A király, a királyné, és a fegyverhordozó - Biszex mese

"Landon próbálta nem kimutatni mennyire nagyon beizzította a másik fallosz intim érintése, a keze ökölbe szorult és nem értette, hogy teheti egy másik férfiasság még kanosabbá.
Ekkor a királyné még tovább merészkedett, össze-össze dörzsölte a két falloszt, amitől a király pirultan hördült fel. Ez elég volt neki elsőre, Adelberta tudta, a következő lépéseket majd szépen, óvatosan fogja meglépni. A terve ugyanis az volt, hogy a két férfiszemély egymással is játsszon, az ő gyönyörűségére is. "



Egy királyi udvarban mindig történik valami. Botrányos, nevetséges, szűzies vagy csodaszámba menő. A fiatal királyné Adalberta és a férje Landon, szépen éldegéltek leszámítva azt a pár veszekedést, amit hetente elkiabáltak.
Landon szerette az asszonyt odaadóan és majdnem hűséggel, de a csinos paraszt és szolgáló lányoknak sosem tudott ellenállni. Igazi csődör hírében állt, szépasszonyok és szüzek lesték az alkalmat egy-egy csábításra... Igaz Berta sem vetette meg a helyes lovászfiúkat, ha pedig megtudták egymás félrelépését, hát állt a bál. Lefejezés, mérgezés, árulás is lehetett volna bármelyiknek a kimenetele, mégis, egy olyan páros voltak ama korban, ami messze meghaladta azt a normát és szokásvilágot, amit magában hordozott a tizenhatodik század.


Egy piciny királyság, gazdag földek, jó szövetségesek, és elégedett pórnép.
– Kell-e ennél több? – Kérdezgette a király néhanapján a tüzes feleségét, aki bármelyik napszakban hajlandó volt vele szeretkezni.
– Nem fenség, mindenünk megvan, és a legjobb állapotok uralkodnak a mi földünkön!
A kobzosok kedvenc helye lett Tirangia, mivel a béke, a nyugalom, és a jólét kicsiny országának nevezték szerte Európában. A térkép nem jelölte, csak egy kis pontként, mégis olyan földi paradicsom az akkori viszonyok között, amire méltán lehetett büszke király és királyné.



Történt egyszer, hogy a király fegyverhordozója eltűnt, mintha a kámfor nyelte volna el a jó öreg szolgát.
– Mi lesz most? – dörgött a király hangja – A szolgám nélkül fél ember vagyok! Senki nem tudja úgy, mit szeretek reggelire, ebédre, mik a szokásaim, mint az én Dervonom! Hogy boldogulok nélküle eztán?