A+ A-

Kinga, a pillangókisasszony - tinivel szexelni

Feleségem unokahúga gyönyörű kislányt szült a férjének, aki azután rövid úton elhagyta őt is, meg a lányát is, vissza se nézett.
Mivel nem ment férjhez újra, így a kis Kingának nem volt apukája.
Csak az anyuka, rövidebb-hosszabb ideig tartó kapcsolataiban látott férfit a családban.
Pont ezen rendszertelenség miatt többször vigyáztunk rá mi is, míg kicsi volt.
Mivel én nem vagyok túlzottan társaságba vágyó ember, így gyakran maradt rám a feladat, hogy vigyázzak Kingára, míg a feleségem, meg az unokatestvére "bulizni mentek". Azért is teszem idézőjelbe, mert nem szeretném befeketíteni őket.
Ezek inkább beszélgetős, társasági alkalmak voltak barátokkal, ismerősökkel és nem az italozáson vagy a táncon volt a hangsúly.
Nekem meg nem igazán hiányzott az egész heti rohanás és munka után, hogy még a péntek és szombat estéimen se pihenjek, ezért inkább elvállaltam Kinga felügyeletét.
Én olvasgattam, ő játszott, tévét nézett, néha társasoztunk, de alapjában sok időm volt nyugizni.
Azt a havi 1-2 alkalmat ki lehetett bírni.
Egészen hatodikos koráig. Akkor kezdtek el kibuggyanni az idomai a hormonoktól.
De nem csak a teste változott meg fokozatosan, hanem ő maga is. Persze ez valahol természetes is, hiszen ez a természet rendje.
De Kingánál ekkor kezdtek megmutatkozni annak a jelei, hogy nem volt apukája, meg úgy egyáltalán egy olyan férfi a családban, akire felnézhetett, támaszkodhatott volna.
Természetesen a gondolkodása, jelleme is egyre érettebb lett, így azután rendszeresen beszélgettünk komolyabb dolgokról is, míg a nagyobb csajok, a párom és Kinga anyja felnőtt társaságban múlatták az időt.
Nem mondom, hogy apja helyett apja voltam, mert ez nem igaz. Egyszerűen csak én voltam az a férfi, akit kérdezgethetett olyan dolgokról, amiket másoktól talán nem mert vagy akart megkérdezni.
Legjobb tudásom szerint válaszoltam is a kérdéseire, sőt tinikkel foglalkozó könyveket is elolvastam, mert szerettem volna segíteni neki, amennyire lehet, ha már így alakult az élete.
Viszont először nem tulajdonítottam komolyabb jelentőséget bizonyos dolgainak, de idővel már muszáj volt.
Kezdetben nem tűnt fel, hogy megsimogat, átkarol - ez még jól is esett, hiszen azt mutatta, hogy nem hiába a beszélgetések, tiniként is kezd elfogadni, megkedvelni, pedig csak a rokona vagyok.
De azután ezek az érintések, véletlen és szándékos hozzáérések gyakoribbak és célzottabbak lettek.
Mire elsős gimis lett már látszott, hogy igazi bombázó lesz belőle - a legjobb géneket örökölte.
Hosszú combok, lapos has, kemény, kerek fenekek (futott, úszott, bringázott, aerobic, meg minden, amit csak lehet). No és a mellei....
Már rég nem a kis tizenkét évest idézték, hanem egy felnőtt, érett nőnek is becsületére váltak volna.
Nem voltak túl nagyok, de azért nem volt fiú, pasi a környezetében, aki ne a melleivel beszélgetett volna a legtöbbet, ahelyett, hogy a szemébe néz.
Kemények voltak, feszesek, olyannyira, hogy nem is hordott melltartót. Sokszor én is azon kaptam magam, hogy rajta felejtettem a tekintetem a mellein.
Viszont kezdtem kényelmetlenül érezni magam az egyre sűrűbb kiprovokált, vagy véletlennek beállított testi kontaktusok miatt.
Nem lehetett nem észrevenni, hogy mire megy ki a játék.
Nem akartam bemártani az anyjánál meg a nejemnél, mert ha meg letagadja, akkor engem néznek hülyének, ráadásul, ha megsértődik, még állíthatja épp az ellenkezőjét is.
Ekkortól próbáltam kikerülni a vigyázást - persze erre nem is lett volna szükség, de már évek óta eljátszotta, hogy retteg egyedül otthon, hiába volt már nagylány. A városban bekövetkezett szexuális támadások, zaklatások pedig pont az ő malmára hajtották a vizet.
Tehát nem klasszikus értelemben vigyáztam rá, hanem eljött hozzánk, ha az anyja épp nem volt otthon huzamosabb ideig, akár munkája, akár éppen a pihenés, kikapcsolódás miatt. A feleségem is hasonló helyzetben volt, mint az unokahúga - sokat utazott. Szórakozni pedig, ahogyan mondtam is az előbb, legtöbbször együtt jártak.
Persze most már hívták Kingát is, de ő lerázta őket, nem ment. Mindig talált ilyen-olyan kifogást.
Tehát ott maradt általában a nyakamon. Ha pedig munka ügyben voltak távol a csajok, akkor akár több napra is "boldogított".
Bár a nejem sokat járt el otthonról, azért nem éheztem szex terén. Sokszor ki is használtam az alkalmakat, hogy biztosan nem volt várható, hogy hazajön a feleségem. Kolléganők, szomszédasszonyok, alkalmi ismerősök. Mikor, ki akadt éppen. Ennek ellenére Kingára nem tudtam úgy tekinteni, mint lehetséges szexpartnerre - egy darabig.
Hiszen kislány kora óta ismertem, sokat voltunk együtt.
De ezek az állandó próbálkozásai kikészítettek.
Kikészítettek, mert ő egyre inkább nővé érett, a folyamat lassan révbe ért - bombázó lett a kislányból, akivel nem is olyan rég még társasjátékot játszottam.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 9.09 pont (182 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#18 Andreas6 2015. 11. 15. vasárnap 11:11
Szép álom. Én is szoktam ilyeneket álmodni, csak a csoda nem éppen felém jár.
#17 ittujfiu 2014. 12. 1. hétfő 22:32
OK
#16 zsuzsika 2014. 03. 25. kedd 07:38
Jó.
#15 feherfabia 2014. 01. 12. vasárnap 07:12
Igazán jó!
#14 pocsilaci 2013. 12. 9. hétfő 19:54
nagyon ok
#13 genius33 2013. 09. 26. csütörtök 20:32
Nagyon tetszett smile
#12 sztbali 2013. 09. 25. szerda 18:30
Nagyon ott van.
#11 papi 2013. 09. 24. kedd 19:41
Aranyos
#10 Rinaldo 2013. 09. 24. kedd 08:31
Nagyon jó a hogy a kis csaj elérte a célját.
#9 IceHunter19 2013. 09. 23. hétfő 21:48
Szuper ^^
#8 Ickx 2013. 09. 23. hétfő 16:22
8 point... smile
#7 Bikmakkocska 2013. 09. 23. hétfő 11:35
Abszolút átlagos a történet kibontakozása, semmi egyedi, magyarul tucat, fantáziátlan. Max 5.
#6 veteran 2013. 09. 23. hétfő 09:03
Nagyon jó.
#5 listike 2013. 09. 23. hétfő 08:45
Tökéletes, nagyon tetszett.
#4 sanyi0227 2013. 09. 23. hétfő 06:23
jól meg irt történet,megy a 10-es.
#3 joozsi 2013. 09. 23. hétfő 05:56
Joó!
#2 A57L 2013. 09. 23. hétfő 04:23
Egész jó.
#1 Törté-Net 2013. 09. 23. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?