A+ A-

Miss Black 1. rész

Tizenegy óra jócskán elmúlt, mikor Bess Richards hazaért. A kulcsot óvatosan illesztette a zárba, mert nem akarta, hogy apja felébredjen. Ám hiábavaló volt az óvatoskodás, mert Timothy Richards a karosszékben ülve várta lánya hazaérkeztét.
- Csakhogy haza méltóztatott érni a kisasszony! Ha szabad kérdeznem, hol voltál mostanáig, mikor abban állapodtunk meg, hogy legkésőbb tízre itthon vagy?!
- De Papa, tizenhat múltam, már nem vagyok kislány! Nem mondhatom azt a diszkóban, hogy nekem most mennem kell, mert csak tízig engedtek el otthonról!
- Igenis mondhatod, sőt, kell is mondanod! Egy tisztességes lány az éjszakát töltse otthon, nem pedig egy zajos, füstös bárban!
- Nem vagyunk a középkorban, Papa! Ha egy diszkóban akarok szórakozni, akkor azt megtehetem, és meg is fogom tenni! Nem tilthatod meg nekem!
- Azt gondolod? Nos, tévedsz, kislányom... Amíg az én házamban laksz, mindenben engedelmeskedned kell nekem. Most pedig gyere ide! Alaposan rászolgáltál egy kiadós fenekelésre!
- Jaj, Papa! Ezzel nem kényszerítheted rám az akaratodat...!
- Elég legyen. Idejössz, és letolod a nadrágodat, most azonnal!
Bess unott grimaszt vágott, majd kigombolta feszes farmerját, és apja térdére hasalt. A férfi ekkor lehúzta a falatnyi nadrágocskát, mely amúgy is fedetlenül hagyta Bess kerek fenekének nagy részét, majd levette a gyűrűjét, és a mellényzsebébe tette. Ezután bal kezét a lány derekára szorította, jobbal pedig elkezdte a büntetés kiszabását. Nagy erővel csépelte a lányt, tenyere hangosan csattogott a meztelen fenéken. De Bess-t szemmel láthatólag nem nagyon izgatta a dolog. Kislánykorában végig jajveszékelt, valahányszor kikapott, és a verés alatt folyamatosan rúgkapált. De most csendben, nyugodtan viselte a kemény férfitenyér erős csapásait, és csak a farizmait szorította össze. Pedig feneke egyre vörösebb lett, és lassan apjának is égni kezdett a tenyere. Bess-nek is csípte a hátsóját a sok csattanós ütés, de a világért sem mutatta volna ki, hogy fáj neki a verés. Olyan közömbös arccal hasalt apja té rdén, mintha csak egy folytatásos tévéregényt nézne. Legalább félszáz fenekes is elcsattant, mikor Timothy Richards felszólította lányát, hogy kérjen bocsánatot, és ígérje meg, hogy többet nem lesz engedetlen. De Bess pimasz hangon így felelt neki:
- Nem kérek bocsánatot, mert nincs miért! És nem is ígérek meg olyasmit, amit úgysem tartanék be! És akármeddig paskolod a seggemet, akkor sem ígérem meg!
A férfi pár pillanatig nem is tudott mit mondani. Majd arra gondolt, hogy ha kell, valóban addig veri a lányt, amíg jobb belátásra nem készteti. De aztán rájött, hogy ez a módszer már nem célravezető. Bess már nagylány, és könnyen elvisel egy kis fenékreverést. Más megoldást kell találnia. És Timothy már tudta is, hogy mit fog tenni.
- Jól van, kislányom... Jegyezd meg, amit most mondok. Igenis bocsánatot fogsz kérni, és igenis meg fogod ígérni, hogy nem leszel többet engedetlen! És ha ezt én nem tudom kikényszeríteni, akkor majd megteszi egy nevelőnő!
Bess ettől egy kicsit megijedt. Nem volt szokatlan dolog, hogy nevelőnők, akiket fenekelő-nőnek is hívtak, hívásra házhoz jöttek, hogy a rosszalkodó gyermeket testi fenyítékben részesítsék. Ám Bess-t nem olyan fából faragták, hogy az első fenyegetésre sírva kérjen bocsánatot.
- Ha gondolod, hogy egy nevelőnő rábírhat, hogy ne járjak diszkóba, akkor nyugodtan hívjál csak egyet. De most, ha végeztél, akkor felmennék a szobámba!
- Igen. Egyelőre végeztem. De jusson eszedbe ez a pimasz hang majd akkor, ha valóban itt lesz az a nevelőnő!
Bess lebiggyesztett ajkakkal vállat vont, majd elindult, fel a szobájába. Egy kicsit tartott tőle, hogy apja beváltja fenyegetését, és tényleg elhív hozzá egy nevelőnőt, aki biztosan hoz majd magával egy jó csípős nádpálcát. Bess-t apja sokszor elverte, főleg amíg kislány volt, de mindig csak tenyérrel. A pálcát csak hallomásból ismerte, főként azon barátnői elbeszéléseiből, akiket jóval szigorúbban neveltek. Ezen barátnői egyikéről sem tudta volna elképzelni, hogy úgy mondjanak ellent apjuknak, ahogyan azt ő tette. Ismert olyan lányt, aki ha rossz jegyet kapott, teljesen kétségbeesett, mert tudta, hogy otthon ki fog kapni. Egyik legjobb barátnője is gyakran kapott apjától a meztelen ülepére vesszővel fenyítést. Egyszer meg is mutatta neki a fenekelés nyomait, és Bess most aggódva emlékezett vissza a barátnője farát behálózó vörös csíkokra, és a szerencsétlen lány panaszára, hogy mennyire retteg a pálcától.
- Nem hiszem, hogy papa tényleg hozatna egy nevelőnőt... - mondta magában elgondolkodva. - És ha mégis, nem fogok megijedni tőle, mint egy kis pisis... Biztosan fájni fog a verés, de ki fogom bírni. - gondolta magabiztosan, de azért nem teljesen nyugodtan aludt el.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.22 pont (41 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#6 hairy_pussy 2013. 12. 20. péntek 07:02
tetszik
#5 papi 2013. 12. 19. csütörtök 09:06
Nem semmi. Jöhet a folytatás.
#4 Rinaldo 2013. 12. 19. csütörtök 08:12
Tanul egy kis illemet.
#3 gyuri0926 2013. 12. 19. csütörtök 07:10
No csak gyermeknevelde lettünk , szadista szülökkel és tanárokkal , gratulálok !
#2 A57L 2013. 12. 19. csütörtök 06:30
Nem rossz.
#1 Törté-Net 2013. 12. 19. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?