A+ A-

Tudom nem szabad, a szívem megszakad... de akarlak

Fülledt agusztusi éjszaka borította az egész tájat... halk, semmit mondó szellő simogatta végig a fákat. Roland ott állt elöttem alig pár lépésnyire zsebredugott kézzel és a csillagos eget bámulta miközben halkan megkérdezte:
- Miért csinálod ezt velem? Miért kell ez?
Fájdalmasan tekintettem rá és probáltam könyörgő hangot megütni miközbe torkomat fojtogatta a sirás:
- Értsd meg kérlek... nem lehet, nem szabad. Te is tudod, hogy nem szabad!Mindkettönknek ez lesz a leghelyesebb, én elmegyek, te megnösülsz nemsokára és elfelejtesz majd!
- Nem! Nem érted, hogy megörülök töled? Nem érted hogy annyira szeretlek, hogy nem tudom elviselni a gondolatot hogy nem lehetsz az enyém? - az utolsó szavakat szinte üvöltve mondta miközben hirtelen mozdulattal felém lépett. Ijedten nekiütköztem háttal a fa törzsének, és ö végigsimitotta az arcom gyengéden akár egy angyal.
- Kérlek, nem mehetsz el, nem hagyhatsz itt, könyörgöm neked!
Ugy nézett rám mint akinek az élete függ egyetlen szavamon, ha most nemet mondok neki, megölöm vele. Halkan, reszketö hanggal suttogtam:
- Szeretlek Roland...
Nem tudtam folytatni, fájdalmasan megcsokolt, nem engedett szóhoz jutni beleturt a hajamba egyik kezével, másikkal meg olyan szorosan ölelte át a derekam mint még soha, azt hittem eltöri a gerincem. Visszacsokoltam és éreztem hogy nem birom, itt már nincs megállj, nincs visszaút. Lágyan végigsimitottam megfeszült karjain és éreztem hogy a szoritás enged de hevesen csókol ahogy mindigis tette. Keze lassan lesiklott a derekamrol a combomra majd vissza egész a hátam közepéig utána fel végig a nyakamhoz és erövel húzott magához. Minden porcikám beleborzongott és hevesen kezdtem csokolni, szeretni és csimpaszkodtam a nyakába. Erre ő döntött már neki a fa törzsének és ugy simogatta a derekam, a vállam, mindenem de már enyhült, lágyabb érintésekkel, majd hirtelen ujjai megakadtak a blúzom cipzárjánál. Szerelmesen, szenvedélyesen mégis gyengéden nézett a szemembe:
- Igérem vigyázni fogok rád!
- Tudom! - válaszoltam és kezére téve a kezem arra ösztönöztem, hogy lehuzza a cipzárt.
Óvatosan, lassa huzta le a cipzárt, utt engedve kezeinek meztelen börömre. Hideg, reszketö kezeire libabörös lettem és trikója alá nyulva magamhoz szoritottam egy pillanatig, hogy találkozzon a testünk. Halkan nyögött fel majd egyetlen mozdulattal kibujt a trikóbol, a füre dobta. Hirtelen azt éreztem hogy a lábam már nem éri a földet, az ölébe vett puhán és a trikora fektetett akár egy kiscicát olyan finoman.
Lágyan mégis hevesen csokolt meg és éreztem hogy megáll az idö, nincs már más csak Roland és én. Óvatosan csokolta végig az arcom és lágy puszikkal kényeztette a nyakam majd a fülembe sugta:
- Kivánlak!
- Én is! - feleltem alig hallhatoan és a hajába markoltam és magamhoz szoritottam.
Roland a csipöm simogatta, a combom, majd kssé megemelkedve ujra csokolgatni kezdte a nyakam, lassan haladt lefele, szinte a leheletével simogatva. Megörültem töle, imádtam, akartam, és nem számitott más. Könnyes arcomat az övéhez simitottam:
- A tiéd akarok lenni!
Egyik kezével hirtelen végigsimitott az oldalamon fel a mellemig. A bordáim szinte reszkettek, és átadtam magam az éritések varázsának. Csokolgatta a mellkasom és lassan haladva ovatos puszikat nyomott a mellemre, majd köröket irt le reszketö nyelvével a mellbimbom körül. A testem tüzbe jött és megvonaglottam kéjesen felnyögve és a haját meg erös karját simogattam. Lassan haladt lefele, minden egyes csokjára megremegtem föleg a köldököm tájékán. Ügyes kézmozdulattal kikapcsolta a szoknyám gombját és egyetlen rántással már lent is volt. Tovább folytatta a csokokat puhán a csipömön, majd a combjaim fele haladt ovatosan leirva egyegy kört nyelvével. Lefejtette rolam alig észrevehetöen a falatnyi csipkét, és a térdhajlatomtol felfele kezdte végigcsokolgatni combom belsö felét. Lihegtem és lehunytam a szemem:
- Kérlek Roland... nagyon akarlak! - nyögtem elhaloan.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.13 pont (31 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#11 Andreas6 2017. 10. 14. szombat 07:34
El lehetett olvasni.
#10 vakon53 2016. 03. 11. péntek 13:02
Nem rossz
#9 Loene 2014. 02. 20. csütörtök 23:33
A címe olyan megnyerő volt gondoltam végre egy jó kis történet, aztán csak csalódtam... és kicsit később megint csalódtam, a végére csak azért olvastam, mert elkezdtem. 5 pötyi
#8 listike 2014. 02. 7. péntek 17:42
Tetszett.
#7 utazo 2014. 01. 31. péntek 13:31
lehetett volna reszletesebb
#6 XXIII.István 2014. 01. 31. péntek 11:38
Múlt-századbeli, tízéves lánykák emlékkönyv-verseinek a színvonala...bár ott akadt ennél magasabbrendű is...
#5 rockycellar 2014. 01. 31. péntek 09:20
nem rossz
#4 Rinaldo 2014. 01. 31. péntek 07:31
Szuper.
#3 A57L 2014. 01. 31. péntek 05:41
Elmegy.
#2 papi 2014. 01. 31. péntek 05:22
Nem rossz
#1 Törté-Net 2014. 01. 31. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?