülsz. Majd lehajolsz, hogy megcsókolj, először ajkaimat. Egy édes, kedves csók, ami percekig tart, aztán bal orcám következik, majd a nyakam. Örökkévalóságnak tűnik, ahogy nyakamat csókolod és hozzásimulsz. Szeretem ajkaid, nyelved és fogaid érzését bőrömön, olyan szenvedélyes, olyan erotikus. Elkezded kigombolni fekete rövid ujjú ingemet, egyre hevesebben csókolva mellkasomat. Mellbimbóimhoz érve, mindegyiket szopogatod egy kicsit, másodpercről másodpercre egyre jobban felizgatsz. Amikor derekamhoz érsz, kirángatod a pólómat a fekete nadrágból, mellkasom így fedetlenül kínálja fel neked magát.
Minden négyzetcentiméteren elhelyezel egy csókot, minden csókot nyelved hegyének érintésével fűszerezel. Lejjebb csúszol, hogy kikapcsold övemet aztán nadrágom gombjai jönnek, sorra, ahonnan előtűnik a boxernacim.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.81 pont (57 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 Andreas6 2017. 09. 5. kedd 06:12
Hangulatos kis együttlét, kár, hogy nem tudtad jobban átadni az olvasóknak.
#3 A57L 2015. 05. 29. péntek 04:50
Közepes írás.
#2 listike 2014. 05. 31. szombat 19:22
Kedves.
#1 Törté-Net 2002. 01. 17. csütörtök 18:00
Mi a véleményed a történetről?